Cikkek idő szerint
2024. 12. (20)
2024. 11. (72)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Részben megtörtént

Törölt felhasználó
2021. 08. 13. 22:48 | Megjelent: 812x
Már nem először találkoztunk. Mindig vártam, előtte már a zuhanyozás közben érteztem, hogy ez egy nagyon "szép" menet lesz. Volt, hogy két-három órát váratott, mert el kell készülnie. Ebből valószínű, hogy fél-egy óra csak azért volt, mert tudta, hogy nem szeretek várni, és jár érte a büntetés. Egy idő után megtanulta, hogy fél óra is elég, és azért is ugyanannyi verés jár. Általában beült az autóba, persze akkorra már mindketten készen álltunk, és már látszott rajta, hogy legszívesebben ott beleülne. Egyszer szóvá is tette, hogy miért csak félig örülök neki. Két mozdulattal később már ez sem volt probléma. Néha az egyikünk, olykor a másikunk jött elő valami új ötlettel, és valahogy mindig az lett a vége, hogy a következő találkozónál már természetes volt, hogy az is része az együtt töltött időnek. A szorítások, ütések, nyalások egy idő után "rutinná" váltak, olyan fajta rutinná, amit nem lehet megunni. Bár... előfordult, hogy egy sima szorításnál többet akart...
-De meg tudnál fojtani? Úgy rendesen?
-Persze. - Vajon tényleg arra gondol, hogy addig szorítsam a nyakát, amíg már nem kap levegőt? Eddig is mindent megtett, hogy minél vadabb legyen az együttlét, a csapásokra és ütésekre mérhetetlenül izgató nyögésekkel reagált. Bárhova kapta az ütést, csak fokozta az izgalmát. De most, ez az új gondolat...
-Azt akarod, hogy addig szorítsam a nyakad...?
-Igen.
-Miközben - de nem fejeztem be a mondatot, egyszerűen megragadtam a nyakát és elkezdtem szorítani. A lány rögtön ráfogott a kezemre, de nem azért, hogy elvegye, hanem azért, hogy ott tartsa továbbra is.
-Így gondoltad? - nem jött ki sok hang a száján, az arca mindent elárult. A másik kezemmel megmarkoltam alul. Átázott teljesen. Meglepő volt elsőre, mennyire felizgult egy kis szorítástól. A szemei fennakadtak, zihált, amennyire tudott, és közben patakokban folyt. Egy darabig még élveztem a helyzetet, tartottam a nyakánál fogva, és ruhán keresztül dörzsöltem. A könnyű szövet engedte, hogy így is be tudjam dugni az egyik ujjam.
Öröm volt látni, ahogy élvezi. Elengedtem.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa