A vak hit

Hosszú ideje eldöntötted, hogy átadod magad. A félelem fogva tartott, de most pontosan ettől vártál szabadulást. Furcsa volt Ő. Ő, akivel egy közös ismerősön át találkoztál. Ő, aki eleinte nem keltett benned vonzalmat, de a hetek múlásával teljesen föléd kerekedett. Teljesen átlagosnak tűnt, de mostanra tökéletes bizonyossággal tudod, hogy sokkalta több, mint bárki, akit eddig ismertél. Mondhatni, hétköznapian indult ismeretségetek, beszélgetés egy forró kávé mellett. Nem tudtál titokban tartani semmit sem előtte, úgy érezted megbízhatsz benne. Panaszkodtál, hogy senki sem mert veled durván bánni. Túl törékenynek tartottak. Elmesélted, hogy kislány korodban, amikor a szomszéd fiúk átjöttek, szerettél rabszolgát játszani. Ebben a percben először láttad meg benne. Egy sötét félmosoly, a szemének villanása, kezének apró mozdulata... Nem tudod, hogy mi árulta el, de megtörtént. Szó szót követett, a következő héten pedig azon kaptad magad, hogy legsötétebb vágyaidról mesélsz neki. Miközben az egyik fantáziaképed mesélted neki, Ő csak felemelte a kezét, jelezve, hogy most ő fog beszélni.
-Felizgultál, miközben erről beszéltél. Nos, tőlem megkaphatod amire vágysz, de feltétlen engedelmességgel tartozol nekem.
-Boldoggá tennél vele, ha..
-Mostantól nem tegezel! Mától az Urad vagyok! Megértetted te kis szuka??
Érezted, hogy eljött a perc, amiről hosszú ideje ábrándoztál. Remegve bólintottál, mire Ő kissé elmosolyodott és köszönés nélkül felállt, majd távozott. Másnap kaptál tőle egy smst: Este 8-ra gyere át hozzám. Fehérnemű TILOS!
A gyomrod görcsölt, te azért mégis felvettél egy apró selyembugyit. Most is a korábban történteken gondolkodtál, miközben remegő kézzel megnyomtad a kapucsengőt. A jól ismert hang szólt, hogy beléphetsz. Benyitottál hozzá. Ő egy köntösben állt a szoba közepén. Csak kiadta a parancsot: Vetkőzz! Tudta, hogy szégyelled a tested, hogy kicsinek tartod a melled. De mégis engedelmeskedtél.
-Mit képzelsz, te kis mellű kurva?! Azt hiszem, világosan leírtam, hogy nincs fehérnemű! Ezért büntetést fogsz kapni!
-Ne, kérlek, többet nem fordul elő!
-Csönd! Ha pedig még egyszer elfelejted az Uram megnevezést, akkor megduplázom a büntetésed! Most pedig: Találsz a szekrényen melletted egy fekete szemkötőt. tedd fel!
Semmit sem látsz, érzed, hogy odalép melléd és körbe vezet, megforgat, már teljesen elvesztél. Ő csendesen járkál, egyetlen lépését sem hallod. A szobában is teljes a némaság. Lassan egy jeges kéz kúszik fel a gerinceden. Az elveszettség érzése teljesen áthat, beléd markol. Megszólal, irányít. Te engedelmeskedsz. Nem ütközöl neki semminek, egyre magabiztosabban lépdelsz. Megállít. Terpeszben, karok a tarkón. Ismét minden csendes. Vajon mennyi ideje állsz itt? Ebben a pillanatban éles fájdalom hasít a hátadba. Sikoltani kezdesz, de Ő rendületlenül ostoroz tovább. Korábban megparancsolta, hogy nem mozdulhatsz, amíg Ő mást nem mond. Hangzik a parancs: Térdelj le! A fájdalomnak már csak a nyoma van. Sírva, remegve térdelsz le. Megérzed az izzadság és a drága parfüm édes keverékét. Ő áll előtted. Keze a fejedhez ér. Beletép a hajadba. Kinyitod a szád, hogy ismét kiálthass, de egy forró, lüktető valamit érzel benne, abban a pillanatban. Ez legalább ismerős érzés. Ösztönösen teszed a dolgod. Durva veled. Öklendezel, de a jól ismert izgalom nem marad el. Ő eléri a csúcsot. Az arcodon érzed a munkád gyümölcsét.
-Végeztél mára. Vedd le a szemedről a kötést és menj fürdeni! Legközelebb folytatjuk.
-Igenis Uram! Köszönöm!