Oroszlános csiki… (2)

Mikor azt írtam az első rész után, hogy (vége), azt is gondoltam, hogy tényleg vége, ez volt az első s egyben utolsó találkozásunk is csikizés ügyben, de Oroszlánom másképpen gondolta. Még mielőtt elment volna és miután megköszönte az aznapi foglalkozásomat vele, ezt mondotta nekem:
- Tudod Uram, nagyon élveztem a mai alkalmat, az általad alkalmazott módszereket és eszközöket, és úgy gondolom, hogy még a Te tarsolyodban is volna még, eddig nem alkalmazott eszköz és módszer, de nekem is van még ötletem, hogy mit lehetne használni még a további csikizésemre.
- Éspedig, mik volnának azok? – kérdeztem meg tőle s már sejtettem, hogy ő nem szeretné, hogy többet már ne találkozzunk. 
- Szerintem lehetne még alkalmazni, mint eszközt: háncskesztyűt, vagy gumiból készült, rücskös felületű kesztyűt, mint ami a nick-lapomon is látható, de kiváló eszköz lehetne még az emberi sarokról történő elhalt bőr eltávolítására használt dörzskő, továbbá olyan körömkefe, aminek két része eltérő hosszúságú és sprődségű részt tartalmaz. Továbbá még olyan - mosogatáshoz használatos – dörzs eszközöket, mint a háncsból, vagy műanyagból készült szivacs is.
- Érdekesek ezek is, de folytasd! – szólítottam fel Oroszlánomat a továbbiak felsorolására kíváncsian várva, miket hoz még fel. Ő folytatta a felsorolását:
- Lehetne még alkalmazni például kis labdacsokat, amiből levegőt lehetne fújni rám, a bőrömre, de játszhatnál még a hideg-meleg levegő váltogatásával is, vagy akár lefagyasztott jégkockával, vagy jégbe fagyasztott eszközökkel is érdekességképpen.
- Nem is rossz ötlet, kipróbáljuk akkor majd legközelebb ezeket, vagy ezek egy részét. – jelentettem ki ezzel jelezve, hogy lesz akkor folytatás részemről is. Még megkérdeztem tőle: - Ezeket, vagy ezek egy részt már te is alkalmaztad magadon, vagy csak fantáziáltál ezekről?
- Igen van, amit már kipróbáltam, de van, amiről csak fantáziáltam. – válaszolta s félbehagyva mondandóját, elgondolkozott.
Vártam s tényleg egy idő után folytatta így:
- Azon gondolkoztam közben, visszaemlékezve a mai alkalommal történt lefogásomra, hogy azzal is lehetne színesíteni a játékot, hogy milyen módon, módokon foghatnál le, kötözhetnél ki a csikizés idejére. – mondta, javasolta még.
- Az nekem is eszembe jutott a felsorolásodat hallgatva, hogy ez is bevethető lenne még, de nem tudtam, hogy mennyire bíznál meg bennem, személyi szabadságod korlátozásakor? – kérdeztem tőle.
- Teljesen, Uram, most már teljesen. És ezért az is megengedett, hogy legközelebb már mez-telen legyek a csikizés kezdetétől, hogy testem teljes felülete rendelkezésedre álljon zavartalanul, akadálytalanul. - válaszolta nevetve s hozzátette kicsit huncut mosollyal: - Így olyan területek is bevonhatóak lesznek, melyek erotikusnak számítanak. Kerüljenek is bevonásra! Akarom. – jelentette ki vágyát.
Ezen mind a ketten jót nevettünk.
Majd elbúcsúztunk s jó ideig csak emailban leveleztünk a kapcsolat fenntartására, míg nem jött egy levél tőle már a nyár vége felé:
- Uram, nincs még kedved, időd szegény szolgádat fogadni és újabb kitartó, alapos csikizésben részesíteni az eddig már alkalmazott, vagy újabb eszközökkel? Találtál ki esetleg újabb módszereket, rafinériákat megkínzásomra? – jött a kérdése, amely sejtette, hogy elsőre jól érezte magát nálam s már újabbra vágyik.
- De, már megoldható lenne. Beszereztem újabb eszközöket s a héten várlak is.
Egyeztettük a napot és órát s ott is volt a kellő időben.
Megint szívdöglesztően nézett ki, igen jól megválogatva a ruhadarabjait, amit élvezettel szedtem le róla már a szeánsz kezdetén s csodáltam meg újra a már teljesen csupasz testét. Most is valami igen jó illatú testápolóval kenhette be magát előzően. Látszott ő is örül, hogy jöhetett s itt lehet, mert kéjesen nyújtózott el a rácsos ágyamon és erotikusan illegette-billegette azon magát.
- Még ne tedd, nem azzal kezdjük! – szólítottam fel illedelmes viselkedésre.
- Miért, nem tetszem így, Uram? – kérdezte meg incselkedően.
- De, nagyon is tetszel, de most csikizésre jöttél elsősorban s csak az után jöhet más is! – szögeztem le mutatva az ágy mellé előkészített eszközökre.
- Ahh, így már értem. – szólt s próbált viselkedni.
Azzal kezdtem, hogy megkérdeztem, hogy a nickjén látható spéci kesztyűjét elhozta-e magával. A homlokára csapott s felkiáltott:
- Tudtam, hogy valamit kell hoznom, de otthon felejtettem. – vallotta be bűnbánóan.
- Kár, de vannak azért más eszközök is. Például ez a lovaglópálca… - mutattam fel. – Ezzel szoktam a memóriazavarokat orvosolni, hatásos. – tette, hozzá és már hasra is fordítottam Oroszlánomat és lecsaptam az igen kívánatosan domborodó, kicsit szőrös popóira.
- Aúúúúú, ez fájt! – kiáltott fel fájdalmasan s vonaglott meg a teste is azonnal. – Ezt ne tegye, Uram, ha kérhetem. – tette mg hozzá.
- Feltétlen abbahagyom, ha megígéred, hogy legközelebb nem felejted elhozni a spéci csikiző kesztyűdet!
- Bármit megígérek Uram, csak ne bántson! – kiáltotta hangosan az Oroszlánom.
A szaván fogtam, s nem is csapdostam tovább, de mereven, karba tett kezekkel álltam mellette/felette jó ideig. Ő meg miután jó ideig semmi sem történt, megfordult, hátrafordulva és felnézett rám kérdőn. Majd meg is szólalt:
- Megsértettem, Uram? Miért nem kezd csikizni engem?
- Nem azt mondottad az előbb, hogy „ne bántson”? A csikizés nem bántás nálad, mert nálam az!- szögeztem le, de belül majdnem megpukkadtam a nevetéstől.
- Nem, nem, dehogyis. Az nem bántás, az kényeztetés!- kiáltott fel Oroszlánom. – Nekem. – tette még hozzá, magyarázóan.
- Aha, ja, ezt nem tudtam. Akkor kezdem… - jelentettem ki és a közben felvett háncskesztyűvel alaposan megdörzsöltem azt a popórészét, ahol az előbb csattant a lovaglópálca.
- Ne olyan erősen, Uram, ha kérhetem. Finomabban, érzéssel, hogy én is élvezzem.  - tette hozzá nevetve.
- Ja, te is élvezni akarod? Ezt nem tudtam. Meggondolom ezt. – válaszoltam már nevetve és folytattam, de már érzéssel, ahogyan kérte.
A popóit kényeztetve a háncskesztyű mellett a sprőd mosogató pemzlit is bevetettem, azt megforgatva élén a vágatában úgy, hogy súrolja – érzéssel – az ánuszrózsáját is. De nem csak azt használtam ott, hanem egy sprődebb rövid kötéldarabot is, amit beleszorítottam s húztam végig a vágatában ide-oda. Ez nagyon izgatólehetett számára, mert aprókat sikkantott közben s a testét is vadul tekergette, hogy ne érjem el a vágatát.
De nem engedtem, ráültem a combjaira, így odaszorítottam a testét az ágyra s folytattam a megkezdett módszert. Egy idő után még egy másikeszközt is a kezembe vettem. Ez egy rövidebb rúd volt, amit be lehetett kapcsolni és többféle intenzítással rezgett. Ezt is odatartottam az ánuszrózsájához, annak környékéhez, majd kicsit oda is nyomtam, de arra vigyázzva, hogy a záróizmán ne nyomjam át.
Bár az ágyhoz szorítottam, ahogyan rajta ültem, mégis éreztem erős mozgását, ahogyan szabadulni akar alólam.
(folyt. köv.)