Lány a vonatról (5)

A második napra a talán az egyik legintenzívebb játék került, amit valaha csináltunk. Nem mintha bármi újdonság lett volna, alig pár dolog szerepelt a cetlin, de külön-külön is egész estés programok lehettek volna, nemhogy egymás után. Annyi pózban és annyi minden volt soron, hogy a kötözésekkel voltam a legagyobb bajban. Sosem voltak kifejezetten a BDSM-hez köthető "bútoraim", az ágy volt az egyetlen, amit módosítottunk úgy, hogy kötözéshez használható legyen. Ehhez viszont jobban illett volna egy deres. Meg egy kereszt. És egy korlát. Dehát stúdiót nem akartunk bérelni, marad a leleményesség.
Délután felhívtam, hogy mikor érkezem és pár alapvető feladatot adtam neki. Az eszközök és egy alap egészségügyi csomag legyen kikészítve, frissen zuhanyozva várjon és, bár előfordult, hogy egy közös pohárral hangolódtunk az estére, aznap megtiltottam neki. Jobbnak tűnt, ha teljesen tiszta fejjel vágunk bele.
A nappaliból jött elém. Egy hálóköpeny volt rajta, semmi más. A haja még kicsit vizesen tapadt az arcára. Gyönyörű volt és csak az enyém. Leültem mellé, átbeszéltük az este további részét. A safewordök (bár inkább nyögések) a szokásosak voltak. Átnéztem mindent amit kirakott mielőtt kibújtattam a köntöséből és a dohányzóasztalra fektettem. Régi, tömör darab, ki fogja bírni. Hideg volt a fa, de majd megszokja. A 4 végtagját lábakhoz bilincseltem. Az illatos gyertyákat soha nem szerettem ,a füstölőkkel viszont más volt a helyzet. Kiválasztottam egyet és meggyújtottam. Aztán otthagytam. Izzasztó napom volt, egy zuhany bőven belefért és kellett, hogy átrendezzem a gondolataimat a későbbiekre. A nadrágom visszavéve mentem be a szobába. Leguggoltam az arca elé, megfogtam és utoljára megkérdeztem:
- Kezdhetjük?
- Igen. Uram. - Láttam rajta, hogy várja ami jön.
Elvettem a pecket és a szájába tettem. A szemét a szokásos fedő helyett egy sállal takartam be. Nem teljes sötétség, csak korlátozás. Lássa, ha elé érek, ahogy sétálok körülötte, de azt ne, hogy pontosan mit csinálok.
Az impact play-el kezdtünk. Finoman indítottam, nem siettünk sehova, cserébe egy darabig itt leszünk. Csak a kezem, gyengébb csapások, hogy lássam aznap épp hogyan viseli. Mondhatjuk, hogy egy szó nélkül. Egy darabig folytattam, közben ecseteltem, hogy mennyi mindent fogunk még csinálni. Hogy mekkora egy ribanc, de legalább az enyém. Végignéztem az eszközöket. Pálca, flogger, paskoló és egy-két sajátos eszköz. Egy spatula, egy öv és még pár egyéb, csak erre a célra fenntartva. A spatula volt az első. Egy darab vékony, rugalmas műanyag, nagyot csattan. Mögé álltam.
- Egy! - Csatt. Hasonló volt a helyzet az első találkozásunkhoz, de most nem volt stop. Újra és újra lecsaptam vele. Nem tudtam előre, hogy mivel mennyit fog kapni, de mindent használni akartam. Megálltam megvizsgálni. Kellően piros, de igazán komoly nyomot nem hagytam vele. Gondolkoztam, hogy hagyjam-e pihenni, de annyi minden volt még hátra és volt amíg így kényelmes használni. Így került a kezembe a paskoló. Annyira ártalmatlanul hangzik magyarul, de nem az. Egy fadarab, a végén egy kisebb <3 mélyedéssel. Minden csapására felszisszent, ahogy beleremegett. Tompa, monoton ütéseket kapott vele. Ahogy végeztem nem maradt több játék, amit így használnék.
Eloldoztam és előkerült a kötél. A két kezét összefogva a másik végét a lámba által ügyesen rejtett kampón dobtam át. Rendesen rögzítve volt, elbírta a súlyát, ezt már többször teszteltük. Ruha és iratcsipeszeket vettem elő. Van ami a mellére került, van ami a kilógó ajkaira. Na nem a szájára. A karjaira, a lábszárára az oldalára szintén kerültek.
Ahogy ott állt, sorra kerültek elő a játékok. Néhány finom csapás a floggerrel, hogy azt gondolja azt fogom használni, de a lópálcával csaptam a fenekére. Vagy épp egyikkel sem, helyette a kezeim voltak azok, amik egy pofonnal "jutalmazták". Na nem az arcán. A mellein, fenekén, hasán csattantak.
Volt olyan csipesz, ami leugrott ezért visszatettem az eredeti helyére, de van, ami csak zavart volna így inkább a földön maradt.
Az öv került utoljára terítékre, de addigra már kevés élvezetet lehetett kihallani a nyögéseiből, elfolytott sikolyaiból. Nem is kapott vele sokat. Félretettem minden eszközt és egy pillanatra lehúztam a sálat a szeméről, kivettem a golyót a szájából.
- Mennyi pihenőidőt kérsz? - Ha a kis bemelegítést is belevesszük, akkor bár szünetekkel, de lassan 1,5 órája játszottam vele. Nem rekord, de nincs is még vége.
- Csak folytassuk. - Nézett rám fáradtan.
Egy csókkal jutalmaztam a kitartását mielőtt visszacsatoltam a pecket. Ahogy eloldoztam a kötelet egyből a földre nyomtam, a lábam az arcán "pihent", csípője az égnek meredt. Felnézett rám és látta, hogy a floggerért nyúlok. Ezúttal a nehezebb, bőrből készültért. Lefordította a fejét és elengedte magát. Csak várta, hogy ismét lesújtsak.
folyt.köv.