Veszélyes játszma I. Rész

Wembley, London, 1980. augusztus 14.

A holttest tompa puffanással elterült a padlón. A gyilkosa hanyag eleganciával visszarejtette a hangtompítós Walter PPK-t a zakója alá. Átkutatta a lakást, de nem talált semmi hasznosat.
Az áldozat Alan Walsh, aki egy süket-néma könyvelőnek, agglegénynek és egy meglehetősen jelentéktelen figurának tűnt. A hangsúly a „tűnt” szón van: az illető valójában nemcsak, hogy nem Alan volt a neve, de sem könyvelő, sem jelentéktelen, de még csak süket-néma sem volt. A könyveléshez értett valamennyire, hiszen ez volt a fedőfoglalkozása. A süket-némát nem azért kellett megjátszania, hogy kevésbé feltűnő legyen, hanem azért, mert kikezelhetetlenül erős akcentusa azonnal
lebuktatta volna.
A nevét még nem sikerült kideríteni, de a fedőneve „az Alkotó” volt, az alkotásai pedig nagy hatótávolságú bombák voltak. Korábban Észak-Írországban is tevékenykedett, hogy a dekadens Nagy-Britanniát gyengítse az írek és észak-írek közti viszály mérgesítésével. Valószínűleg több bomba elkészítésére is kapott megbízást, de egyet most már biztosan nem tudott befejezni. Tegyük hozzá: szerencsére, mert ezzel 17 ember életét és 82 másik testi épségét sikerült megmenteni, akik két nap múlva a Covent Gardennél tervezett robbantás áldozatai lettek volna.
Ebben a kontextusban a „gyilkos” mondhatni inkább Anglia hőse volt, pedig csak a munkáját végezte. A küldetésének az első igazán fontos lépcsőjén most már túl volt, de sajnos fogalma sem volt, kit
takar „az Óramíves” álnév, hány bombát „alkottak” meg, hol, mikor és kik akarják azokat működésbe hozni. További információkat kellett, hogy szerezzen, és ebben kapóra jöhet a norvég nagykövet által szervezett állófogadás.

Bő egy órával ezután belépett a gazdagon díszített, tágas előcsarnokba, ahol már javában szólt a zene és folyt a tánc. Ismerős arcokat keresve lassan körülnézett.
A zsúfolt táncteremben rögtön megakadt a szeme a nagykövet ifjú feleségén, Íriszen, aki egy borvörös, mélyen dekoltált szaténruhában és színben harmonizáló tűsarkú cipellőben légiesen könnyedén suhant a parketten, miközben szőke loknijai külön táncot jártak. Szinte minden férfi szem rászegeződött. Első ránézésre bárki rögtön "beskatulyázná" buta szőkeként, de korántsem lenne helytálló Íriszre ez a kategória.

A nő ugyanis a Moszkvai Lomonosov Egyetemen végzett summa cum laude diplomával, atomfizika szakon. Ráadásul arról szinte senkinek sincs fogalma, hogy a KGB különleges egységének kiváló ügynöke!


A keringő befejeztével odalépett a nőhöz és felkérte a következő táncra, amely egy lassú, dzsessz szám volt. Éppen kapóra jött, mert alkalom nyílt egy kis informaciócserére.
- A feladat elvégezve, de a mikrochipet sehol sem találtam! - jelentett Írisznek.
- Megmondtam, hogy akkor van elvégezve a feladat, ha a chipet is megszerezted! - sziszegte a nő, miközben kifelé mosolygott a társaságra.
- Nyugalom, drágám, nyugalom! - mondta a férfi, majd egy arra elhaladó lakáj tálcájáról két pohár pezsgőt vett el, és az egyiket
átnyújtotta a nőnek.
folyt.köv.

(A 8 részes történetet felváltva írta DungaonM és Luna6593)