Egy angol lovaglóiskola kegyetlen lányai. (első rész)

Egy angol BDSM hirdetésre lettem figyelmes. Lovasiskolában végzett lányok utolsó parti napra mazó férfiakat kerestek, hogy szórakozzanak egy jót. A feltételek a következők voltak: legyen az illető férfinak lovaglónadrágja, nyakörve, bilincsei, erényöve, bírja a kemény verést, lehessen hurkásra verni a fenekét, és kékre verni a teljes testét (tökeit, farkát is), lehessen rajta lovagolni, ne legyen gond, ha piszkos sáros csizmát nyalatnak vele, ha piszokba, sárba teszik, ha pisit kell innia, ondót ennie, bírja a dildókat, férfi társait tudja leszopni és bírja a kemény munkát.

A hirdetés szerint 19 fiatal, huszonéves végzős lány lovaglóruhában, lovaglópálcákkal, ostorokkal fogja a beválogatott öt férfin kiélni perverz vágyait az egyetem istállójában. A találkozó délelőtt tíztől hajnalig tart, miközben sok verés, kínzás lesz, illetve hajnalban a lányok hazavisznek egy-egy férfit még egy napra. A hirdetésben ki volt hangsúlyozva, hogy nem lesz kegyelem, akit beválogatnak, azt mind a 19 lány el fogja verni keményen és többször is, illetve, akik haza fogják vinni, másnap is elverik rendesen. Ki volt hangsúlyozva, hogy nem lesz menekülőszó, aki nagyon ordít, annak a pofáját betömik és szorosan lekötik a testét, hogy nyugodtan tovább lehessen verni. Egyedül arra fognak csak ügyelni, hogy ne legyen maradandó sérülés.

A másik feltétel az volt, hogy különböző kegyetlen, vagy élvezetes ötleteket kellett írni, illetve a jelentkezéshez meztelen és lovaglónadrágos fotót kellett küldeni. A meztelen képek közül kellett egy álló és egy normál péniszes fotót is küldeni.

Azonnal jelentkeztem a hirdetésre, fotókat nemcsak magamról és a három lovaglónadrágomról küldtem, hanem a bilincseimről, nyakörveimről, sőt a gazdag verőeszközeimről is, megjegyezve, hogy elhozhatom azokat is. Ugyanakkor több fotót küldtem a különböző alkalmakkor hurkásra vert fenekemről és a piszkos, szakadt rabszolgaruhámról is, részletesen elmondtam mennyire szeretném, ha a 19 lány két napon át jól elverne és porig alázna. Amikor a verőeszközeimről készítettem a fotókat elgondolkoztam azon, hogy az indiai katonai fenyítő pálcát közéjük tegyem-e, mivel az borzasztó fájdalmas. Aztán arra gondoltam, hogy végülis rég voltam úgy elverve, hogy sikítsak a fájdalomtól és már vágytam rá, főleg, hogy fiatal lányok fogják használni, szóval betettem ezt a félelmetes pálcát is a többiek közé. Persze a nagyobbik bikacsököt, a vastag fonott ostort, egy angol különleges kutyakorbácsot, egy szintén angol hihetetlen hajlékony korbácsot, egy gyönyörű fonott vékony ostort is a verőeszközökhöz tettem.

Volt még egy eszköz, melynél elgondolkodtam, hogy a lányok kezére merjem-e bízni. Egy régi, hosszú bőr cirkuszi vezető pálca acél betéttel, aminek a vége azonnal mély lila csíkokat okoz. Aztán arra gondoltam, a lányok biztos élvezni fogják a kínzásomat, hörgésemet, úgyhogy azt is a többi közé tettem. Több ötletet is írtam, hogy miként kínozhatnak bennünket a lányok. Például, vesszőfutást javasoltam lovaglópálcákkal, illetve, hogy több hetes pisit lovaglócsizmából itassanak velünk, gyűjtsenek sok köpetet, orrváladékot, ondót, penészes ételt, hogy megehessük, a legkövérebb lány hetekig ne mosakodjon, borotválkozzon alulról, hogy büntetésként egy játék vesztes szolgája a nyelvével nyalja ki. Javasoltam több játékot, versenyt, leírtam, hogy miben különlegesek a verőeszközeim is.

Az alapos felkészülésnek meg is lett az eredménye, mert egy hét múlva örömmel értesítettek, hogy beválogattak a csapatba. Küldtek két csoportfotót is magukról. A kollégium bejáratánál készültek a képek, mindegyikük lovaglóruhában lovaglópálcával, mosolyogva pózolt rajta (az első képen), a második képen pedig háttal álltak, a feneküket pucsítva. Látszott az is, hogy nincsen rajtuk bugyi. Hát mit mondjak, el voltam ájulva a gyönyörű csajoktól! Volt köztük egy testesebb és egy nagyon kövér, de a többi mind nagyon csinos és szép lány volt. Négy fekete, nyolc barna, hat szőke és egy vörös hajú gyönyörűség mosolygott a képen. Mindegyik lány mellé oda volt írva a keresztneve is (azt nem tudom, hogy ezek felvett, vagy igazi nevek voltak-e?), azzal a parancsal, hogy tanuljam meg őket, mivel mindegyik lányt a nevén kell szólítanom majd, természetesen az Úrnő megszólítással. Például Jemma Úrnő (én Jemmával leveleztem, ő volt az egész program főszervezője).

Az elit iskola lányain látszott, hogy gazdag szülők gyermekei, akik sosem nélkülöztek, sőt el is vannak kényeztetve. Némelyikük arcán észrevehető volt az arisztokrata felsőrendűség, a lenéző tekintet. Megszokták, hogy mindig kiszolgálják őket, mindig a kedvükbe járnak és az is látszott néhányukon, hogy gond nélkül el fognak verni, ha nem kapják meg amit akarnak. Az ők világukban egy szolga kemény megfenyítése teljesen természetes, mondhatám hétköznapi dolog. Ahogy néztem az arcukat biztos voltam abban hogy a többségük rendszeresen elveri a személyzetet és legalább három lánynál kimondottan szadista hajlamot véltem felfedezni (a legkegyetlenebbnek Jemma látszott). Ennek én speciel nagyon örültem, ugyanis sokkal jobban esik a verés egy elkényeztetett, gyakorlott arisztokrata Úrnőtől, mint egy Dominától. Az arisztokrata Úrnők még a verést is elegánsan végzik és ők sohasem figyelnek a szolga fájdalmas vonaglásaira, addig verik ritmusosan, ameddig ki nem szabják a teljes büntetést. Náluk szó sem lehet kíméletről, kegyelemről, a szolgának szenvednie kell a kezeik között, azért kapják a büntetést. Mindennek tudata számomra nagyon izgató volt, biztos lehettem abban, hogy ismét akkora verést fogok kapni, amire már hónapok óta vágyom.

Ugyanakkor meglepődve láttam, hogy a képen az egyik lány nagyon gyöngédnek, kedvesnek, ártatlannak tűnt (Jasmine), ő valószínűleg csak most fog ilyen játékban részt venni, egy másik lány pedig (Hannah) kimondottan félénknek, visszafogottnak látszott. Szerintem még ő sem vert el soha senkit. A képen pár külföldi lány is volt, Fiorella, Leonetta olaszországból, Dolores spanyolországból, Myunghee pedig koreából. Myunghee gyönyörű, ápolt, kedves lánynak nézett ki, bár szemeiben azért ott volt a határozottság is, szóval nála sem lesz gond, hogy felettünk uralkodjon. Koreai lánnyal még nem volt dolgom, de régóta vágytam arra, hogy egy keleti csaj kezei közt szenvedhessek. A koreai lányok meg amúgyis különlegesek.

A lányok közt volt egy magas, igazi fekete szépség: Olivia, akinek a neve mellé zárójelben oda is volt írva hogy modell. Bár volt eddig is dolgom gyönyörű nőkkel, de modell még soha sem fenekelt el. A legkövérebb lány Betty hatalmas fenékkel rendelkezett (biztos rám fog ülni majd), az egész alkata vaskos volt (biztos erősek lesznek a pofonjai, verései), az arca meg kimondottan előnytelen, hosszúkás. Látszott rajta, hogy nagyon erőszakos, nem tűr ellentmondást és durva is. Jemma nekünk, szolgáknak is adott nevet, engem „mocsok rohadék”-nak nevezett el. Gondolom a szakadt, mocskos rabszolgamelegítőm ihlette meg. Ugyanakkor számot is kaptam, a kettes számú lovászfiú leszek majd.

folytatása következik