Lány a vonatról (4)

Hónapokon át tartottuk fenn a találkozókat. Hetente meglátogattam és mindig valami új irányba tereltük az adott napot. De egy idő után kifogynak az újdonságok, oda a rácsodálkozás.
Monogámiát "fogadtam" mellette, részben az első tabujának sztorija miatt. A szülinapján kotyogta ki részegen a barátnője, hogy egy ideje együtt vannak a párjával. Ezek után hiába nem volt tradícionális a kapcsolatunk, nem akartam fájdalmat okozni neki. Így legalábbis semmiképp. Talán ez volt a hibám, talán rajta múlt, vagy egyikőnkön sem, de mindketten éreztük, hogy lassan vége a dolognak és bár élveztük, annyira nem, hogy komolyan küzdjünk érte. Ahhoz csak egy játék volt. Akkor meg miért ne egy hatalmas durranással érjen véget?
Már nem emlékszem honnan vettük az ötletet. Egy barátomnak megírtam a helyzetet, a tabukat. Tudtam, hogy eléggé ismer, hogy rábízhassam. Kiírt 7 szituációt, ami tudta, hogy engem is érdekel, kinyomtatta őket és odaadta a cetliket.
Kiválaszottunk egy hetet, amikor mindketten szabadok vagyunk, majd a megelőző vasárnap találkoztunk és kihúztuk az elsőt.
Másnap éjjel a Margit-szigeten találkoztunk. Covid, szabályozások, eleve nem voltak kint sokan, pláne majdnem éjfélkor. Kerestünk egy erdősebb részt, ahol levetkőzött miközben mindenféle tárgyak kerültek elő a táskámból. Bilincs, csipeszek és súlyok, szájpecek, szemfedő, lánc. A csipeszek az ajkaira kerültek, rájuk 1-1 kisebb súly. A mellei is hasonló kezelésben részesültek, bár oda kerültek a nagyobb súlyok, azt jobban viselte. A kezeire csattant a bilincs mielőtt használtam a száját. Az arcára élveztem majd a helyére került a pecek és a szemfedő is. A ruháit elcsomagoltam a táskámba és a bilincsnél fogva kivezettem az egyik kisebb útra. Utólag elmondta, hogy milyen szörnyű volt a helyenkét szúrós talajon lépkedni, de ott és akkor jól tűrte.
Egy darabig senki nem jött szembe. Aztán nyitottabb helyre kerültünk és egyre több embert hallottunk. A messzebb ivó társaságok úgysem vesznek észre, bár Ő nem tudta, hogy épp minket néznek-e. Már nem volt sok a "feladatból", amikor először jöttek szembe. A lámpák égtek, de elfoglaltak voltak, nem figyeltek volna fel ránk, ha félrehúzódunk. Nem tettük. Furcsán sokáig tartott, hogy észrevegyék, hogy valami nem stimmel. Hárman voltak, két srác és egy lány. A srácok elkezdtek kurjongatni, a lányba benne rekedt a szó. Megálltam beszélgetni velük, a partnerem mellettem.
Elég sok kérdésük volt, az "egyáltalán mi a faszt csinálunk?"-tól a "mennyit fizettél neki?"-ig. Egy darabig eltartott mire elmagyaráztam nekik, hogy itt minden ingyen van és a partnerem is élvezi, furcsamód a kezdetben csendes lány helyett az egyik srácot volt nehezebb meggyőzni róla, hogy ez mindenkinek jó. A beszélgetés végével szó nélkül tovább álltak, pedig kezdésnél még felmerült benne, hogy mi lesz, ha agrasszívoskodni fog valaki, de ettől elmúlt a rossz érzésem.
További találkozók nélkül elértünk a szökőkút vonaláig (valaki kiáltott egyet, de hogy utánunk, vagy csak a barátainak arra sose jöttem rá, legalábbis utánunk nem jött senki) és ezzel végetért az első nap. Megszabadítottam a játékszerektől, letörölte az arcát, felöltözött.
A táskából előkerült a doboz, amibe a lapokat tettem és hagytam hadd válassza ki a következőt. Ahogy villamosra szálltunk egyértelmű volt, hogy izgalmas hétnek nézünk elébe.
folyt.köv.