A második esély

Remegő izgalommal töltött el a várakozás feszültsége.
Mindjárt három óra..
Az előző szeánsz emléke,mint egy hatalmas feromon felhő betöltötte az egész szobát.
Ez az az illat,ami egymáshoz vonz két embert és szexuálisan összeláncol.
A teljesen lesötétített szobában csak néhány piros gyertya égett.
Lángjuk remegve megcsillant a kikészített eszközök fém részein.
Alázat és feltétel nélküli önátadás.Egész lényéből ez sütött.
Nem szóltam hozzá. A csendet csak a lélegzete törte meg,ami a várakozás feszültségétől egyre szaporábbá vált.
Közelebb léptem. Lakkcsizmám sarka hangosan koppant a kövön.
Mögötte álltam. Finoman ráleheltem a testére, amin ettől felmeredtek a szőrszálak és libabőrös lett.
Feneke kedvemre való volt.Izmosan domborodott és felmeredő szerszámából vékony sugárban csepegni kezdett a váladék.
Végighúztam rajta a selyem sálat,majd jó erősen bekötöttem a szemét.
Így nem tudhatta mi lesz a következő lépés.Kéj vagy fajdalom vár rá?
Lassan elkezdtem körbe tekerni a csillogó fekete fóliával a testét,míg végül moccanni sem bírt.
A mellbimbóinál a farkánál és a fenekénél felhasítottam a fóliát a körmömmel.
Hanyatt döntöttem. Lassan felhúztam a kesztyűimet, majd fölé guggoltam.
Összerándult és orrcimpái remegni kezdtek.
Kínos lassúsággal közelítettem felé,majd ráültem az arcára.
Az egész teste vonaglani kezdett és kétségbeesetten keresett a szájával és a nyelvével.
Felnevettem és pofon ütöttem.
Mit akarsz kutya!Ezt akarod?Igen?
Hevesen bólogatni kezdett és zihálni kezdett.
Kesztyűs kezemmel körbe simítottam a száját, majd először egy újjal végül az egész öklömmel a szájába hatoltam,míg öklendezni nem kezdett.
Ezután hirtelen az arcára ültem úgy,hogy ne kapjon levegőt.
Mélyeket sóhajtott,majd először lassan aztán egyre vadabbul rángott alattam.
A farka duzzadt volt és pattanásig feszült.
Elengedtem,majd meggyújtottam egy fekete gyertyát,miközben a csizmám hegyes sarkával beletapostam a testébe.
A gyertya viaszát a kemény,merev bimbóira cseppentettem,amitől vonítani kezdett,mint egy kutya.
Azután a füléhez hajoltam és suttogni kezdtem.
Nyöszörgött és vadul dobálta magát.
A farkára kulcsoltam a kezem. Felordított és elélvezett.
A lakk kesztyűn végigcsorgott a nedve.
Iszonyú dühös lettem. Hogy merted ,te kutya!Ezért most megkapod a magadét!
Hosszan, alaposan és tombolva dühömben elláttam a baját,majd az arcára pisiltem.
Otthagytam,hogy szenvedjen a fólia szorításában izzadtan,mocskosan.
Amikor kiszabadítottam,kidobtam.
Hosszú levelekben könyörgött, hogy adjak még egy esélyt..
Idáig jutottam gondolatban,amikor az ajtón félénken kopogtak.
A küszöbön térdelt.
Ez egy második és egyben egy utolsó esély,mondtam és ő a csizmás lábamra borult.
Nálam nincs második esély...és becsaptam az ajtót.