Tökéletes reggel

Reggel van, ébredezem. A kezeim és a lábaim zsibbadnak ahogy a földön fekszem. Felnézek és látom az ágyát... Nekem csak a földön, mellette van hely, odakötözve az ágy lábaihoz de előző este még az Úrnő lábaihoz voltam láncolva és négykézláb sétáltam mellette... Miközben elfantáziálok ezen a mozzanaton érzem, ahogy a boxerem kezd dudorodni. Nem tudok magamhoz nyúlni ugyanis szoros csomó mellett tértem nyugovóra. Az Úrnő szereti ha nem ficánkolok éjszaka... Hallom ahogy ébredezik, ilyenkor csendben kell lennem és várnom mit szeretne tenni velem miután kinyitja a szemét..

Hallom ahogy ébredezik az ágy szélére ül... Lábait nem a földre hanem rám teszi. Ez még jobban felizgat... Nem tudok magamnak parancsolni és érzem, hogy egyre feszesebb lesz rajtam a boxer. Mindig ezt történik velem, egyszerűen a hatalmába kerített.

Gyönyörű lábai nyomása egyre jobban nehezedik rám majd alulról nézem végig ahogy kisétál a szobából. Szinte remegek a látványtól de türelmesen meg kell várnom amíg végez a reggeli mosakodással. Annak az utolsó lépése én leszek de ahhoz vissza kell érnie a fürdőből... Hallom léptei közeledését. Amíg nem lép be a szobába cikáznak a gondolatok a fejemben és próbálom kitalálni az Úrnő gondolatait, vajon mit álmodott és hogyan aludt? De miközben ezen kérdésekkel foglalkozok fölém tornyosul és hallom kacagását...

"Már megint izgatott vagy?" - kérdezi megtörve a kacagást. Mielőtt válaszolhattam volna közelebb lépett hozzám és a lábát a mellkasomra helyezte. Éreztem ahogy gyönyörű lábai ismét a földbe akarnak nyomni de akkor a lábfejét a nyakamra csúsztatta... "Olyan szép kis játékszer vagy, kár lenne ha megsérülnél..." Nem tudtam megjegyzését kommentálni, ugyanis egyre nehezebben kaptam levegőt. Élvezi amikor ezt csinálja velem... "Hova is raktam a nyakörved, tudod, hogy anélkül nem oldozhatlak el.." A póráz az ágy alatt volt, tegnap este letépte rólam miután benyúlt alá és a falhoz emelt, hogy lecsapoljon. Akkor sem bírtam magammal.. Meg kell tanulnom a leckét... Próbáltam neki jelezni merre láttam a nyakörvet de a lába a számra csúszott és lábujjait a számba nyomta. Már öklendeztem de ő pont így szereti....

Ahogy újra levegőt kaptam az Úrnő kemény farkamra suhintott egyet a tenyerével. Nem rezzenhetek össze, gondoltam, majd ekkor az Úrnő folytatta:

" Á látom is a nyakörved gyere csak ide de most szorosabbra húzom... A tegnapi sétával nem voltam megelégedve... De most megyünk reggelizni, remélem most nem kell felbosszantanom magam rajtad..."

Megkaptam a nyakörvem és eloldozta a kezeim és a lábaim. Négykézlábra ereszkedek és az Úrnő mellett szorosan sétálok a helyemre. Alig várom, hogy reggeli közben az asztal mellé térdelve csókolgathassam gyönyörű lábait. Én ezzel lakom jól...

-Igaz történet alapján-