A vizsga 7.

A férfi végigsimított kétszer a lány arcán és haján. Nagyon gyengéd is tudott lenni, de általában csak két durvaság között. Ezúttal azonban nem jött újabb durvaság. Finoman felemelte a lány állát, és mélyen a szemébe nézve megkérdezte: - Mondták már, hogy gyönyörű szemeid vannak?
"Persze, majdnem mindenki ezzel kezdte, aki meg akart dugni" - gondolta Evelin, csak éppen nem volt olyan tökkelütött, hogy ezt így ki is mondja. Inkább elhebegett egy bátortalan köszönömöt.
- Csak az a baj, hogy a szép szemeiddel semmit sem tudok kezdeni, a még gyönyörűbb száddal viszont annál inkább - jelentette ki a tanár, majd felállt a székből. Derékszíj nélkül a nadrágja erre a mozdulatra lejjebb csúszott. - Lám-lám, a nadrágom is egyetért velem - mosolyodott el a tanár.
No igen, ez a különös mosoly. Ez tette a férfit ellenállhatatlanul vonzóvá. Már az egyetemi előadásokon is ettől olvadozott a lány. Amikor az egyébként tanulhatatlanul száraz tananyagba belecsempészett egy-egy frappáns szóviccet vagy intellektuális poént, és ezzel a hatásvadász mosollyal végignézett a termen, a lányt mindig felhőtlen vidámság töltötte el. Evelinnek sosem tűnt fel az órákon, de ilyenkor mindig tovább elidőzött rajta a tanár tekintete, mint bárki máson. Azt sem tudta, hogy a mai nap egyáltalán nem véletlen. Mondhatnánk, hogy a sors keze, de ezt a kezet jelen esetben nagyon határozottan vezette valaki*.
A férfi lassan kigombolta a nadrágját és lehúzta a sliccét. Még lejjebb tolta a nadrágját, és elővette meredező férfiasságát.
- És nemcsak a nadrágom - mondta a tanár, aki úgy nézett a farkára, mintha először látná az életében. Evelin ugyan tényleg először látta, de tudta, hogy mit kell kezdenie vele. Nem volt nehéz dolga, hiszen a hátraszíjazott kezei és a szájára tett utalások eléggé egyértelművé tették a helyzetet. Ráadásul térdelt.
Nem baj, fiatal kora ellenére a lány már sok fiúval járt, és még egy se panaszkodott, amikor orális szexben részesítette őket. Általában némán "tűrték", hogy a lány kényeztesse őket.
Ezúttal sem volt másképpen az első két percben. A tanár először Evelin arcát bámulta némán, utána a plafont, de amikor visszanézett a lányra, gyengéden megszólalt: - Igen, ez elég jó, de idáig még a vaníliák is eljutnak. Én mást és többet akarok! - Ezzel megragadta két kezével a lányt a tarkójánál fogva, és tövig ráhúzta a fejét a farkára.
folyt.köv.

*(jelen sorok szerzője...) 🙂