Dream 1.

Ez az első ilyen jellegű próbálkozásom. Mármint egyáltalán, hogy megpróbáljak egy értelmes történetnek mondható valamit leírni, érthető emberi nyelven  Nyugodtan írjon mindenki akinek valami hozzászólása van, lehet negatív vagy pozitív.



Bzz Bzz Bzz Bzz Bzz Bzz ………..
Erre eszmélek. Korán reggel van, odakint az ég még halvány. Éppen csak előjöttek a Nap első sugarai.
Először nem tudom, fent vagyok-e vagy még álmodok. Általában ez jellemző rám, ha korán reggel felkölt a telefonom. Mert most már rájöttem, az ébresztő rezeg mellettem. Reflex szerűen kinyomom és aludnék vissza, de eszembe jut hirtelen, hogy miért is kell reggel fél 6kor felkelnem hétvégén.
Eljött a nagy nap! Végre személyesen találkozom azzal a személlyel akivel már olyan sokat leveleztem illetve telefonáltam. Egyből kiszökik az álom a szememből és felváltja a kapkodás. Gyorsan átgondolom, mikor indul a vonat, ha jól emlékszem 6 óra 52 perckor jön be és 5 perc múlva megy tovább. Még bőven van időm, viszont az Úrnő elvár pár dolgot, amit most le kell rendeznem. Én hülye ilyen korra hagyom, de tegnap este se volt sokkal több időm. Leborotválom a férfiasságom, ahogy az Úrnő parancsolta, illetve a hátsó felem amennyire csak tudom, Ő nála majd úgyis úgy kell megcsinálnom ahogy az neki tetszik . Ezután jöhetnek a szokásos műveletek.
Egyre romlik az idő is, az 1 órával ezelőtti napos időt kezdi felváltani a késő őszi ködös, hideg, esőre álló idő. November vége van, nem lepődök meg rajta.
10 perccel a vonat érkezése előtt már az állomáson vagyok. Idegesen nézelődök körbe, ki jár arra, nincs most hangulatom senkivel beszélgetni. A gondolataim most messze járnak. 50 perc lesz az út, de már ez is egyfajta alapozásnak tekinthető.Csak most a saját gondolataim kínoznak.
Megszólal a hangos bemondó: Budapest- Nyugati pályaudvarra közlekedő gyorsvonat érkezik a 4. vágányra.
Még fel se eszmélek amikor már tódul kifele a tömeg és a vonat már ott nyikorog előttem. Felszállok, keresek magamnak egy szabad fülkét, szerencsémre van és nem is ülnek be hozzám. Nézek ki az ablakon és csak úgy özönlenek a kérdések. Még leszállhatok, jut eszembe, viszont jön a kérdés, leszállhatok én most már? Annyi ideje várok már erre, elment az eszem, hogy most akarom elrontani a célegyenesben? Nem, egyből jön a válasz. Végre van egy személy, egy igazi ízig-vérig NŐ, már most beleborzongok ha arra gondolok, hogy …..
Ilyen dolgok járnak a fejemben amikor arra leszek figyelmes, hogy már a 2. megállónál járok, elrepült 20 perc, már csak fél óra van a nagy találkozásig.
Gyorsan átveszem magamban, hogy mit is parancsolt Úrnőm. Az állomástól jobbra, van egy nagy sárga kávézó. Pontban 8 óra 15 percre kell ott lennem, se hamarabb se később. Fel kell vennem a nyakamra azt a fekete, bőr nyakörvet amit Úrnőm választott ki nekem, úgy hogy azonnal kivehető legyen. Ahogy belépek, Ő ott fog ülni balra a bejárattól. Viszont nem szabad a szemébe néznem, ígérete szerint, ha valami is máshogy lesz, akkor már azt is megbánom, hogy egyáltalán megfordult a fejemben ez az egész annak idején. A képek alapján, illetve amit web kamerán láttam belőle, azok alapján, magas, vékony testalkatú nő. Nem mondta meg, hogy mennyi éves, csak annyit hogy 40 és 50 között jár már. Éjfekete haja van, ami a háta közepéig ér. A szemét viszont soha nem láttam még, a képein mindig csak a szája tetejéig volt látható, a kamerát pedig úgy állította be hogy a nyaka legyen még ami látható, feljebb soha. Ami kivehető volt belőle az alapján egy 30 éves nőnek mondtam volna, legyen bármennyi is. Nagyon jól tartja magát. Mellei formásak, mindig takarva voltak de nem panaszkodhat. Nem szúrhatom el életem lehetőségét ezen a téren.
Egyre jobban közeledünk, már csak 1 megálló van hátra, 5 perc, ennyi az időm, most már annyi minden jár a fejemben, hogy nem is tudom min gondolkozzak. A szívem zakatol, mintha le akarná előzni a vonatot, majd kiugrik a helyéből. Nyugi, mondom magamnak, meg kell nyugodnom. Nem szúrhatom el.
7 óra 49 perkor megáll a vonat. Remegő lábakkal, leszállok, a szám ki van száradva, már nyelni se bírok annyira. Veszek egy ásványvizet, gyorsan megiszom. Ki tudja mi fog következni ezután. Utasítás szerint bent kell várakoznom az állomáson körülbelül addig amíg már csak 5 percem nem lesz, hívni fog. Majd indulnom kell. Most jut csak eszembe, mikor fogok én szabadulni? És valószínűleg nem átvitt értelemről van szó, nem híve a hosszú szolgálatoknak de ha úgy hozza kedve akkor bezárja a szolgát és kész. Nincs már időm ezen agyalni, csörög a telefonom, Úrnőm csörget, a jel, hogy indulnom kell, már nincs 5 percem se. Kis séta után a járda jobb oldalán feltűnik a kávézó. Régi épület, 3 szintes lehet, legalul a kávézó és étterem, míg fölötte szórakozóhelyek. Megállok egy kicsit, mély levegőt veszek, végig fut az agyamon, belépek, a földet nézem, balra fordulok, leülök az első helynél és köszöntöm Úrnőmet, ahogy parancsolta.
Majdnem elfelejtettem, a nyakörv!!! Gyorsan felveszem, már az se figyelem hányan néznek meg ezért, pedig nagy a tömeg.
Megnézem az órám, már csak 40 másodpercem van.
Kivárom,
majd belépek.
balra fordulok,
egyből tudom, hogy hova kell ülnöm.
Úrnőm lakk csizmája a térdéig ér, ezt figyelem, mivel nem merek feljebb nézni. Pontban 8 óra 15 perckor leülök………………..

Folytatása következik, ha lesz legalább 1 személy aki szeretné 