A vizsga 6.

- Könnyen ismerkedek, ezért nincs szükségem ilyen praktikákra. Tanári pályafutásom eddigi tíz éve alatt te vagy a harmadik lány, akinek felajánlottam a lakáskulcsomat, és te vagy a harmadik, aki azt választotta.
Itt elhallgatott, és várta, hogy megszólal-e a lány. Evelin tudta, hogy csak egy kérdésre kapott engedélyt, de most a tanár válasza nyomán újabb és újabb kérdések fogalmazódtak meg a fejében. Úgy gondolta, kétszeresen is jobban jár, ha most még csendben marad. Egyrészt nem provokál ki büntetést, másrészt lesz ideje megfogalmazni a következő kérdést. Ha lesz egyáltalán lehetősége következő kérdésre.
A férfi elkezdte kicsatolni a derékszíját.
- Most pedig bemutatom neked az övemet. Evelin, öv - öv, Evelin. Lehet, hogy ma este a tiszteletedre Övelinnek fogom hívni. Nagyon sokoldalú tárgy. Segít például a helyén tartani a nadrágomat... - Úgy időzítette a mondanivalóját, hogy eddigre már a kezében legyen a szíj. Három gyors lépéssel a térdelő lány mögé került. Evelin próbálta követni a fejével, de a tanár megfogta a fejbúbját, és visszafordította a fejét, hogy előre nézzen, háttal neki.
- De erre is jó - mondta, meglendítve Övelint. Névrokona felszisszent a csípő fájdalomtól. A férfi folytatta: - Mivel elég merész kérdést tettél fel, fogadd szeretettel ezt is! - Bár hasonló erővel csapott, a fájdalom ezúttal más, erősebb volt, mert nem a puha bőr okozta, hanem a fémcsat.
- De még csak nem is ezt a felhasználási módját szeretem a legjobban Övelinnek, hanem ezt. - A tanár rutinosan összeszíjazta a lány kezeit a háta mögött. Visszasétált a lány elé, és leült a székbe. - Gyere közelebb!
Evelin akaratlanul is megpróbált felállni, de a tanár felemelte az ujját. Egyértelmű volt, hogy azt akarja, hogy a közöttük lévő egy lépésnyi távolságot térden kúszva tegye meg. A lány nem bánta, közelebb kúszott. Attól viszont tartott, hogy máris az a bizonyos nem-szóbeli vizsgarész következik
- Tedd a fejedet az ölembe! - hangzott az utasítás. Az úr végigsimította az arcát, majd belemarkolt a hajába. - Nagyon szép arcod és elbűvölő a mosolyod van. - Evelin elmosolyodott a bókra, és ezzel bebizonyította, hogy a tanárnak igaza van. - De túlságosan sápadt vagy! - Ezzel a tanár elkezdte csípkedni a lány arcát. Ez nem esett túl jól a lánynak. A mosoly helyét egy szenvedő arckifejezés vette át.
- Mosolyogj! - szólt ezúttal a férfi. Evelin próbálta teljesíteni a parancsot, de nehezére esett, hogy a kínzás közben még mosolyogjon is. Amikor viszont véget ért a csípkedés, kipirosodott arcára visszatért az őszinte mosoly.
- Látod, mindjárt jobb! Szeretném, ha mindig így mosolyognál rám, még ha nyúzlak is. Mert mindkettő örömöt okoz nekem. És te szeretnél örömöt okozni nekem, ugye?
- Igen! - lehelte Evelin. A tanár szomorkás arckifejezéssel belemarkolt a lány hajába, és erősen meghúzta azt. - Igen, Uram - mondta szemrehányóan.
- Nagyon is, Uram! - javított lelkesen Evelin.
folyt.köv.