Dombi (64)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP

Cikkek idő szerint
2021. 07. (68)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Subom szervezte meglepetés (3)

07. 18. 23:19 | Megjelent: 269x
- Cselekedjetek! – szólítottam fel a subomat, hogy fogja le Tamás mestert, és Jancsit, hogy engedjen el az András-keresztről.
Így is történt. Subom keményen küzdött Tamás mesterrel, de vissza tudta tartani a cselekvésében, s közben Jancsi kiengedte a karabinereket, s így ki tudtam szabadulni. Ekkor intettem, s subom elengedte Tamást, de én elé léptem, pontosabban Jancsi és Ő közé.
- Ácsi! Várj! Ha valakit akarsz büntetni a sikeres próbáért, az én legyek, ne Jancsi!
- Már miért? Te csak azt tetted köcsög, amit gondoltál, de ő vétett ellenem s ezért büntetést érdemel.
- Igazad van, Uram. Legyen büntetése. Majd én kimérem rá és a „lovaglás” is büntetés lesz számára, mert nem szokványos módon kell sort kerítenie rá. – mondtam Tamásra nézve és kacsintva rá.
Tamás elgondolkozott, majd bólintott. – Legyen, ahogyan akarod. – engedte meg, adta hozzájárulását a következőkhöz.
- Előbb lássuk, te mit tudsz! – szóltam Jancsira s mutattam a subomnak, hogy dőljön csak vissza a fa bakra. – Láss neki, alaposan döngesd meg! – utasítottam őt.
Míg ők „együtt tornáztak”, mi az András-kereszt előtt állva néztük őket. Szép látvány volt. Nem csak izgató, de felizgató is.
Nem vettem észre, de Tamás ügyesen a bokáimat már újra odakapcsolta az András-kereszthez s csak a karjaimat kellett kis erőszakkal visszacsatolnia az előző helyzetükbe, miközben megfordított, hogy hassal voltam már az András-kereszt felé.
- Ügyes, nyertél! Mit akarsz még, Uram? – néztem rá elismerően.
- Látom újra izgalomba jöttél. Azt akarom látni, hogy így, ebben a helyzetben, lovagoljon meg majd Jancsi.
- Kitaláltad a tervemet, Uram. – nyugtáztam halkan s mosolyogva. - Szerinted sikerülni fog neki? – néztem rá megkérdezve.
- Ügyes gyerek, szerintem megoldja, főleg ha segítesz s irányítod is. – tette hozzá ő.
Így, mikor Jancsi végzett subom döngetésével és hátralépett a fabaktól, rászóltam erélyesen:
- Ez csak bevezető volt, Jancsi! Most jön a jutalmad, de a büntetésed is!
- S az mi lesz, ami egyszerre jutalom, de büntetés is? – érdeklődött, de ebből látszott, hogy nem hallotta a közöttünk előbb lezajlottakat.
- A jutalom az számodra, hogy a subom megkúrása után lovagolhatsz is, s ez lesz egyben a büntetésed is, mert nem lesz sétagalopp az. – figyelmeztettem Jancsit.
Az kicsit értetlenül nézett körül, majd újra rám s úgy szólalt meg, hogy látszott az értetlenkedés az arcán:
- Lovaglás, de kin? A subodat már megkúrtam, Uram, a Mesterem szóba sem kerülhet, más pedig nincs itt, akin lovagolhatok? – kezdte.
- Dehogy is nincs! – jelentettem ki komolyan és folytattam: - Míg más nem kerül, talán én is megfelelek neked, köcsög? Igen? – kérdeztem.
- De, Uram. Itt, előttem egyeztettétek a Mesteremmel, hogy tabuid között szerepel az analitás kizárása, nem? Vagy nem jól értettem? Csak a Mesteremmel szemben tabud az analitás? – értetlenkedett tovább Jancsi.
Én csak nevettem, de hamarosan Tamás mester is csatlakozott hozzám és megjegyezte Jancsinak:
- Látod, látod. Úgy látszik nem lesz büntetés, de jutalom sem! – nevetett a saját megjegyzésén.
- Azért még ne temesd a jutalmadat! – figyelmeztettem Jancsit: - Ha eléggé ügyes leszel, meglehet… - sejtettem a jövőt.
Jancsi továbbra is tamáskodott, vacillált, de én ráparancsoltam:
- Igyekezz! A subommal szopasd fel magadat, hogy álljon a faszod mereven, előre, harcra készen és ne merj lelankadni közben! – soroltam az utasításaimat egymásután.
Mikor végre subomnak sikerült felszopnia Jancsit, akkor ráparancsoltam:
- Most pedig én ide vagyok a Mestered által kötözve, feszítve az András-kereszthez, neked kell köcsög kitalálnod, hogyan tudj úgy „lovagolni”, hogy ne szegj szabályt, azaz tabumat!
- Nehéz lesz, de megoldható, Jancsi! – bíztatta Mestere is a subját.
Jancsi csak állt s nézett, nem mozdult egy ideig, majd hirtelen magához intette a subomat s mutatta, hogy térdeljen négykézlábra előtte és előttem. Kicsit igazított a helyén, majd elé lépett úgy, hogy a nyaka két oldalán állt. Most ráparancsolt a subomra:
- Lassan emelkedj fel úgy, hogy a nyakadba veszel! – parancsolta neki.
Így is történt, a subom elég nehezen tudta felemelni, mert közel azonos testalkatúak s súlyúak voltak, de végül is sikerült. Ekkor Jancsi mereven előre álló farka a szám elé került és én egy pillanatig sem gondolkoztam bekapni azt és jól megcumizni. Közben Jancsi a nyakamba is kapaszkodott, mert subom eléggé ingadozott alatta.
Tamás mester pedig odalökött egy magasabb körszéket, így a subom nyakából Jancsi áttérdelt arra, ez már stabilabb volt számára, így arra vetemedett, hogy megfogva a tarkómat már a kezeivel irányította, de adta is a szopásom ütemét.
Még azzal is megpróbálkozott, hogy erősen betolja a számba, vagy inkább már a torkomba a még mindig merev farkát, mint egy mélytorkozásra kényszerítve, de fejem rázásával jeleztem, hogy ezt nem szeretném.
Jancsi nem is erősködött tovább, de Tamás mester vérszemet kapott, mögé lépett, hozzá támasztotta a kezeit a popójához s úgy próbálta megakadályozni, hogy Jancsi befejezze a mélytorkoztatásomat.
Majdnem sikerült is Tamás mesternek a terve, de szinte meg sem gondolva, hogy mit teszek, az egyik lábamat felemelve, hátrarúgtam. Reméltem, hogy csak Tamást találom el, ott, ahol fészkel az agy. 
Sikerült. Tamás hörögve előre bukott Jancsira és felborította a széket, amin az térdelt, így Jancsi is a székkel eldűlt, leesett. Abbamaradt a szopatásom, de Tamás még előre hajolva állt, lihegett, fujtatott és sziszegett káromkodva:
- Ami sok, az sokk! – hörögte. – Mit merészeltél köcsög? Megrúgni, engem, az Uradat, Mesteredet? És pont ott? – sorjáztak a kérdései.
- Bocsánat, Uram, nem volt más választásom. Az orromon át nem kapok elég levegőt, ezért tettem, merészeltem ezt tenni. – szabadkoztam Tamásnak hozzátéve: - Nem volt módom kifejteni, számban Jancsi merev, s nem is kicsi farkával. – fejeztem be.
- S legalább tetszett, ízlett egyébként? – nevette el magát megkérdezve Tamás.
- Igen, nagyon is kellemes volt. – válaszoltam.
- Akkor, míg a büntetésedet kapod, addig is szopizhatod majd Jancsi farkát, ha nem is mélytorkosan. – jelentette ki Tamás.
Intett a felálló Jancsinak, aki leoldozott az András-keresztről és a subommal együtt a sarokból előrehozott egy klasszikus derest, ráfektettek, a nyakamnál s a derekamnál, valamint a bokáimnál rám csatolták a fém leszorítókat, majd külön parancs nélkül Jancsi már emelte is fel a fejemet – már amennyire tudta a leszorítótól – és ráült a deresre elém és dugta a számba a félig merev farkát, hogy szopizzam csak tovább.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.