Subom szervezte meglepetés (3)

- Cselekedjetek! – szólítottam fel a subomat, hogy fogja le Tamás mestert, és Jancsit, hogy engedjen el az András-keresztről.
Így is történt. Subom keményen küzdött Tamás mesterrel, de vissza tudta tartani a cselekvésében, s közben Jancsi kiengedte a karabinereket, s így ki tudtam szabadulni. Ekkor intettem, s subom elengedte Tamást, de én elé léptem, pontosabban Jancsi és Ő közé.
- Ácsi! Várj! Ha valakit akarsz büntetni a sikeres próbáért, az én legyek, ne Jancsi!
- Már miért? Te csak azt tetted köcsög, amit gondoltál, de ő vétett ellenem s ezért büntetést érdemel.
- Igazad van, Uram. Legyen büntetése. Majd én kimérem rá és a „lovaglás” is büntetés lesz számára, mert nem szokványos módon kell sort kerítenie rá. – mondtam Tamásra nézve és kacsintva rá.
Tamás elgondolkozott, majd bólintott. – Legyen, ahogyan akarod. – engedte meg, adta hozzájárulását a következőkhöz.
- Előbb lássuk, te mit tudsz! – szóltam Jancsira s mutattam a subomnak, hogy dőljön csak vissza a fa bakra. – Láss neki, alaposan döngesd meg! – utasítottam őt.
Míg ők „együtt tornáztak”, mi az András-kereszt előtt állva néztük őket. Szép látvány volt. Nem csak izgató, de felizgató is.
Nem vettem észre, de Tamás ügyesen a bokáimat már újra odakapcsolta az András-kereszthez s csak a karjaimat kellett kis erőszakkal visszacsatolnia az előző helyzetükbe, miközben megfordított, hogy hassal voltam már az András-kereszt felé.
- Ügyes, nyertél! Mit akarsz még, Uram? – néztem rá elismerően.
- Látom újra izgalomba jöttél. Azt akarom látni, hogy így, ebben a helyzetben, lovagoljon meg majd Jancsi.
- Kitaláltad a tervemet, Uram. – nyugtáztam halkan s mosolyogva. - Szerinted sikerülni fog neki? – néztem rá megkérdezve.
- Ügyes gyerek, szerintem megoldja, főleg ha segítesz s irányítod is. – tette hozzá ő.
Így, mikor Jancsi végzett subom döngetésével és hátralépett a fabaktól, rászóltam erélyesen:
- Ez csak bevezető volt, Jancsi! Most jön a jutalmad, de a büntetésed is!
- S az mi lesz, ami egyszerre jutalom, de büntetés is? – érdeklődött, de ebből látszott, hogy nem hallotta a közöttünk előbb lezajlottakat.
- A jutalom az számodra, hogy a subom megkúrása után lovagolhatsz is, s ez lesz egyben a büntetésed is, mert nem lesz sétagalopp az. – figyelmeztettem Jancsit.
Az kicsit értetlenül nézett körül, majd újra rám s úgy szólalt meg, hogy látszott az értetlenkedés az arcán:
- Lovaglás, de kin? A subodat már megkúrtam, Uram, a Mesterem szóba sem kerülhet, más pedig nincs itt, akin lovagolhatok? – kezdte.
- Dehogy is nincs! – jelentettem ki komolyan és folytattam: - Míg más nem kerül, talán én is megfelelek neked, köcsög? Igen? – kérdeztem.
- De, Uram. Itt, előttem egyeztettétek a Mesteremmel, hogy tabuid között szerepel az analitás kizárása, nem? Vagy nem jól értettem? Csak a Mesteremmel szemben tabud az analitás? – értetlenkedett tovább Jancsi.
Én csak nevettem, de hamarosan Tamás mester is csatlakozott hozzám és megjegyezte Jancsinak:
- Látod, látod. Úgy látszik nem lesz büntetés, de jutalom sem! – nevetett a saját megjegyzésén.
- Azért még ne temesd a jutalmadat! – figyelmeztettem Jancsit: - Ha eléggé ügyes leszel, meglehet… - sejtettem a jövőt.
Jancsi továbbra is tamáskodott, vacillált, de én ráparancsoltam:
- Igyekezz! A subommal szopasd fel magadat, hogy álljon a faszod mereven, előre, harcra készen és ne merj lelankadni közben! – soroltam az utasításaimat egymásután.
Mikor végre subomnak sikerült felszopnia Jancsit, akkor ráparancsoltam:
- Most pedig én ide vagyok a Mestered által kötözve, feszítve az András-kereszthez, neked kell köcsög kitalálnod, hogyan tudj úgy „lovagolni”, hogy ne szegj szabályt, azaz tabumat!
- Nehéz lesz, de megoldható, Jancsi! – bíztatta Mestere is a subját.
Jancsi csak állt s nézett, nem mozdult egy ideig, majd hirtelen magához intette a subomat s mutatta, hogy térdeljen négykézlábra előtte és előttem. Kicsit igazított a helyén, majd elé lépett úgy, hogy a nyaka két oldalán állt. Most ráparancsolt a subomra:
- Lassan emelkedj fel úgy, hogy a nyakadba veszel! – parancsolta neki.
Így is történt, a subom elég nehezen tudta felemelni, mert közel azonos testalkatúak s súlyúak voltak, de végül is sikerült. Ekkor Jancsi mereven előre álló farka a szám elé került és én egy pillanatig sem gondolkoztam bekapni azt és jól megcumizni. Közben Jancsi a nyakamba is kapaszkodott, mert subom eléggé ingadozott alatta.
Tamás mester pedig odalökött egy magasabb körszéket, így a subom nyakából Jancsi áttérdelt arra, ez már stabilabb volt számára, így arra vetemedett, hogy megfogva a tarkómat már a kezeivel irányította, de adta is a szopásom ütemét.
Még azzal is megpróbálkozott, hogy erősen betolja a számba, vagy inkább már a torkomba a még mindig merev farkát, mint egy mélytorkozásra kényszerítve, de fejem rázásával jeleztem, hogy ezt nem szeretném.
Jancsi nem is erősködött tovább, de Tamás mester vérszemet kapott, mögé lépett, hozzá támasztotta a kezeit a popójához s úgy próbálta megakadályozni, hogy Jancsi befejezze a mélytorkoztatásomat.
Majdnem sikerült is Tamás mesternek a terve, de szinte meg sem gondolva, hogy mit teszek, az egyik lábamat felemelve, hátrarúgtam. Reméltem, hogy csak Tamást találom el, ott, ahol fészkel az agy. 
Sikerült. Tamás hörögve előre bukott Jancsira és felborította a széket, amin az térdelt, így Jancsi is a székkel eldűlt, leesett. Abbamaradt a szopatásom, de Tamás még előre hajolva állt, lihegett, fujtatott és sziszegett káromkodva:
- Ami sok, az sokk! – hörögte. – Mit merészeltél köcsög? Megrúgni, engem, az Uradat, Mesteredet? És pont ott? – sorjáztak a kérdései.
- Bocsánat, Uram, nem volt más választásom. Az orromon át nem kapok elég levegőt, ezért tettem, merészeltem ezt tenni. – szabadkoztam Tamásnak hozzátéve: - Nem volt módom kifejteni, számban Jancsi merev, s nem is kicsi farkával. – fejeztem be.
- S legalább tetszett, ízlett egyébként? – nevette el magát megkérdezve Tamás.
- Igen, nagyon is kellemes volt. – válaszoltam.
- Akkor, míg a büntetésedet kapod, addig is szopizhatod majd Jancsi farkát, ha nem is mélytorkosan. – jelentette ki Tamás.
Intett a felálló Jancsinak, aki leoldozott az András-keresztről és a subommal együtt a sarokból előrehozott egy klasszikus derest, ráfektettek, a nyakamnál s a derekamnál, valamint a bokáimnál rám csatolták a fém leszorítókat, majd külön parancs nélkül Jancsi már emelte is fel a fejemet – már amennyire tudta a leszorítótól – és ráült a deresre elém és dugta a számba a félig merev farkát, hogy szopizzam csak tovább.
(folyt. köv.)