A vizsga 5.

- Nem figyelsz, nem gondolkozol, de visszabeszélni, azt tudsz! Kétszer is megmondtam, hogy pontban hét órakor kell belépned az ajtón! Nem akkor kell csöngetni, nem akkor kell feljönni a lépcsőn, még kevésbé akkor kell befejezni otthon a készülődést. Utálom, ha a nők úgy érzik, megalázhatják a férfiakat késésekkel, mert hogy azt nekik (de csak nekik) szabad! Nálam ez nem járja. - Itt tartott egy kis szünetet, hátha a lány közbeszól, de ő mereven a parkettát nézve várta, hogy véget érjen a szónoklat. Ezért aztán a tanár folytatta. - Te voltál olyan kegyes, hogy 19 órakor csengettél, így még egyetlen egy percet sem adtál, hogy eldobjak mindent, amivel éppen foglalkoztam, és rohanjak ajtót nyitni, mint egy őrült. Azért ezt te is érzed, hogy pofátlanság?
Evelinnek már a nyelve hegyén volt a védekező válasz: "De hát csengethettem volna 10 perccel hamarabb is, ha te csak 11 perc múlva nyitsz ajtót!" Nem akart azonban egy harmadik, az eddigieknél is erősebb pofont, ezért inkább lenyelte, és stratégiát változtatott.
- Bocsánatot kérek... uram. - A bocsánatkérés nem volt őszinte, de a szomorúság igen. A szomorúság, hogy már az elején, ha akaratlanul is, de csalódást okozott.
A férfi szigorú, számonkérő arcán azonnal széles mosoly terült el. Megragadta kétoldalt a lány fejét, és hosszú, lágy csókot nyomott a homlokára. Evelin erre nem számított, de nagyon-nagyon kellemes csalódásként érte meg. Legalább egy percig tartott ez a "pillanat". Utána a tanár anélkül, hogy a lány fejét elengedte volna, eltávolodott annyira, hogy a szemébe nézhessen, és folytatta:
- Minden meg van bocsátva. Hogy is haragudhatnék meg egy ilyen kedves lányra a kapcsolatunk hajnalán? Tudom, hogy a kedvemre akartál tenni, csak most így, elsőre ez nem teljesen sikerült. Spongya rá! - Ezután a férfi az ajkait csókolta, szintén puhán, zárt szájjal. A végén viszont váratlanul, de nem túl erősen, megharapta az ajkakat.
- Túl sokat beszélek, ez amolyan szakmai ártalom. Mint ahogy az is, hogy értékelem a partneremet. Eddig meglepően jól teljesítesz! Nem sokan állnak meg két pofonnál, és még kevesebben érdemlik ki a csókot. Kiérdemeltél egy jutalom kérdést. Bármit kérdezhetsz velem kapcsolatban, és én őszintén válaszolok.
Evelint ez újabb meglepetésként érte. Vajon lesz olyan pillanat, amikor ez az ember már nem tudja minden pillanatban zavarba hozni? Mindenesetre egész nap motoszkált a fejében egy kérdés. Nem volt biztos benne, hogy helyes dolog pont ezt és pont elsőre feltenni, de már rendkívül furdalta az oldalát a kíváncsiság. Úgyhogy sóhajtott egyet, és megkérdezte:
- A Tanár Úr már sok diákját behálózta már így?
(folyt. köv.)