Véletlen találkozás a mormonokkal a Ligetben (3)

Isaac irigykedve nézte kettősünket Noellel, de nem sokáig, mert ő következett sorra. Ott állt előttem a sötét öltönyében, fehér ingében a csíkos nyakkendővel s a makulátlanul tiszta, fényesre suvickolt fekete cipőjében. Mivel az előbb már láttam meztelenül is őt, a kívánatos szőrös testét, így alig vártam már, hogy újra láthassam. De ne csak láthassam, hanem, de ez majd kiderül lejjebb, még. Noelt is azért vettem előre, Isaac elé, mert ő szőrtelen volt, s bár csikó teste is szép volt, de számomra kevésbé izgató.
Míg ez átfutott az agyamon, Isaac ott állt előttem, azt nem mondanám, hogy mereven, mert még azt nem láttam, hogy áll-e már a farka, de hogy izgatottan, sőt már feszengve is, az biztos, hiszen nem történik vele semmi. Így, hát belecsaptam…. Isaac foglalkoztatásába is.
Azzal kezdtem, hogy magamhoz intve megpróbáltam a hajába markolni mind a két kezemmel, de ez nem sikerült.  Mert nem volt olyan hosszú a sötét haja, hogy megmaradt volna a markomban. Ez elég ok volt arra szerintem, hogy megbüntethessem Isaac-ot.
Meglepetésére – és az enyémre is – két trockost kapott az arcára balról is, meg jobbról, gyors egymásutánjában. No, ettől lángba is borult a képe. Ezt a mormonok igen nem szeretik, nem is tűrik, mint ahogyan Isaac sem, mert azonnal mozdultak a kezei, hogy lefogják az enyéimet, de közben vissza is fogta magát és csak ezt sziszegte:
- Tudod, hogy ez a legnagyobb sértés, nálunk, Uram? Arcul ütni valakit, így megsértve a személyes auráját? Ez vért kívánna, ha nálunk történt volna. De most eltekintek ettől, mert talán nem tudhattad, de semmiképpen se akard megismételni, Uram! - sziszegte nyomatékkal Isaac dühösen, majd már kicsit lenyugodva és halkabban megkérdezte: - Miért tetted ezt? Mi váltotta ki nálad, Uram?
- Az, mert nálunk a trockos a kedveskedés egyik kifejező eszköze. Az nem pofon, mert az másik kategória! – válaszoltam nyugodtan a szemébe nézve. – No meg azért is, mert nem tudtam a hajadba markolni, s annál fogva magamhoz rántani, hogy átölelhesselek, megölelgethesselek és így teremtsek veled személyes kontaktust. – fejeztem be a magyarázatomat.
- Miért? Erre vágysz? S miért nem teszed meg? Te vagy az Uram, a Mesterem, szinte bármit megtehetsz velem. Tedd, ne szítsd, de ne is nyomd el magadban a dühödet! Ne hezitálj! Cselekedj! – szólított fel Isaac a cselekvésre.
Igaza volt. Látni és fogni akartam a testét, a feszes, gömbölyű fenekét, a kívánatos bőrén jártatni a kezeimet, de a nyelvemet is, így tehát most cselekedtem: Csak éppen, hogy meglazítottam a nyakkendőjét. Már gomboltam és húztam is le az ingével együtt a fején át. Majd kikapcsoltam és kirántottam a nadrágszíját s annak végét megfogva - a csatos részével - végigvágtam a nadrágjából jól kidomborodó seggén, mind a két zsemléjén, csattanósan.
Isaac ettől előre mozdult, szinte akaratlanul is a teste, s így beleesett a már vele szemben álló, széttárt kezeimbe, ezért átöleltem, megszorongattam alaposan, sőt kapott – számolatlanul – apró puszikat is a képére, de a nyakára, és a szőrös, szabadon lévő vállaira is. Még az egyikbe bele is haraptam, persze csak annyira, hogy érezze, de még ne fájjon neki az nagyon.
Mikor visszaegyenesedtem, láttam, hogy nem csak Noel, de Isaac is nevet, szélesen nevet, vagy inkább röhög, ez a jó kifejezés erre.
- Mi van? Mi történt? Mi ilyen mulatságos? Osszátok meg velem is, én is szeretek nevetni! – mondtam.
- Áááá, semmi. – legyintett Noel. – Csak azt nevettük, hogy milyen hévvel estél neki Isaac-nak. Ahelyett hogy…… - kezdte, de Isaac leintette, így Noel elhallgatott.
- Te csak ne integess! Te pedig, ha már elkezdted, fejezd is be! – szólítottam fel Noelt.
Az tétován hol rám, hol Isaacra nézett s nem tudta eldönteni, hogy kire hallgasson, kinek az utasítását kövesse. Így hát megmozdultam, az ő hajába kapaszkodtam s magamhoz rántottam:
- Vagy befejezed, amit elkezdtél, vagy Isaac helyett újra veled foglalkozom, de most nem kesztyűs kézzel, hanem durván, kegyetlenül kapsz! – fenyegettem meg Noelt.
- Igenis, Uram, azaz nem! – kezdte és folytatta: - Ahelyett, hogy leparancsoltad volna róla az alsóinget és az alsógatyát s már szabad is lenne az utad hozzá, a farkához, golyóihoz, de még az ánuszrózsájához is. – nyögte ki Noel elvörösödve.
Noelre néztem,majd Isaac-ra, aki tényleg ott állt még azokban a vékony alsóneműkben, melyek ugyan szinte semmit sem takartak, de azért ott voltak, az útban. 
Szinte nem is kellett kimondanom az utasításomat, elég volt végigvinni a szememet Isaac testén felülről lefele és vissza; Isaac már mozdult is s lekerült róla minden textil. Ott állt már előttem egy szál faszban, kívánatosan. Azt is megfigyelhettem, hogy most enyhén remeg a teste, gondolom nem a hidegtől, hanem az izgalomtól és Isaac is már alig várja, hogy hozzáérjek a testéhez, bőréhez, farkához, vagy a golyóihoz.
Az is jól látszott, hogy már a farka mereven, előre áll, meredezik, vagy inkább ágaskodik. Jól kiemelkedett a trimmelt fanszőrzete közül. Így, ebben az állapotában a makkjáról hátrahúzódott a bőr félig, félig szabadon hagyta a makkját, de egy jó részt takarta is még a makkot a bőre.
Odanyúltam.
Kicsit hirtelen lehúztam a bőrét a makkjáról, az elszorította makk alatti részt, s ez fájhatott Isaac-nak, mert felszisszent. Azonnal odahajoltam, s bekaptam a makkját a számba s nyalogatni kezdtem azt. Isaac ellazult, teste elernyedt, sziszegett, de most a kéjtől és vonaglott is a teste. Még párat szopiztam rajta, majd kiengedtem a számból a makkját és ráköptem egy jó adagot. Isaac is, de Noel is, elcsodálkozott ezen, mert kérdőn néztek rám.
Én nem magyarázkodtam, hanem odanyúltam, a markomba fogtam a farka makkos végét. Kicsit megszorítottam s ütemesen húzkodni kezdtem a bőrét a makkján. Le-fel, le-fel s közben az ütemet, iramot fokozatosan növeltem. Isaac teste is reagált, egyre jobban remegett, sziszegett s a sziszegése is gyorsult.
Azonban hirtelen megszorítottam a markomban a farkát, rászorítottam a bőrét a makkjára, míg a másik kezemmel a gátjánál szorítottam el a vezetéket, a húgycsövét, így nem tudott kilövellni.  Jó ideig szorítottam, míg a farka lassan lekonyulni kezdett.
Ekkor elengedtem a markomból a már löttyedt farkát, s intettem Noelnek, hogy hozzon s tegyen fel Isaac-nak a csuklóira, s bokáira bőr bilincseket,s természetesen kapott nyakörvet pórázzal is bőrből. Majd rámutattam a fejhámra, hogy azt is hozzon Noel s adja rá Isaac-ra. Ez olyan volt, hogy nem csak a szemét takarta el egy bőrdarab, de a szájába golyóspecek helyett szájfeszítő került, így az széthúzta a száját szinte karikára. Nem tudta becsukni, de be tudott fogadni egy faszt. 
Még kapott egy spéci lánc-bőr mellényt, ami karikába fogta a mellbimbóit, került egy karika a farok tövére is, hozzá lehetett kapcsolni karabinerekkel a csuklóbilincseket, valamint az anuszrózsájánál is két, kis csipesszel szét lehetett húzni a farpofáit.
Noel megkínlódott, míg mindezeket feltette Isaac-ra, de végre sikerült neki. Mind a ketten felsóhajtottak ekkor. Noel, hogy sikerült, Isaac, hogy rajta volt, bár nem lehetett nagyon kényelmes rajta.
Odaléptem Isaac elé s megfogva a mellbimbóinál a karikákat, kicsit magam felé húztam azokat, majd elengedtem, amelyek visszacsapódva, csattantak Isaac mellkasán. Most kapott Isaac még egy zárt, textil csuklyát is a fejére, a fejhámra, így nem látott ki alóla, sehol, de hallani hallott.
Intésemre Noel mutatott pár, különböző hosszúságú távtartót, majd egy közepesre mutattam s azt is felszerelte Isaac bokáira. Nem kellett nagyon terpeszbe állnia ehhez Isaac-nak, de azért kényelmes távolságúnak sem mondanám. 
Isaac készen állt a tortúrára.
(folyt. köv.)