Az én térképem

Bajuszos és mosolygós az én legújabb partnerem
ahogy a parkolóban integet nekem.
Szemével huncutul figyel,
de hogy ez valóság, talán maga sem hiszi el.

Olyan aranyos, ahogy csacsog mellettem a kocsiban,
mint egy régi haver, pedig még sosem láttam.
Szája be nem áll, meséli milyen volt az útja.
Pont nem érdekel, de azért hagyom, csak hadd mondja.

Agyam közben sokkal előrébb jár,
azt pörgeti éppen, amit előre elterveztem már.
Érjünk csak végre haza,
és végre lakat kerül a szádra.

Bemelegítésként nézzünk néhány fogást,
persze csak finoman, amikor alig fáj.
Aztán jöhet a birkózás élesben,
és már mindjárt nem locsogsz olyan édesdeden.

A hátsó fojtás a kedvencem, ezt hamar megtudod,
mert rövid időn belül háromszor is megtapasztalod.
Kicsit beleszédülsz, azt sem tudod hol vagy
rosszabb is lehetne, csak épp visszafogtam magam.

Aztán jöhet a gyengéd ütés sorozat hasra,
de nagyon védekezik a fiú, pedig egyik ütés sem nagy.
Kénytelenen vagyok hátrakötözni a kezét,
majd kicsit belehúzok, hadd érezze meg öklöm erejét.

Begörbülve oldalára fordul, igazán nem szép tőle,
mert így nem tudom rendesen megütni az oldalán fekve.
Jöhet hát pár rugás, persze csak mezítláb,
mert szeretem érezni magamon a teste fájdalmát.

Jó erkölcsűnek látszik, hát nem vetkőztetem,
hiába meglátszik a jó neveletetésem.
Külön szobában alszik, mint utóbb hallottam csak keveset,
reggel aztán újra meggyötröm, amiért hirtelen olyan kedves lett.

Pár napra rá megcsörgetem, és hogylétéről kérdezem,
mire ő így felel, idézem: akár egy "komplett domborzati térkép", úgy fest teste.
De mivel ez néhány hét múlva lekopik,
kér tőlem újabb időpontot. És én megint adok neki.