Ciki-e a csikizés? (1)

„Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma, nem volt a Szása, csak egy kis cigányleány. Nagy Oroszországban, a vad Ural aljában, vitte kopott trojkáján, egy cigány karavánján.” Ugyanígy nem volt a Robertó sem egy olasz gróf, hanem csak egy szegény, magyar legény, aki mindig arról ábrándozott/álmodozott, hogy egy nap találkozik majd egy szakállas öreggel, aki kedve, vágya szerint megcsiklandozza, hogy nevetése hetedhét határig is elhallatszon.
A srác, Roberto, élete derekán járt (33 éves), 80-as szám jegyében vannak a testadatai (180 valahány cm magas, s magasság-100 kg +/- 3 kg súlyú, magát heterónak mondó férfi, aki bevallása szerint fetishiszta, de kissé perverzebb dolgokról is fantáziáló emberekkel/személyekkel akar megismerkedni, levelezni. A távolság nem akadály szerinte és nem hétköznapi témakörökben keresgél társat/társakat. Vágyai között a büntetéseket, csiklandozást, kötözést, masszázst és a tollakat jelölte meg. No meg, hogy végre a csikizése közben nevetni szeretne, felszabadultan.
Egyik subom hívta fel rá a figyelmemet, mint aki alkalmas lenne arra, hogy rajta/vele kipróbálhassam, hogy mennyire hatékonyak a módszereim, amit a csiklandozás terén fejlesztettem ki, mivel Roberto szerint még senki sem tudta úgy megcsiklandozni, hogy elnevesse magát, pedig erre vágyik. No meg az még jobb lenne, ha nem csak elmosolyodna, elnevetné magát, de fetrengene a nevetéstől a csiklandozás hatására.
Hosszan gondolkoztam rajta, tervezgettem magamban a mit s hogyant teszek, majd mikor már kikristályosodott, akkor írtam levelet neki. Jött válasz, majd egyre több levél fordult meg közöttünk s végre megtörtént a vágyott eset!
A megbeszélt napon és napszakban Roberto pontosan megjelent házunk kapujában és felszólt a mobilján. Elmondtam a kapukódot és hallottam, ahogyan nyílt a kapu, majd kimentem elé a mondott emeleten, a rácshoz, mert rácsos ajtó zárja el a kis folyosó-szakaszunkat a lépcsőháztól. A rácson belül csak három lakás van.
Felérve kicsit zilált, mert magasak az emeleteink, lépcsőink. Kezet fogtunk s beinvitáltam a folyosónkra, majd bezártam a rácsos ajtót utánunk és mutattam, hogy a második ajtó balra. Ida menjen be. Roberto előre ment, majd kicsit félénken lépett be a lakásomba, én utána, szorosan. Alig zártam rá a lakásajtót, már át is nyúltam a karjai mellett s átfogtam azokat s kezeimet összekulcsoltam a mellkasán, magamhoz szorítottam őt.
Ez azért volt fontos, hogy közben a nyakához hajolva ráfújjak a tarkójára, majd az egyik fülére, fülcimpájára hátulról, s később már bele a jobb fülkagylójába. A leheletem igencsak hűvös, mondhatnám hideg volt, mert mikor kimentem elé az ajtóhoz, a jégkocka-tartóból két darab jégkockát a számba vettem, az után, hogy jéghideg vízzel kiöblítettem a számat.
Roberto igencsak meglepődött a hideg leheletemen, meg is borzongott, amit segített az, hogy az előszobában a légfúvót a lehető leghidegebbre és magas fokozatra állítottam, így igencsak hideg szellő fújdogált ott. (A kinti igen meleg levegő után, belépve, ez hideg lehetett, hiszen aznap kánikula volt, s már megérkezésekor 32-33 fokot mutatott a külső hőmérő az ablakban.)
A borzongása még folytatódott s éreztem teste is kicsit remegett tovább, mikor az asztalról felvettem mind a két kezembe egy-egy madártollat, amivel tovább izgattam, cirógattam a fülei mögötti érzékeny bőrét, s tovább fújtam a számból a hideg levegőt a fülébe.
Nem véletlenül szorítottam magamhoz a testét, mert bejövetele előtt – kézzel – felállítottam a farkamat is, merevre s egy postásgumival elszorítottam a farok tövemnél, de a golyóim között is szétválasztottam azzal, valamint a golyók fölött, a pénisz tövénél is szorított a gumi, így a vér nem tudott kiáramlani a farkamból s így fent maradt a merevedésem, hosszan.
S ezt a merev farkamat érezte pluszban a fenekénél, ami keményen neki nyomódott a nadrágján át, kb az ánuszrózsája magasságánál. Kicsit próbált izegni-mozogni, hogy ne ott „szúrjon” a farkam, de nem sok sikerrel. Sőt, azt érte el, hogy pontosabban „bele talált”, oda.
Nem gondoltam azonban, hogy ez is a csikizés része, így hamar elengedtem, sőt a vállainál fogva magam felé fordítottam. Ott álltunk szemtől-szembe egymással. Ekkor Roberto megszólalt:
- Uram! Nem mondom, hogy nagyon kellemetlen volt az „üdvözlése”, de ha kérhetem ”azt” ne tegye többet, velem. – kezdte s így folytatta: - Szeretem az erotikát, de nem keverném a csikizéssel! – tette még hozzá, de elhallgattattam, mert ezt mondtam:
- Tudnod kell, ki itt, ide belép, hagyjon fel minden reménnyel, mert Isten hozta, de ördög viszi innen!  - humorizáltam, mintha nem is hallottam volna az előzőeket s így folytattam: - Tudom miért jöttél, mi a vágyad s azt meg is fogod kapni, itt! - jelentettem ki megkérdezve őt: - Felkészültél egy hatalmas csikizésre, nevetésre? Minden tudásomat összeszedtem, hogy módszereimmel csikizve nevetésre bírjalak.
- Az jó lesz, Uram, mert ez még senkinek sem sikerült s alig várom, hogy valaki megtegye velem. – mondta ki vágyát.
- Még egy kérdés: Végig ruhában akarsz maradni, mert abban, azon keresztül kicsit nehezebb a dolgom, hogy nevetésre bírjalak, bár nem megoldhatatlan?
- Nem, nem dehogy. A ruhátlanság, meztelenség nem akadály számomra. Utasítson, s máris leveszem azt, ami zavarja célja elérésében. – válaszolta.
Nem is kellett tovább várnia, mert mutattam, hogy menjen be az előszobából a szobába. Belépve látta, hogy kellemes félhomály van bent, a sötétítő függönyök be voltak húzva, valamint ott is hűvös volt, mert a légkondit hidegre állítottam. Volt még egy mobil hűtőtorony is a szobában, az is ontotta a hideget magából. (Jó sok jeget tettem a kifúvója elé/alá.)
Megkértem, hogy a pólóját vegye le, én közben a konyhából egy tányéron hoztam egy teli jégkocka-tartót és félbevágott, nagyobb szilvákat, szinte jegelve. A szobában ezeket a mobil hűtőtorony elé tettem le egy kis asztalkára. Kitörtem, majd vettem mind a két markomba a jégkockákból és azokat végigdörzsöltem Roberto felhevült mellkasán. (Az sem zavart – legalább is engem – hogy a megolvadt jégkockák hideg vize lecsurgott a mellkasán, hasán, majd a nadrágjába is befolyt.)
Mikor láttam, éreztem, hogy már kellően remeg a teste a hidegtől, vettem a tányérról egy-egy fél szilvát és azt rászorítottam a mellbimbóira, majd egy leokoplasszal oda is ragasztottam, rögzítettem. Most a kezeimbe egy-egy egytűs kereket fogtam és miközben utasítottam Robertót, hogy emelje fel a karjait a feje fölé és ott fogja azokat össze a csuklóinál fogva, végighúztam azokat - a felemelt karjai könyökétől fogva lefelé – végig a hónaljaiig, majd tovább az oldalain le egészen a hasáig, ott vízszintes irányban húztam azokat, majd az eddigi útvonalon újra fel a könyökökig. Persze arra is gondom volt, hogy ne csak a tűs kereket tüskéi érjék a bőrét, hanem az ujjaim körmei is. Azokat úgy reszeltem meg reggel, hogy gömbölyű helyett kicsit hegyesek legyenek. Robertó láthatóan remegett ezen műveletek alatt, kicsit izgett-mozgott is a teste, de a száját erősen összeszorította,hogy el ne nevesse magát.
- No, majd adok én még neked! – gondoltam magamban és otthagyva a szoba közepén mereven, feltett kezekkel állni Robertót, elléptem a sarokba kitett kis asztalon lévő eszközökhöz és a már korábban kikészített, magam által elkészített, fém pót-körmöket felhúztam az ujjaim végére s úgy tértem vissza Robertóhoz, hogy ne lássa meg mi van rajtam.
Az huncutul nézett rám, hogy jól kifogott rajtam az előbb, nem nevette el magát a csikizésemre, mert jól összeszorította a száját. De még nem látta, ami következett: Ugyanis most a saját, megreszelt körmeim helyett a fém pót-körmeimmel „hasítottam” végig a felemelt karjai könyökeitől fogva a hónaljain át, végig az oldalain a hasáig, majd a köldökénél vízszintesen is, meg körkörösen izgattam,”karistoltam” a bőrét.
Ezt már igen nehezen bírta Roberto nevetés nélkül, ez azon is látszott, hogy a teste minden porcikája remegett, több hullám is átfutott a bőre felszínén, és a szája széle már szinte rőt vörös volt, annyira összeszorította.
(folyt. köv.)