Dárdahegyezés

Karola Úrnőm egyik kedvenc, ha nem a legkedvencebb szopatási módja ez. Leginkább az ágy végénél lévő rácsnál szereti ezt gyakoroltatni, mert így a nyakamnál fogva az ágyhoz tud könnyen rögzíteni – ha nem lenne önmagában is elég, hogy hátrabilincselt kézzel és lábaimon is bilinccsel rendeli el a térdelést. Előtte persze jóváhagyólag felhatalmaz, hogy párnákat tehessek a térdem alá. Közös érdek ez, nagyon nem mindegy, hogy a szopásra vagy a kényelmetlen testhelyzetre koncentrálok. Általában már a gondolattól is fel tudna nyársalni, de ha mégsem, a hajamnál fogva húz Vesszője felé, hogy csókjaimmal, nyelvemmel simogassam a szent szervet. Önkéntes bekapásról részemről szó sem lehet, akár szopás vagy szopatás a vége, a protokoll mindig ugyanaz: Neki kell a számba hatolnia és utána kedve szerint műveli vagy művelteti a szájüregemet. Mindennek mi köze a dárdahegyezéshez? Mindössze annyi, hogy miután egyszer-kétszer behatolt, kihúzza, majd törzsét az egyik irányba el- és visszafordítva nekicsapja az arcomnak a kővé meredt Vesszőt. Majd újra behatol, lassan, hosszasan. Általában kétszer, néha háromszor. Kihúzás, törzsfordítás, ezúttal a másik irányba. Ha éppen nem a számban dolgozik, akkor az arcomat veri mindkét irányból, felváltva. Ilyen az, amikor egyszerre szopatnak és vernek. Csak a verés is ugyanazzal az „eszközzel’ történik. Nagyot tud ám ütni. Különösen a 30. után már erősen sajog a fejem. Karola Úrnőm persze látja, érzi ezt, de ami a legfontosabb és mindenek felett áll: élvezi, de veszettül. Azért néha neki is meg kell állni, nehogy idő előtt élvezze tele a számat. Mert ez nem kérdés. Karola Úrnő szemében minden csepp kincs. Vagy punciban, vagy gyomorban a helye. Az utolsó cseppig. Így aztán gyakori, hogy miután Úrnőmnek úgymond, ellátta a baját, engem használ fel a megfáradt gyönyörosztó megtisztogatására. Itt és most azonban a teljes nedű kollekció engem illet. Egyszer azonban Ő sem bírja tovább. Lassú behatolás után jön a következő, majd a következő, nincs kihúzás. Erősebben ráfog a hajamra, amire én rászívok a szivarra. Újabb ritmikus mozgás és kitör a láva, telespriccelve a számat. Földöntúli gyönyör, mindkettőnknek. Lassan kezdem nyelni a forró lávát, miközben a számban piheg az Úrnői hímtag. Nagyjából a hetedik nyelésre ürül ki a szájüregem, jöhet az alapos tisztogatás. Lassan, komótosan. Egyszerre szopom és nyalom. Percek is eltelhetnek így. Mikor Karola Úrnő úgy találja, hogy végeztem, beájul az ágyba, hason fekve. Annyi energiája még marad, hogy a lábait a rácson kidugva a vállaimra nyugtassa úgy, hogy a Talpait azért akadálytalanul csókolhassam, nyaldoshassam. Ilyenkor jellemzően el is alszik és ha más utasítást nem kapok, akkor bizony ébredésig ez a feladat. Úrnőm persze kaján vigyorral összegez: aki szopni tud, annak a nyalás is menjen! Milyen jó, hogy csak ketten vannak…