A vizsga 4.

Nemsokára közeledő léptek zaja, majd halk nesz a kukucskáló nyílás felől, végül pedig kulcscsörgés hallatszott. Az ajtó feltárult, a férfi pedig úgy állt, hogy a lánynak bőven legyen helye belépni. Fekete garbót viselt fekete nadrággal és világosszürke zakóval. Hanyag elegancia.
- Befelé! - utasította, majd rövid szünet után hozzátette: - Kérlek, gyere be!
A két mondat között kevesebb, mint két másodperc telt el. Ennyi kellett a tanárnak, hogy Evelin arcának egyetlen rándulásából levegye, hogy nem esett neki jól ez a nyersesség. A második mondat azonban célt ért: a lány megkönnyebbülten elmosolyodott, és belépett az ajtón.
Két mondat. Ugyanazt jelentik, mégis a különbség ég és föld. Jelen esetben az egyik a gátlások elmélyítését, a másik azok feloldását okozta. A tanár csak rutinosan próbálkozott az elsővel, majd javított a másodikra, Evelin mégis csodálta érte.

Igényesen berendezett polgári lakás volt, látszólag semmi nyoma annak, hogy itt egy Mester él. Se rácsos ketrecek, se kereszt, se középkori kínzókamra vasszűzzel, vagy bármi, amit a lány félelemmel telve elképzelt. Az egyetlen furcsa dolog egy legalább száz éves, díszesen faragott és gondosan restaurált szék volt. Ha nem is trón, de legalábbis egy erőteljes, arisztokratikus felsőbbrendűséget sugárzó ülőhely volt.
A férfi gyorsan végigvezette a helyiségeken. A titkos kínzókamra, ha volt is ilyen, nem lett bemutatva. Az idegenvezetés végeztével leült "a" székbe.
- Vesd le a ruhádat, csak tedd le a földre, és térdelj ide elém, hogy alaposan végigmérhesselek. Közben légyszíves tanulmányozd a szemeiddel ezt a gyönyörű parkettát.
"Vagyis nem nézhetek rád" - nyugtázta magában Evelin, miközben engedelmeskedett a parancsoknak.
A tanár felállt a székből, és körbesétálta a lányt. Közben itt-ott megragadta, megpaskolta vagy éppen megsimogatta. Még a száját is kinyitotta, hogy végigmérje a fogait.
"Nagyszerű, most már ló vagyok. Vagy az sem, hiszen ajándék lónak..."
Ekkor csattant el az első pofon.
- Késtél - mondta a férfi tényszerűen. Evelin ledöbbent. Utoljára négyéves korában kapott pofont, amikor körülnézés nélkül kirohant az úttestre. Akkor ez teljesen érthető volt. De most valaki megütötte a semmiért.
- De hát pont 7 órára érkeztem! - hebegte a lány. A második pofon visszakézből érkezett a jobb arcára, és erősebb volt az elsőnél.
folyt.köv.