Álomból valóság 1.rész

Számomra feleségnek lenni olyan volt, mint a keresztre feszítés, ahol néha felnyújtanak egy vizes szivacsot. Sokáig próbáltam elfojtani domináns és szadista vágyaimat. Próbáltam beállni a tornasorba, jó szolgálatkész feleség lenni, de nem sikerült. Mikor már nyakig voltam az elfojtásban, álmok kezdtek el kísérteni. Gyakran ébredtem zihálva, izzadtan, nedvesen. Magam sem tudtam honnan jönnek ezek az álmok, hiszen akkor még csak hírből tudtam, hogy létezik BDSM.
Álmomban egy öltözködő asztalkánál ültem, hosszú vörös ruhában, igazgyöngysorral a nyakamban. Körmeim vörösre festve, lábamon tűsarkú nyitott orrú szandál. A tükörből látom, hogy egy lehajtott fejű meztelen férfi épp finoman fésülgeti a hajam, egy másik férfi, szintén meztelenül erényövben, a kezemet kényezteti. Egy harmadik a lábtartóm zsámollyá kötözve, mozdulatlanul kiszolgáltatva... Egy másik nyakörvvel a nyakában a talpamat nyalja serényen, mikor nyelve a lábujjaim közé hatol, én kéjesen felsóhajtok. Érzem, ahogy testemen végig hullámzik a forróság. Arra ocsúdok révületemből, hogy hangos csattogást és lihegést hallok oldalról. Mikor felpillantok, látom, hogy egy meztelen férfi egy ketrecben a farkát veri, miközben engem néz. Szörnyű haragra gerjedek, felkapom az asztalon heverő lovaglópálcát, kinyitom a ketrecet. "Ki engedte meg? Nem szégyenled magad Te semmire kellő?" Suttogom halkan, miközben Ő már remeg a rémülettől. A lábamnál kuporog meztelen segge az égnek mered, irgalomért könyörög, de Én nem tehetek mást. "Korrekcióra szorulsz!" mondom , és lesújtok rá. Egyszer.... majd negyvenedszer . Mikor látom, hogy már a könny is kicsordult a szeméből, megsajnálom, engedem, hogy szipogva a lábamhoz bújjon, és azt mondom "Ugye tudod, hogy ezt csak a Te érdekedben tettem?" Köszönöm, Úrnőm! Válaszolja. Visszavezetem a ketrecébe, és hátra kötöm a kezeit. " Nagyon rossz voltál, de most majd tanulsz belőle! Remélem!" vetem fel. Igenis, Úrnőm! ,feleli. "Helyes!" A többiek remegve várják, most mi lesz?
Erre Én szépen visszaülök az asztalhoz, felteszem a lábam a lábtartóra, és a rémülettől dermedt társaságra parancsolok, hogy „Folyatassátok”...
Folytatása következik…