Feleségpiac

A napokban találtam egy cikket:
https://www.origo.hu/tudomany/20191031-porazzal-a-nyakukban-adtak-el-a-hutlen-felesegeket-a-piacon-az-angol-ferfiak.html

Ez elindította a fantáziám. Olvassátok:
A XVIII. században élünk. Nekem soha nem volt elég egy férfi, de a társadalmi elvárások megkövetelték, hogy férjhez menjek. Egy ideig bírtam is, hogy kevés a szex, na meg mindig ugyanazzal. Hát, megkerestem a módját, hogy valaki mással is lehessek. Nem állt szándékomban lebukni, a titkolózásnak is van izgalma. Csak mentem a puncim után. Nagyon vágyott már valami újra.
A szoknyám alá nem vettem bugyit, így indultam el a szokásos bartel utamra a szomszédokhoz. Éppen a harmadikhoz értem, amikor valami nem a szokásos volt. Nem volt otthon a hölgy, mert a húga épp szült, és ment neki segíteni. Csak a férje fogadott egyedül. Egyből beleborzongtam. Gondoltam, most leteperem. Persze, jól nevelt nőként igyekeztem nem mutatni jelét sem, hogy szeretném... mit szeretném? Akarom.
Lebonyolítottunk a kereskedésünket, és épp távoznék, mikor az ajtóhoz lépett. Gondoltam, nyitja az ajtót, és megyek tovább, ehelyett megállt, hogy ne siessek annyira. Léptem volna ki, de kis híján neki ütköztem. Ezt kihasználva magához szorított, és szájon csókolt. Muszáj volt ellenkeznem, mert hát ezt nem szabad, nem tehetjük, mindketten házasok vagyunk, mit szólna a nép, ha megtudná? Ellenkezel némber? Kérdezte, és ez fel is tüzelte rendesen. Természetesen szítottam a tüzet, hogy még szép, hogy ellenkezek, le kell kötöznie, ha meg akar szerezni. Bár ez utóbbi csak kicsúszott a számon, nem is gondoltam át igazán, e ő kapott rajta. Na persze, én sem bántam meg utóbb.
Hadakoztunk kicsit a házban, hogy azért látszatja legyen a dolognak, és mondhatni hagytam, hogy a tető gerendához kösse a kezeim. Mindketten lihegve álltunk meg. Én mert nem bírtam mást tenni, ő meg mert végre megvagyok. Már nem tudtam igazán védekezni. Komótosan megfogta az egyik lábam, és térdnél behajlítva felkötötte az ágytámlához. Így már rugdosni sem tudtam volna, hisz ha kezem fájt volna azzal a kötéssel, az egész súlyom ránehezedik, ha a lábamat felemelem. Jól tudta ezt ő is, és elégedett volt művével. Közben az is átvillant az agyamon, hogy ő erre készült, hisz véletlenül hogy akadt volna a kezébe pont a megfelelő kötél? Ez némileg felbőszített, hogy nem is én akartam, hanem ő. Már nem is akartam annyira odaadni magam neki. Csak dacból. Persze puncim már tocsogott a nedvtől, testem remegett, csak érintsen már meg, mégis azt mondtam, nehogy meg merje tenni, amire készül. Csak mosolygott, és komótosan, lassan elkezdte kigombolni a blúzomat. Igyekeztem megnehezíteni a dolgát, ficánkoltam, rángatóztam, de ő az erősebb. Dolgos kezével alaposan megfogta egyik mellemet, és megszorította. Feljajdultam, mert azért ez fájt kissé. Közölte, hogy ő az erősebb, és lesz büntetés, ha nem maradok nyugton. Lassan, lassan kibontotta ruháimat, és gömbölyű, formás melleim ott táncoltak előtte. Boldogan simogatta, szopta, bújt közéjük. Hagynom kellett, ha tetszett, ha nem. És bár vágytam az egészet, dacból nem akartam engedni neki. Mert mi az, hogy ő akarta, nem is én?
Melleim kényeztetése után a szoknyámmal kezdett foglalatoskodni. Nem simán alá nyúlt. Kereste a derekamon, hogyan lehet kigombolni, és levenni. Míg felülről csak szabaddá tette a melleimet, deréktől lefelé le akart vetkőztetni. Szoknyám csak körbe van tekerve rajtam, és oldalt masnira kötve. Ezért nem találta hátul a gombokat. Persze hamar rájött, hogy is kell, le is tekerte rólam, és meglepetésként érte, hogy nincs bugyim. Ezért most alaposan megduglak! Ígérte, és kezdett levetkőzni. Bontja a nadrágja szijját, majd gombolná ki a sliccet, mikor rájön, hogy nézem. Te csak ne less! És derekamnál fogva kissé megemelve fejemet hátra nyomta a két kezem között. Saját erőmből nem tudtam sem előre, sem hátra tenni, hisz a súlyom nagy részét a kezem tartotta. Így már nem láttam, mit tesz velem, csak érezhettem. Nem igazán kímélt. Elfenekelt, majd kedvére meghágott. Csak hagyni tudtam, mert ez a kis kikötözés alaposan fogott. Majd aki jól végezte dolgát, felöltözött, még gondja volt, hogy fejemet vissza helyezze előre, és kiment a konyhába. Nem értettem, miért hagyott ott, csak amikor a csapat megérkezett. Jött a férjem, a szomszédom felesége, és még két szomszéd. Ott álltam megalázottan, kibontott ruhában, kitárt puncival. Szörnyülködve álltak körbe, és csak néztek, és néztek. Majd a férjem előre lépett, és mondta, hogy megyek a piacra. És mielőtt még eloldozott volna, jól megpaskolta a fenekem, amitől akaratlanul is előre domborítottam csillogó puncim a tömeg felé akik tágra nyílt szemmel néztek.
Férjem leoldozott, de kezeim hátra kötötte, számat betömte, bekötötte, nyakamba a zsinórból pórázt kötött, és így pucéran vitt végig az utcán a nép szeme előtt szégyenszemre a piacig, ami nem épp közel volt. Útközben találkoztunk egy ismerősével, és addig leültetett a porba. Elsőre azt hittem, csak kedves akar lenni, de utólag belátom, csak újabb megszégyenítés volt részéről a bekoszolás. Amikor azt mondta, hogy üljek le, a fűbe akartam telepedni, mégsem a porba ülnék, de nem engedte, és a kocsiút közepén kellett leülnöm. Letérdeltem, és leültem a lábaimra, és mert nem ezt akarta, megrántotta a pórázt, hogy tegyem le a retkes fenekem a földre. El is billentem, és mert a kezeim megkötözve, egész testemmel elterültem a földön. Kapott is az alkalmon, hogy a pórázomra lépve lent is tartson. Ott feküdtem teljesen meztelenül a koszban, porban. Persze az ismerőse megkérdezte, mintha nem tudta volna, hova visz engem. És ha már úgy van, akkor - mint egy árut - meg is nézne. Mivel hason feküdtem, fordulást parancsolt. Persze a pórázról "elfelejtett" lelépni. Hagyta, hogy szenvedjek. Nagy nehezen sikerült is, és a vevő meg is nézett. Megtapogatta melleim, megfogdosta tomporom, jól meg is paskolta. Közölte, hogy nem rossz áru, de a bundától nem látni a lényeget. Férjem igazat adott neki, és a borbély felé vettük az irányt. A borbély csak az üzletén kívül vállalta, hát a közeli asztalra fektettek, és hogy mozdulni se tudjak, páran lefogtak. A borbély alapos gondossággal mosta meg hasam alját, puncimat, és fenekemet. Nem átalkodott a lyukaimba is betévedni. Bekötözött számból nem sok hang tudott kijönni, hiába is próbáltam kiáltani, vagy sikítozni. Majd lassan, komótosan borotválta le az összes takaró, zavaró szálat. Ennél csupaszabb már nem is lehettem volna. Igazi szégyen ez, nem is beszélve a körülöttem hemzsegő tömegről. És most jött az egészre a korona. Alkohollal fertőtlenítette. Jól tudta, mennyire fog csípni, ezt sem siette el. Egy kis ecsettel hordta fel a szeszt a megborotvált bőrömre. Még egy percig fogtak így az erős kezek, hogy így legyek kénytelen megvárni, hogy megnyugszik a bőr, és nem utolsó sorban a szégyenérzet, hogy egy falu bámulja kincsemet.
Lassan eljutottunk a piacra is, ahol mint egy árut tapogattak, fogdostak, alkudoztak rám. Végül nem adott el a férjem. Úgy döntött, szolgája leszek. Szex és háztartási rabszolga.