Forró korty jeges kávé

Az Elegáns Urat vártam a kávéház teraszán, de már várhattam volna belül is, mert van igazolványom, de hátha neki még nincs, mert még éppen nem hatvan.
A nick-nevem miatt írt rám,nem sokkal azután, hogy regisztráltam. Lényegre tört:
-Lábhoz, rabszolga, alázni és kínozni akarlak!
Az albumaiban szép öltönyök, egy földön fekvő, maszkos szolga arcán Bugatti Lurano félcipő, korbácsot fogó kezén egyetlen, diszkrét pecsétgyűrű.
Vártam a teraszon, kirekesztettem a Gárdonyi tér forgatagát és elképzeltem a forgatókönyvet: nagy, polgári lakás a közelben, a szolgák a cselédlépcsőn közlekednek. Az alagút-szerű előszobában régebbi szolgák nyitnak ajtót, álarcban, félmeztelen, övükön rövid korbács és bilincs, de nem kisportolt, tetovált figurák, inkább puhány eunuchok, nevetősek, de stílusukban, magatartásukban van valami szublimált kegyetlenség.
Felszólítanak, hogy vetkőzzek, az egyikük elveszi a ruháimat és akkurátusan egy magas, támlás székre hajtogatja, a cipőkért nem hajolnak le: zoknik a cipőkbe, tedd a fogas alá! Rendesen!
-Mit csinál vele az Urunk? -nevetgél az egyik, ahogy méreget.
-Itt szép csíkos lesz,- simogatja a hátam és a fenekem a másik, nőiesen puha tenyerével.
-Ezt is szereti velünk csináltatni,- mondja az egyik és hirtelen úgy megcsavarja a mellbimbómat, hogy térdre rogyok.
-Na így kell odacsúszni Urunk lábai elé!- mondja most keményen a simogatós és kinyitja a nappaliba vezető, nagy, szárnyas ajtót.

-Min gondolkozol, rabszolga?- hajol a fülemhez az Elegáns Úr, nem is vettem észre, mikor érkezett, mert semmi különleges nincs rajta: vászon nyári öltöny, nyári vászoncipő, pasztell színekben. Inkább a jellegtelensége tűnik ki a teraszozók fiatalos tarkaságából.
-Jegeskávét iszunk- mondja, amint lehuppan a székre és int a felszolgáló lánynak.
-Minden dom megnyalná utána a tíz ujját,- mondja a lány után nézve,- jól festene a kereszten...

-Azt tervezgettem, milyen lesz az első alkalom Önnél...Önnel, Uram...
-Elmondom,- kimért, mint egy latintanár az egyházi gimnáziumban,- ehhez tartsd magad. Megjössz, levetkőzöl, lerakod a ruhád az előszobában, van ott egy támlás szék erre, a cipőidet szépen a fogas alá, az enyémek mellé, nem közé!
A nappaliban ülök, bársony házikabátban, habselyem sállal egy kerek asztal mellett, amin felállított sakktábla van, nagyon szép, faragott, míves figurákkal, tetszeni fog,élmény lesz velük játszani.
Bejössz mezítelen, szó nélkül leülsz a fekete figurák mögé, mert az igazi rabszolgák feketék.
Én kezdek és ha leütöm egy figurádat, megcsókolod a kezem, amint leveszem a figurát. Ha te ütnél le egyet az én fehér seregemből, megpofozlak, a figura erejétől függő erejű pofonnal. Ha én nyerek, megkegyelmezek és lábcsók után kihátrálsz és elmehetsz. Ha te nyernél, megbüntetlek kegyetlenül, mint a lázadó rabszolgákat szokás.
Felállt, visszafordult, jó hangosan mondta:
-Ezért lesz a harmadik széken egy szöges korbács. Flagrum.- és elment, felszállt a 19-es villamosra, Kelenföld felé.

A szomszéd asztaltól pillanatra megbámulták, aztán ettek tovább.
Kifizettem a kávéját.
Ez egy nagyon drága hely volt.