Az énektanár 1.

18 éves voltam, végzős a középiskolában, érettségi előtt. Mint akkoriban a fiúk sürögtem-forogtam a lányok után és több-kevesebb sikerrel össze-össze jött néha egy randi vagy egy csók, ám a többi fiúval ellentétben nekem volt egy titkom, amit magam előtt is próbáltam tagadni. Volt egy énektanár bácsi az ötvenes évei végén járt de sportos volt és érzékeny természetű, ugyan akkor férfias kisugárzású és néha-néha vettem egy futó pillantást utána amikor elment mellettem. Megnéztem a szép feszes kerek fenekét és eténként arra gondoltam milyen jó lenne csókolgatni neki simogatni, meg azt hogy tenni amiket mond utána, persze nagyon szégyelltem, hogy ilyen gondolataim vannak, de egyre jobban vágytam rá. Egy nap ahogy hazafelé menetem az egyik osztálytársammal aki ismerte őt és pont a boltból jött ki egy nagy táskával, vidáman ránk köszönt egy Sziasztok-kal. Mi mondtuk neki hogy jó napot Tanár úr! Mondta, hogy megy haza ő is mert végzett a munkával. Mondta az osztálytársam, hogy mi is most végeztünk. Én nem nagyon tudtam mit mondani csendben voltam. Aztán elkezdet az osztálytársammal beszélgetni arra, hogy tanít diákokat innen az iskolából zongorázni, de általában hamar kihullanak meg feladják, nincs meg bennük a kitartás a fegyelem. Mondta az osztálytársam, hogy ő szívesen tanulna ilyet de eléggé elfoglalt mostanában, nem nagyon megy neki a matek és itt a nyakán az érettségi. Mondta, hogy persze megérti. Aztán rám mosolygott: -És te fiatal úr téged érdekel a zongorázás?
- Öhh, hogy engem?
Ő csak tovább mosolygott rám én pedig zavarba jöttem. Gyorsan kivágva magam a helyzetből:
- Igen tanár úr! Érdekel, szeretnék zongorázni tanulni.
Az osztálytársam csak nézett rám.
- Nem is tudtam hogy érdekel a zongorázás?
- Pedig de! - mondtam gyorsan
A tanár úr pedig közbe szólt:
- Na ez jól hangzik, ha komolyan gondolod akkor segítek benne szívesen és majd a szalagavatón felléphetnél, persze kemény út vezet oda és fontos a fegyelem és a szorgalom benne.
-Értem tanár úr! - mondtam gyorsan.
Közben ahogy beszélgettünk az osztálytársam mondta, hogy ő most a nagymamájához kell hogy menjen így nem tud velünk tartani és elköszönt. Ketten maradtunk és vártuk a buszt.
-Szóval, ahogy mondtam nagyon fontos dolog a koncentráció és a fegyelem, ha zongorázásról van szó.
-Értem tanár úr!
Kicsit közelebb hajolt hozzám és halkabban, kissé misztikusan mondta
-Ezen kívül az alázatra is szükség van, hozzá. Ez eddig világos?
Ettől ahogy mondta hirtelen elkezdtem felizgulni. És keményedni kezdett a nadrágom alatt a péniszem. És teljesen elpirultam.
-I...Igen azt hiszem értem.
-Lemaradt a tanár úr a mondat végéről, kacsintott rám.
Én nem tudtam mit szólni.
-De akár mondhatod azt is amikor kettesben vagyunk, hogy Uram, ha így jobb.
-Igen, Uram! - mondtam teljesen elvörösödve.
Közbe a busz feltűnt a látómezőn.
-Még most visszafordulhatsz és bármikor ezen a napon, de ha belevágtunk komolyabban már nincs visszaút.
-Rendben! - bólintottam
-Rendben mi? -nézet rám kérdőre vonva
-Ja, igen rendben Uram!
-Hoznod kellene a táskámat és mivel szép idő van és nem lakom messze esetleg el is sétálhatnánk is a lakásomra. Még visszafordulhatsz, ha akarsz. Mit szólsz hozzá?
Eljött a nagy pillanat, mit szóljak egy ilyenre mintha csak egy állom válna valóra.
-Azt hogy azt csinálom amit csak szeretne Uram. - mondtam határozottan
-Erre a válaszra számítottam. Mond csak mikorra kell haza menned?
-Igazból mindenki dolgozik, és késő este jönnek haza a szüleim, szóval mindegy nagyjából mikor érek haza este nyolc előtt.
-Remek, egy kis zongora lecke akkor lehet nem ártana most. Van kedved feljönni a lakásomra?
-Igen Uram!
-Kicsit nagy a rumli az a baj, el kellene takarítanod és elmosogatnod előtte.
-Örömmel Uram!
Után csak motyogott és én szótlanul követtem miközben vittem a táskát.
-Tetszik amit most csinálok veled?
-Igen Uram! Tökéletes!
-Gondoltam! - nevette el magát, de nem gúnyosan, hanem kedvesen.
Közben megérkeztünk a lakására, egy szép kertes ház volt bementünk a kapun és megálltunk az ajtó előtt.
-Ha most belépünk azon az ajtón akkor teljesen alá kell vetned magad az akaratomnak. Még visszafordulhatsz és senkinek nem mondom ezt el, de neked sem szabad beszélned. Mit szeretnél?
-Uram minden vágyam az hogy bekísérjem Önt azon az ajtón! -mondtam hebegve, felizgultan
-Tudom, hogy bejövök neked láttam hogy néztél rám.
Én lesettem a szemem.
-Hé nem kell szégyenled érintette meg a vállam. Sok más fiú a suliból is akarta ezt tőlem, és én sem vagyok közömbös veled.
-Most nem tudom mit kellene mondanom Uram.
-Csak azt amire igazán vágysz.
Hirtelen még jobban beindultam ettől hogy így nevezett.
-Én... Én szeretnék a szolgája lenni Uram.
-Az leszel, én kis szolgafiúm! Közben kinyitotta az ajtót. Beléptünk a hallban.
-Segítsd le rólam a cipőt, borulj térdre közben.
Én szó nélkül engedelmeskedtem.
Miközben lesegítettem róla térden állva az egyik lábát oda tette a farkamhoz a másikat a számhoz emelte.
-Bizonyítsd, hogy tényleg akarod a szolgálatot, csókold meg a lábamat.
Több sem kellett azonnal megtettem és élveztem minden pillanatát.
- Mit szólnál hozzá, ha valami találóbb nevet adnék neked mondjuk talpnyalóm, csicskafiúm?
-Nagyon tetszene Uram!
-Te pedig szólíthatsz Mesteremnek, Gazdámnak.
-Igen Mesterem!
-Nagyszerű én is vágytam erre, most végre az enyém leszel, sok kellemes órát elfogunk tölteni egymással a zongora oktatás során... - mosolygott tovább.

(folytatása következik.)