A vonatút (18.) - Én még soha...

Este nehezen tudtam elaludni az erényövben, és elég gyakran jutott eszembe, hogy hogy oldjam meg, hogy a barátaim közül senki ne vegye észre. AZ éjszaka nem tűnt kockázatosnak ebből a szempontból, így csak egy boxeralsóban aludtam. Végül azzal nyugtattam meg magam, hogy ha nem lenne rajtam, akkor sem látnának meztelenül, és amúgy sem nézegetnek, így valószínűleg felesleges aggódnom, erről csak én fogok tudni. Meg persze Luca.
A kanapé nagyon kényelmetlen volt, ennek ellenére jól aludtam, de a korán felébredtem a szobába bejövő fény miatt. Egy kicsit még feküdtem az ágyban, aztán eszembe jutott, hogy jó ötlet lenne, ha még most elmennék a fürdőbe, és felöltözve várnám a többieket, és nem akkor mennék zuhanyozni, amikor már mindenki fent van.
A fürdőszoba az előszobából nyílt, és észrevettem Anna cipőjét benne az előző napi zoknijával. Egy pillanatig hezitáltam, aztán odaléptem, leguggoltam, és kivettem a zoknit, amit aztán az orromhoz nyomtam, és beleszagoltam a cipőjébe is. Szinte azonnal elkezdett feszíteni a ketrec, de nem bírtam ellenállni, annyit fantáziáltam már Annáról. De sokáig nem csináltam, mert egyre kellemetlenebb érzés volt, ahogy állni akart a farkam, és szorította a ketrec és húzta a heréimet a gyűrű. És attól is féltem, hogy valaki kilép a szobából, és észrevesz.
A gyors zuhany után felöltözve ültem a nappaliban, amikor előbb Anna és Eszti, aztán Petiék is felébredtek. Miután mindenki elkészült, indultunk is, az volt a terv, hogy meglátogatunk néhány környékbeli borospincét. Egész jól alakult a nap, de már délután a közeledő vihar miatt úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk. Gyalog voltunk, hogy mindenki tudjon borozni, és eljött az a pont, ahol már igencsak sietnünk kellett, mert nagyon közel ért a vihar. De nem úsztuk meg, az országút mellett elkapott minket, ahol ráadásul nem is tudunk hová behúzódni a nyílt terepen, így csak az maradt, hogy bőrig ázva futottunk hazáig.
Erényövben futni nem a világ legkellemesebb dolga, le is maradtam a többiektől, inkább csak gyorsan mentem, hogy ne okozzon fájdalmat, így pár perccel a többiek után értem haza. Ekkor ők már zuhanyoztak, törölköztek, a ruháik ki voltkak terítve. Nem tudtam nem oda nézni: ezúttal nemcsak Anna zoknija, hanem mindenkié a cipőjére terítve szárad, amennyire lehetett. Zuhanyozni is én mentem utoljára, már teljesen át voltam fagyva, mire sorra kerültem a többiek után.
Estig nem állt el az eső, úgyhogy a házban maradtunk, ott iszogattunk és beszélgettünk, meg egyet filmeztünk. Amikor egyszer ki kellett mennem a kocsihoz, még egy alkalmam volt, hogy ismét észrevétlenül beleszippanthassak Anna zoknijába. A lányok Dáviddal az étkezőben beszélgettek, Petiék pedig kint cigiztek. Odamentem, felkaptam Anna két napig hordott és az esőtől még nedves zokniját, és nagyokat szagoltam, nem érdekelt, hogy mennyire feszített az erényövem, nagyon jóleső érzés volt.
- Dani, szólnál Petiéknek, hogy jöjjenek be? - Eszti hangja mögülem, mint valami áramütés lepett meg. A zsebembe tömtem a zoknit, és remegő hangon válaszoltam, hogy - Persze, persze, szólok. - De rettentő zavarban voltam, és közben rettegtem, hogy valamit észrevett. De valószínűleg semmit, mert azonnal megfordult és visszament az étkezőbe.
Amikor visszamentem, szerencsére vissza tudtam tenni, és megfogadtam, hogy többet nem kísértem a sorsot, nem akarok lebukni.
Este újra esett, így megintcsak nem tudtunk sehová menni. Bár nem tudom, mentünk-e volna, mert addigra elég rendesen beittunk már. Kártyával és beszélgetéssel ütöttük el az időt, de kezdett unalmas lenni. Már késő este volt, amikor az ötletelésbe Dávid bedobta, hogy játszunk “Én még soha…”-t, és ez a lányoknak nagyon megtetszett. Klasszik ivós játék, de már a bemelegítő első kérdések után kezdték Annáék úgy érezni, hogy sok az alkohol.
- Nem baj lányok, akkor játsszuk vetkőzésre! - ajánlotta fel Dávid. Na, ez nem hiányzott, alapból nem vagyok szégyenlős, de most ellene voltam. Meglepetésemre a többiek bele is mentek, csak Peti és én tiltakoztunk.
- Addig játsszuk, amíg valaki nem lesz meztelen! - fokozta Anna, én pedig nagyon reménykedtem, hogy megúszom, hogy nagyon sok ruhát kelljen levennem alul.
Dávid rendesen ivott már, nem véletlenül ő dobta be az ötletet, egyre jobban emelte a tétet. A kezdeti vicces kérdések után váltott is.
- Én még soha… nem szoptam faszt! - Anna és Eszti egymásra néztek. Azonnal átlátták, hogy össze kell fogniuk, ha erre megy ki a játék. Különösen azért, mert ilyenkor el is kell mesélni egy történetet, amit láthatóan nem nagyon szívesen tettek. Levették a pulóverüket, és megvolt a story is.
- Ez nem ér! Rajtatok több ruha van - mondta Dávid.
- Ez van srácok! - mondta Anna. - Akkor én jövök. Én még soha nem élveztem el pornófilmre. - Természetesen hárman srácok vetkőztünk.
Még lement pár kör így, Dávidon és Petin már csak az alsónadráguk volt, Bencén és rajtam még a nadrág is. A lányokon pedig tényleg több ruhadarab volt, mert alig fogyott. Drukkoltam, hogy valamelyik fiú kiessen, mert már alsóra sem akartam vetkőzni. Eszter következett.
- Én még soha… hm... én még soha nem szaglásztam mások koszos zokniját. - És ahogy kimondta, felém fordult mosolyogva és szúrósan rám nézett.
Dávid felnevetett - Hát ez hogy jött neked, Eszti? Buktad, te vetkőzöl!
Felálltam, és levettem a nadrágomat. A többiek meglepetten néztek rám, de ekkora már kitaláltam a storyt, és magabiztosan kezdtem bele.
- A barátnőm nagyon szereti, ha kényeztetem a lábát, és gyakran szoktam masszírozni a lábát, amikor hazaér, ilyenkor pedig van, amikor megcsókolom és szagolom a lábát. - Megkönnyebbülés volt, hogy ezzel ki tudtam magam vágni, ami hazugság sem volt, de nem is kellett nagyon kellemetlen helyzetbe hozni magam, főleg nem Anna zoknijáról beszélni. Eszter mosolygott. A kérdésből és ebből is egyértelmű volt, hogy tudja, hogy mi történt, de ebben maradtunk. Bővebb boxeralsó volt rajtam, így reménykedhettem, hogy nem látható az erényövem, de innentől már azon izgultam, hogy ne kelljen vetkőznöm, mert azzal a helyzettel tényleg nem tudnék mit kezdeni. Ekkor váratlanul Peti is felállt.
- Srácok, ezt buktam. Nekem is ilyen történetem van, én is a barátnőm lábával szoktam játszani, kényeztetem is, és az ilyen játékba beletartozik, hogy szagolni is. Legyen elég ennyi, vesztettem.
- Hé, vetkőzz! Le az alsót! - kiáltotta Dávid!
- Igen! Ez így nem fair - mondta Anna - és mondj konkrét történetet is! - ezzel mindenki egyetértett, de Peti nem akarta levenni az alsónadrágját. Nem tudtam, miért ilyen szégyenlős, a teste alapján nem nagyon volt rá oka, izmos és vékony volt. Persze, ciki ez a barátok előtt, főleg, a lányok előtt, de nem értettem ezt az elutasítást, ha már belement, és tudta, hogy bárki lehet, aki meztelen lesz a játék végén. Peti nagyon húzódozott, de ő is érezte, hogy nem korrekt, amit csinál így hát végül belement. Levette a boxerét, de a kezével takarta magát ott lent. Aztán elvette, és hirtelen megértettem, mi volt az oka ennek. Mindenki elhallgatott a váratlan dologtól, de volt, aki még nem értette.
- Ez mi? Azt is vedd le! Teljesen meztelenre! - mondta Anna.
De azt Peti nem tudta volna levenni. Ugyanis egy lelakatolt erényövben állt előttünk.
folyt.köv.