A tanya 1.rész

Kitalált sztori!


Egyik délután Úrnőim azt mondják, " meglepetésünk van számodra ". Rögtön ezután megkötöznek. Nóra Úrnő a lábamat, Dorottya Úrnő a kezemet kötözi össze, jó szorosan.

Olyan szorosak a kötelek, ha akarnám sem tudnám kiszabadítani magam. Majd betömik a szám, és bekötik a szemem, és beraknak a kocsi csomagtartójába.

Nem tudom, mennyit utazunk, csak azt érzem, hogy az út nagyjából negyedét, rossz minőségű, talán földúton tesszük meg. Mikor megérkeztünk, ki vesznek a csomagtartóból, leveszik a szememről a kendőt. Eleinte a hirtelen fény el vakít, hunyorgok, mikor a szemem ismét alkalmazkodik a fényhez, meglátom, hogy egy tanyára hoztak.

Eloldoznak, eközben Nóra így szól: - Dórival azt találtuk ki, hogy elhozunk erre a tanyára, ahol 3 teljes napon keresztül, nehéz láncra verve, kéz/láb bilincsben, korbáccsal - ostorral hajtva dolgoztatunk téged.

Ha akarjuk, napi 12 órában is dolgoztathatunk, akár úgy is, hogy a pihenés lehetőséget megvonjuk tőled. Ha csak egy kicsit is megpróbálsz lassítani vagy megállni a munkával, addig korbácsolunk, amíg nem folytatod a munkát. Megértetted, te kis féreg?

- Igen.

- Gondoskodunk róla, hogy a rabszolgaságodat itt a tanyán ne élvezd, ill hogy gyötrelmes, szenvedéssel teli legyen számodra ez a 3 nap.

Csak minimális alapellátást kapsz. Ez napi kétszeri étkezést jelent, ami a MI ebédünk és vacsoránk maradékát, és napi egyszeri max 1 - 1,5 liter vizet jelenti.

Ha valami kifogásunk lesz veled, ill a munkáddal kapcsolatban. Ha nem olyan a teljesítményed, magatartásod, vagy akár csak nem olyan az arckifejezésed, amilyet elvárunk akkor arra a napra, akár meg is vonhatjuk tőled a kajádat, és a vizedet is!

Tisztálkodás csak abban az esetben, ha aznap mind a ketten megvagyunk elégedve a munkáddal, és semmi kifogásunk nem volt veled kapcsolatban! Akkor is CSAK lavorban!

Ha csak az egyikünk lesz elégedett veled, akkor aznap koszos, és büdös maradsz! Ja és még valami!

A helyed a be deszkázott ablakú szobában lesz, egy régi matracon.
Le kell vetkőznöm, és láncra kell magamat vernem. Először a láb, aztán a kéz bilincseket teszem fel. Dorottya Úrnő utasítása szerint, a jobb lábamhoz még egy nehéz vas golyót is kell rögzítenem. Ahogy fogalmaz, hogy megakadályozzon engem a szökésben.

Ha egy nehéz vas darab van a lábamhoz kötve, nem tudok elfutni, így elmenekülni sem. Na nem, mintha annyira el akarnék szökni tőlük. Eszem ágában sincs ezt tenni, még a kósza gondolata sincs a fejemben.

- Nem kell ekkora védelem, úgy sem akarok meglépni önöktől Fenséges és IMÁDNIVALÓ Úrnőim, akiknek a gyönyörűségénél CSAK a kegyetlenségük a nagyobb.

Miért akarna elszökni az, aki már alig várja, hogy végre megkezdődjenek a 3 napos, kőkemény megpróbáltatásai.

- Ezt örömmel hallom. Csak, nehogy megbándd ezt a kijelentésedet. - mondja Nóra Úrnő, és bezár a szobába.

Korom sötét van, nem látok semmit. Hallom, ahogy rám zárja az ajtót. Hallom a zár kattanását, a retesz hangját, és azt, ahogy még egy lakattal is bezár a szobába.

Lefekszem a matracra, ami új korában nagyon kényelmes lehetett, de így igencsak használtan, már nem az. Sokáig nem tudok elaludni, és nem csak a matrac kényelmetlensége miatt, hanem azért sem, mert arra gondolok, vajon Úrnőmék milyen megpróbáltatásokat tartogatnak számomra. Ill, hogy mivel és mekkora szenvedést okoznak nekem ebben az előttem álló 3 napban.

Vajon, hogy fogom kibírni a szenvedéseket, elviselni a gyötrelmeket? Aztán a másnapra gondolva, és arra, hogy fogom, majd kibírni a pihenés nélküli 12 vagy akár annál több órás rabszolgamunkát, elnyom az álom.

Folyt köv...