A vizsga 2.

- Egészen biztos a választásában? - kérdezte emelt hangon és rendkívül komoly arccal a vizsgáztató. Evelin néhány másodpercig fürkészte a férfi arcát. Arra számított, hogy a másik kéjesen elvigyorodik, de legalábbis meglepődik. De semmi ilyen nem történt. A lány lesütötte a szemét, majd alig hallható hangon megszólalt:
- Egyáltalán nem.
- Őszinte válasz - mondta a férfi, majd kis szünetet tartott. - Normális esetben nem engedem meg a vizsgázóknak, hogy új tételt húzzanak, de a helyzetre való tekintettel kivételesen, miután mindent megbeszéltünk, fel fogom ajánlani, hogy visszategye ezt a… khm… „tételt”. Nos… amit választott, az nem egy hancúrozás egy potyaötösért, hanem továbbra is kőkemény vizsga. Meg is lehet rajta bukni. Három fontos különbség azonban. Egy: tantárgyi jegyet fog kapni nem tantárgyi tudásért. Kettő: a vizsgára nem most azonnal fog sor kerülni, hanem ma este. Három: ez nem szóbeli számonkérés, bár orális része azért lesz.
Ezen a ponton Evelin felkacagott, de a tanár is elvigyorodott. Úgy látszott, eddigre a lány már levetkőzte… [nem, nem azt]… a szégyenlősségét, és egyenesen a férfi szemébe nézve, erősen figyelt.
- Bár az intim együttlét majdnem minden formáját kedvelem, azért vannak olyan dolgok, amelyeket egy kicsivel jobban. Az elégséges érdemjegyet akár egy jól sikerült, szimpla, vagy ha úgy tetszik, „vanília” szerelmeskedéssel is megszerezheti.
Evelin elgondolkodott, mivel kapcsolatban hallotta ő a vanília szót, ami nem fagylalt. Aztán ráeszmélt, merre megy ki a beszélgetés. A felismerést valószínűleg a tanár is észrevette az arcán, mert rögtön nekiszegezte a kérdést:
- Olvasta a Szürke 50 árnyalatát?
A lánynak hirtelen visszatért a szégyenlőssége, és a férfi szemei helyett most már az asztalon heverő papírfecnikre irányult a tekintete. Mintha valami nagy bűnt gyónna meg, halkan annyit lehelt, hogy:
- A folytatásait is.
- Jól sejtettem. A könyv irodalmi értéke a nullával egyenlő, de a társadalmi hatása óriási: felnyitotta az olvasók szemét, hogy ami nem „normális”, az attól még nem rossz. 50 éves mamák döbbentek rá, hogy mit hagytak ki 20 éves korukban, és esetleg be is pótolták azóta többszörösen. Gondolom, Önt vonzza valamennyire ez a világ, még ha nem is nagyon volt alkalma belekóstolni.
- Volt már erőszakos fiúm.
- Nos, ezzel sikerült kicsit meglepnie, méghozzá jó értelemben. Tudja, elég jó emberismerő vagyok, majd később elmondom, hogy miért. Annyit azért hozzátennék, hogy az erőszakosság önmagában még nem dominancia, és fordítva. Egy profi Dom vagy Domina a legcsekélyebb fájdalom okozása nélkül is porig tud alázni egy prédát. Csakhogy egy igazi préda nem úgy akarja.
- És én lennék ez a préda?
- Ez csakis Önön múlik. Egy domináns lánnyal nem sok mindent tudnék kezdeni, de egy szubmisszív előtt bármilyen kaput kinyitok. Nos, szerintem eleget beszéltünk, úgyhogy ideje feltennem a kérdésemet, ami ráadásul kettő egyben. Fenntartja-e a választását, és ha igen, akkor hányasra aspirál?
(folyt. köv.)