Első találkozás

Vajon tényleg kíváncsi vagy, hogy hogyan is történt?! Gyere elmesélem!

Mint fiatal szub akkor még nem tudtam mire is vállalkozom. Hajtott a kíváncsiság a vágy...Persze kit nem?! Egy társkereső oldalon találkoztunk virtuálisan. Ő kezdeményezett. Akkor még nem tudtam mit is akarok pontosan, de egyet tudtam! Fiatal vagyok és naiv. Hosszas beszélgetés után felhozta, hogy találkozzunk. Kicsit nehezteltem magamra, hogy rögtön igent mondtam rá, de hát kíváncsi voltam. Teljesen tapasztalatlan voltam és elveszetnek éreztem magam. Gondoltam így megtalálom talán azt amit keresek. Nagyon fiatal voltam mikor találkoztunk és ezt mondtam is neki. De ne rohanjunk ennyire előre. Megbeszéltünk egy napot és egy időt, hogy mikor hol találkozunk. Nagyon reméltem, hogy nyilvános helyen fogunk találkozni mert nagyon féltem egy idegennel találkozni aki lehet, hogy nem is létezik, de esetlegesen egy sorozatgyilkos. Ez mind megfordult a fejemben. Mégis belementem. Aznap mikor találkoztunk már 1 órával a találkozás előtt a helyszínre mentem, hogy megismerjem jobban a terepet ha úgy adódna menekülni kellene. Körbe-körbe mentem és gondolkodtam. Vajon tényleg ezt akarom?! Még nem késő vissza vonulni mert van időm. Telt az idő. Egyszercsak rá néztem az órára és hoppá már csak percek kérdése és megjelenik. Előtte egyeztettünk, hogy milyen felismerhető jel lesz rajtunk. Le ültem az első padra mert nagyon izgultam. Egyszercsak egy idősebb úr mellém ült és megszólított. Tudtam, hogy ő az. Bemutatkoztunk egymásnak. Annyira féltem, hogy nem tudtam megszólalni sem a folytatásban. Elmentünk sétálni és beszélgettünk, vagyis hát mondani lehet, hogy olyan zavarban voltam, hogy sokszor válaszolni sem mertem az izgalom és a félelemtől. Egyszercsak azt mondta, hogy nem e lenne kedvem felmenni hozzá és ott folytatni a beszélgetést. Csendesen gondolkoztam magamban, hogy mi van ha felmegyek és többé nem jövök le?! De aztán mondtam neki, hogy persze mehetünk. Igazából csak azért mentem fel mert nagyon kellett már pisilni...ez az igazság. De így kezdődött. Felértünk hozzá én elvégeztem a dolgaim és le ültünk beszélgetni tovább. Ekkor már kicsit feloldódtam és kinyitottam a szám. Akkor már kicsit tudtam mit akarok. Nagyon figyelmes és kedves volt. Látta rajtam, hogy nagyon félek, de próbálta oldani a feszültséget. Csak telt az idő...Hirtelen rá tekintettem az órára és néztem csak. Jaj ennyi már az idő? Szó szerint elrepült az idő. Nem is reagáltam, hogy annyi ideje ott vagyok már. De gondoltam ha már így össze jött a beszélgetés akkor folytassuk és ismerjük meg egymást jobban. Őszinte volt és kedves. Aznap közölte velem, hogy ő nem fog olyan dolgot tenni velem amit nem akarok. Gondoltam magamban bárki mondhat bármit. De csak mosolyogtam. Combom össze szorítva ültem a széken és rágtam a szám szélét mert ideges voltam megint a mondat hallatán, de a fantáziám is beindult. Kezdett sötétedni és gondoltam el kell indulnom. Mondtam neki, hogy szerintem ideje lenne elindulnom mert még haza is kell érnem időben. Erre ő megkérdezte, hogy még egy kicsit nem e tudnék maradni. Azt feleltem: De csak egy kicsit! Nem tudtam mire számítsak, hogy mi fog következni esetleg lesznek e következményei. Teljesen más volt, mint amit én elképzeltem. Bele értve az egész hozzáállását. Egyszercsak úgy szólt felém, hogy szeretne mutatni valamit. Fülembe súgta, hogy csukjam be a szemem. Nagyon megijedtem....Hallottam a fülem mögött a lépteket. Egyszercsak minden elsötétedett. Bekötötte a szemem, hogy mégcsak ne is tudjak lesni! Ez volt a pillanat, mikor úgy éreztem, hogy ebből a lakásból én többé nem fogok távozni. Minden egyes perc órának tűnt bekötött szemmel. Egyszer csak azt mondja: Bízz bennem, gyere velem! Be vitt egy másik szobába ahol le ültetett egy székre a szoba közepére. Miután le vette a szemkötőt egy ágy volt előttem. Az ágy tele volt BDSM kellékekkel, ruhák, plugok és sorolhatnám naphosszat mi volt még ott. Kezdtem újra feloldódni, hiszen tudtam már, hogy ha eddig nem bántott akkor most sem fog. Szépen óvatosan megkérdezte, hogy szeretnék e most játszani vagy hagyjuk inkább későbbre és elindulok haza mert lassan már tényleg későre jár. Szívem szerint maradtam volna még beszélgetni, de hát indulnom kell. Elindultam az ajtó felé, hogy felhúzom a cipőm...De erre ő vissza húzott és a szemembe nézett. Megkérdezte: -Tetszett a látvány? Mire én azt feleltem vékony félénk hangon: - Igen URAM. Nem tudom miért mondtam már akkor a végére, hogy uram hiszen még nem is ismerjük egymást. De láttam rajta, hogy tetszik neki. Tudtam akkor ó, hogy valamit találtam és valakit aki foglalkozna a vágyaimmal és az érzéseimmel is. Majd mondta: -Menj öltözni! Nem tartalak fent! Nagyon meglepett. Felhúztam a cipőm, felvettem a kabátom és nyitottam az ajtót. Oda jött elbúcsúzni. Kezet fogtunk és az orra alatt halkan megjegyezte, hogy remélem azért viszont látlak kicsi lányka. Bevallom őszintén ez a mondata nagyon tetszett. Főleg a kicsi lányka része. Elindultam lefelé a lépcsőn, de még 15x néztem vissza, hogy vajon nem-e követ. De nem tette. Vissza sétáltam a találkozó helyre, mert nem messze tőle parkoltam le. Az egész haza úton azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg ezt akarom? Ezt szeretném csinálni? Lehet, hogy csak egy fellángolás a szakítás után. De hát akkor nem találkoztam volna vele. Egyszerűen mosolyogtam, másrészt nem tudtam, hogy mihez kezdjek magammal. Hagyjam az egészet vagy találkozzunk újra?! Volt időm gondolkodni. Mikor megérkeztem haza írtam neki, hogy megérkeztem. Rögtön válaszolt is rá. Gondolta talán, hogy a találkozó után már nem is fogok jelentkezni, de nem így lett. Késő estig folytattuk a beszélgetést még az életről, filmekről...minden másról beszéltünk de arról nem, hogy Ő mit szeretne és nekem milyen az elképzelésem. Nem is erőltette, hogy találkozzunk újra csak megkérdezte, hogy milyen nap volt és milyen volt az első benyomásom róla. Másnap reggel úgy éreztem, hogy akarok vele újra találkozni. Írtam is neki, de nem válaszolt. Fura volt hiszen mindig rögtön válaszolt, de most nem tette. Megfordult a fejemben, hogy mi van ha elijesztettem? Talán túl sok voltam egyszerre vagy csendes? Nem nem lehet. Vártam vártam és vártam. A percek megint óráknak tűntek, de jelentkezett. Megköszöntem, hogy őszinte volt és, hogy ,,nem bántott". Erre nevető emojit küldött rá. Folytattuk a beszélgetést és megbeszéltük a következő találkozót is. A következő találkozón szerettem volna ha kicsit jobban megismerjük egymást és elkezdődne a bevezetni ebbe a világba. Lassan ez a nap is eljön, hogy jön a 2. találkozás és bele vágunk az átalakulásba. Vajon fájni fog? Vajon milyen lesz? Ez járt a fejemben. De hát azt szokták mondani, hogy ha a szépségért szenvedni kell akkor mi itt is meglesz a fájdalom és az öröm is. Tisztáztam a kereteim még a találkozó előtt. Hamarosan arra a napra virradunk mikor a hasamra süt a nap és útra kelhetek, hogy a vágyam teljesüljön...
Folytatás következik...