NRV 2. hely - Kink városának szerelmesei

Történt egyszer réges-réges, valamikor a középkor idusán, hogy Lancelot harcba indult, ezért a hites feleségét erényövbe zárta. Hősünk nem tudta, hogy Eszmeraldának évek óta van egy furfangos szeretője, aki mindent is meg tud oldani. Csak akarni kell ugyebár.
Eljött a nagy nap, a lovak, az élelem előkészítve a csatára. Lancelot érzékeny búcsút vett a hitvesétől, felvette páncélzatát és elindult a mindent eldöntő ütközetre.
Alig, hogy a hadvezér és csapata elhagyta Kink városát, máris ment a galambposta Alexandernek: „Várlak meleg máléval és forró pinával! E” Nem telt bele két óra és egy szép pej ló nyerített Eszmeralda udvarában. A hölgy a legszebb, mélyen dekoltált ünneplő ruhájában várta Kedvesét, ami nem is sejtette, hogy vasbugyi van alatta. Alexander egyből forró csókot lehelt szeretője ajkaira és behúzta őt a konyhába, ahol a nő vörösborral kínálta. Ennek nagyon örült Alexander, hiszen nagy borivó hírében állt, hektó számra itta a szőlő szent levét, melyben oly sok munka és szorgalom rejlik. Ahogy fogyott a nedű, Alexander férfiassága úgy lett egyre keményebb és Eszmeralda puncija is egyre nedvesebb.
Eljött az este és lekerült a ruha. Amikor a férfi meglátta a vasbugyit, felnevetett.
- Oh, ez a bolond Lancelot, hát azt hiszi megakadályoz ez engem bármiben is?! Máris megyek a fészerbe és hozom a fűrészt, Angyalom.
- Menj Kedvesem, már óhajtom dorongod.
A fáskamrából előkerült a fűrész, és fél órás munkával le is került azt a rút erényöv. Ez idő alatt az izgalmak csak a tetőfokára hágtak. Amikor az utolsó pár milliméter is elengedte Eszmeralda formás csípőjét, szinte magától esett le a hasztalan vasdarab.
Alexander egy boros ibriket vett a kezébe és öntött a borból Eszmeralda forró ágyékára, mely sisteregve folyt a combjai között. Hősünk szorgos nyelvével lefetyelte a puncis boros keveréket. Ettől megrészegülve, azonnal belevágta meredező faszát a szűk epekedő punciba. Ütemes mozgások és forró csókok követték egymást.
- Drágám, tudod, hogy fél éve nem láttalak? Ezért büntetés jár, mert nem hiszem, hogy az a balek Lancelotot mindig itthon ette a fene, hiszen jár ló árverésre is, ami több napos mulatság az ő köreiben. Te pedig nem üzentél nekem a galamboddal.
- Tudom, hogy büntetést érdemlek, melyet méltósággal viselek és megköszönök.
Alexander kiment a lovához és egy míves, fekete-piros korbáccsal és egy vörös gyertyával a kezében tért vissza. Gyufát vett elő és a pipája után meggyújtotta a mécset is. A dohány füstölgött, a gyertya olvadt, Eszmeralda félelme egyre erősödött.
- Na, Édeském, gyere, feküdj ide a térdemre.
A nő nem ellenkezett, odaheveredett szerelme lábára. Alexander először kézzel vette kezelésbe hölgye popsiját, majd amikor az már vörös színekben pompázott a korbács következett. Eszmeralda sziszegett, nyöszörgött, már nehezen állta az ütéseket, de ez nem hatotta meg a szadista hajlamokkal bíró Alexandert.
- Nem bírom tovább. - Tört elő a hölgyből a szó.
- Bírod! Tűrnöd kell, hogy többet ne vétkezz és emlékezz a hibádra, te szajha. Innentől számold az ütéseimet. Megértetted?
- Igen Uram!
- Egy, kettő, tíz, húsz, negyven, ötven, nyolcvan.
Eszmeralda már elsírta magát fájdalmában, de ez Alexandert csak még inkább arra ösztönözte, hogy erősebben sújtson le a lángvörös fenékre.
- Kilencven, kilencvenegy, kilencvenöt, száz!
- Elég lesz. Megtanultad a leckét?
- Igen uram, megtanultam egy életre, köszönöm a büntetést.
- És mi az?
- Amint Lancelot elmegy több napra azonnal üzenek neked, hogy láthass.
- Helyes, ügyes ribancom vagy Te!
Majd Alexander a karjaiba vette a pihegő nőt és óvatosan letette a pamlagra. Szétfeszítette a lábait majd belenyalt az addigra tocsogós punciba. Eszmeralda csípője emelkedett és süllyedt, míg egy hatalmas sikítással el nem élvezett. Alexander kezébe vette a gyertyát és elkezdte csöpögtetni a méretes hófehér keblekre. A hölgy felszisszent, de inkább izgatottságában mint fájdalmában. A viasz csepegett végig a testén, a punciján, a csiklóján. Majd az Úr megint elővette a korbácsot és a megszilárdult viaszt közepes ütésekkel leverte Eszmeralda formás, gömbölyded testéről.
- Valami forró málét is emlegettél, nem igaz?
- Így van Uram. A kedvencedet főztem, sült szarvas combot, köles kásával.
- Ide vele, Angyalom!
A pár jóízűen elfogyasztotta a vacsorát, majd a pince vörös aranyát és visszamentek a szobába.
- Alexander, el kell mondanom valamit.
- Igen? Hallgatlak!
- Lehet, hogy Lancelot elesik a csatában. Akkor mi lesz velem?
- E miatt nem kell aggódnod. Akkor feleségül veszlek, ahogy a gyász ideje letelik és családot alapítunk, hiszen Lancelotnak úgy sem sikerült. A pénz miatt ne fájjon a fejed, annyi mindig lesz, hogy elég legyen!
- Köszönöm Alexander. - borult a nyakába Eszmeralda. Majd a férfi a hátára fordította szíve hölgyét és egy szenvedélyes szeretkezés következett.
Másnap reggel lovak patáinak dobogására ébredt a pár. „ Közhírré tétetik, hogy a királyi lovasezred elveszett a csatában már az első ütközet alatt.”
- Hallod ezt, Kedves?
- Hallom, Kincsem. Minden úgy lesz, ahogy tegnap este megbeszéltük, ne aggódj. Most viszont mennem kell, mert mindjárt itt lesznek a sírató asszonyok és a rokonok.
- Menj, Alexander, vigyázz magadra!
- Úgy lesz, úgy lesz. Szeretlek Eszmeralda! - S ezzel a kertek alatt elvágtatott pej lován.
Egy év múlva letelt a gyásznak ideje, Eszmeralda levetette a fekete ruháját és megtartották Alexanderrel a kézfogót. Hamarosan esküvő következett a virágzó cseresznyefák alatt és a következő év januárjában megszületett szerelmük gyümölcse, a kis Előd. A pár immár családdá alakult. Kink városának királya hamarosan nemesi címet adományozott Alexandernek, a városért tett cselekedetei miatt. Eszmeralda és Alexander természetesen továbbra is élvezték a korbács és az egyéb fájdalmak okozta gyönyöröket, de már nem kellett ezt olyan nagy titokban tartaniuk mint Lancelot idejében. …