Külvárosi történetek 2.

Még időnk sem nagyon volt átgondolni a dolgokat, amikor a következő sms-t kaptam: Ezt az üzenetet mind a ketten megkapjátok: Szálljatok ki a kocsikból, és üljetek át a terepjáróba, mégpedig a hátsó ülésre. Ki-ki a maga oldalára. Személyes dolgokat, telefont, mindent helyezettek a kesztyűtartóba, mielőtt átülnétek.. egyedül a kocsikulcs maradhat nálatok, amivel be tudjátok zárni a saját kocsitokat.
Ekkor felvillantak a terepjáró irányjelzői, valaki kinyitotta távolról. Nos nincs mit tenni, azonnal fogtam a dolgaimat, betettem a kesztyűtartóba, majd kiszálltam a kocsimból, megkerültem azt, bezártam, majd beültem a terepjáró hátsó ülésére. Pár éves német négykarikás majdnem a legnagyobb ami a piacon van jelenleg, a történet szempontjából eddig nincs jelentősége, a legtöbbnek csak egy nagy autó, amivel nehéz parkolni. Mielőtt becsuktam volna az ajtómat, már nyílt is a másik, és beült mellém egy fiatal srác, ijedt tekintettel, köszöntünk egymásnak, majd magára csukta ő is az ajtót. Kint ugye már sötét volt, de a kocsi hátsó ülését kivilágítja a lámpa, sőt az egész autó ki van ilyenkor világítva, tehát jól szemügyre tudjuk egymást venni.. Természetesen késleltetve vannak a belső fények, tehát az ajtó becsukása után nem alszanak ki azonnal, el kell pár percnek telnie, hogy újra sötét legyen az egész autóban.. Ez ugye azért van, hogy megtaláljuk a slusszkulcsot, meg ilyesmi, ami a vicc az egészben, hogy ebben a kategóriában nem kell keresni, mert csak egy gombnyomással indul az autó, és ekkor automatikusan kialszanak a fények. Persze mi a hátsó ülésen ültünk, indításról szó sem volt.
Beszélgetni kezdtünk, bemutatkoztunk egymásnak, kezet fogtunk míg volt fény:) Fiatal, huszonéves vékony srác, nekem szimpi. Nem lesz gond részemről, picit meg is nyugodtam, bár fogalmam sem volt, hogy mi jön ezután. Ekkor szépen lassan kialudtak a fények, nem történt semmi, ültünk a kocsiban, és tovább beszélgettünk.. Kezdett oldódni a hangulat, belekezdtünk abba a témába amiért mind a ketten ott ültünk a hátsó ülésen, és elkezdtünk találgatni, hogy mi is fog velünk történni..
folyt. köv.