Malom 5.

A férfi lekapcsolta a fényszórókat az autóján, s a nőt követve megközelítették a lakrészt a magtáron át.  Elza remegő ujjakkal keresgélte a kulcsait a táskájában, majd hangos sóhajtással jelezve, hogy megvannak végre, tette is be a zárba. Pár hangulatfényt meggyújtott, s a fürdőszobába ment, megeresztette a kádban a vizet.  Majd egy hamutartót szorongatva kereste a férfit, aki közben körbe járt a kis lakrészben, feltérképezve annak minden zegzugát .
-Itt fog élni?-lépett hirtelen a csapzott nő mögé, aki ijedtében majdnem eldobta a hamutartót.
 -Igen, Uram!-suttogta halkan maga elé meredve, élvezve a férfi vészes közelségét. Nem mert megmozdulni, mintha attól tartott volna, hogy ha hozzá ér, akkor valami végzetes és megbocsájthatatlan dolog fog történni.-
-Meg fog fázni kedvesem!-nézett végig a libabőrös , remegő testen , s a nyakánál fogva a fürdőszobába vezette egyenesen a kádhoz. Kényelembe helyezte magát a kád melletti nagy fotelban, kivette a hamutartót Elza kezéből, s nézte amint az beszáll a kád gőzölgő vízbe. Ismét meggyújtotta a szivarját, s a félhomályban élvezte, amint a a füst mögött a nő a fejét hátra hajtva elmerül a vízben. Az végre jólesően lazult el, s a férfit vizslatta a habok mögül fél szemmel. Megtörölte az egyik kezét, s rágyújtott egy cigarettára.
-Érdekes koncepció alapján készül el ennek az épületegyüttesnek a rekonstrukciója- mondta a férfi monoton hangon, miközben a tekintete ide oda cikázott a helyiségben. Sok, nemszokványos tér, érdekes kapcsolati rendszerben, amit tetéznek a vastag falak, a véletlenszerű alkóvok, pillérek.
-Beleszerettem!- mondta Elza nagyot sóhajtva maga elé, majd a férfi tekintetét állva, s közben valami egészen másra gondolt.
-Beleszeretett?- azt nem szabad, tudja......
-Tudom, Uram!- nem szabadna..
-De?-nézett rá az kitartóan, el nem engedve a fonalat.
-De mégis....nem tehetek róla! A férfi élvezettel nézte a nő durcás arcát, aki zavarában a víz alá merült. Aztán kiemelkedett.
-Azt hittem már örökre ott marad!
- Búvárkodni készül netán?
- Merülési rekordot kíván felállítani ez este?
-Nem, Uram!-suttogta halkan.
-Elárulja mire vágyna?
-El.....de utálni fogja!
-Mondja csak bátran!
-Inkább fonja az ujjait a nyakamra!-nézett rá Elza, s a vizes hajtincseit a nyakáról felemelve, egyenesen a férfi felé fordulva, előre hajtva  a fejét.
-Rendben van, megszorongatom!-mondta az idegesítően nyugodt hangon, s a szivart letéve a kezéből rákulcsolta a nő nyakára az ujjait.
-Forduljon meg kérem! Látni szeretném, amint levegőért kapkod és könyörög! A nő vele szembe fordult és ránézett.
-Nem fogok!-mondta makacsul, és visszahúzta a férfi ujjait a nyakára.
-Hát lássuk akkor!- s szorosabbra fűzte az ujjait, élvezve amint a mozdulattól megemelkedik a női test, mintha enyhén lebegne a vízben. Elza mereven tartotta magát s nem engedte el a férfi tekintetét.
-Meddig bírja vajon?- kérdezte a férfi tőle, s fokozta a szorítást. A nő ajkai kissé megnyíltak, a tekintete merevebbé vált, látszott, amint kínosan ügyel arra, hogy ne kapálózzon, minden ösztönét leigázva. Erősen levegő szűkében volt már, de a makacssága még mindig átléptette minden védekezési funkción. A férfi ekkor kissé megemelte , s egészen közel hajolt hozzá. A szemeit bámulta, látva ahogy szűkül össze a pupillája, s az orrcimpái is segítségért kiáltva, torzul el az arca, s az ajkai levegőért kapkodva néma sikolyt hallatnak, hogy ne tovább.
-No, hagyom levegőhöz jutni !-mondta halkan, s elengedte Elza nyakát, majd az egyik karja alá nyúlt, hogy ne csússzon bele a vízbe. Az finoman csapkodva helyezte magát ismét egyensúlyba, és zihálva terelte magának be a levegőt.