Malom 4.

A férfi ekkor egy gumikesztyűt, s egy óvszert húzott elő a táskájából. Az óvszert ráhúzta a zseblámpára, a gumikesztyűt a kezére. Az ujjaival finoman széthúzta a nő szeméremajkait, s a beburkolt zseblámpát egyenesen a vaginájába tolta. Csupán a vége lógott ki a nagy karikával. Egy vékonyabb hosszú zsineget készített a keze ügyébe, melyet Elza mindkét, a mellbimbóiban lévő piercingjén átfűzve a zseblámpa karikáján is áthúzva a nő kezébe adott.
-Húzza meg kérem!- kérte halkan, mire az teljesítve kívánságát, megfeszítette a zsineget. A mellei megemelkedtek a zsineg feszülésének hatására, mire  Elza kéjesen felnyögött.

-Minden korbácsütésre kérem, ismételje ezt meg!- s a test mögé állva, immáron a hátsójára mért hatalmas csapásokat. Egy csapás, egy feszítés, egy hangos sikoly. A nő hátsója már vörösen duzzadva meredt elé, s a combjai közt, a zseblámpa pereme mellett dús nedv gyöngyözött kifelé. A férfi élvezettel nézte, hogy a nő egyre merészebben feszíti meg a zsineget, s a mellbimbóiban pattanásig feszülnek a karikái az ütések hatására. A testén már a verejtéke, s a nyílásának nedvei egybeértek, s a mellein át a nyaka felé cikáztak. Elza akaratlan a melleihez kapott közben, s a fehér húsába vájva vörös körmeit, megmarkolta azokat, mintha két érett gyümölcs levét akarná közben kifacsarni.
A férfi ekkor egy újabb óvszerért nyúlt, s a korbács végére húzva azt, a popsiját ingerelve a még szabad nyílásba hatolt vele lágyan és ütemesen. A nő kezdte elveszíteni a kontrollját a teste és az erősen fokozódó élvezete felett, átengedve magát a csodás mindent elnyomó orgazmusnak, melyet a férfi intenzív behatolása okozott. Minden mozdulatra erőteljesen megrándult a láncon lógó teste, s félig elalélve átadta magát az élvezetnek. Hatalmas nedvfolyam zúdult végig rajta, s zabolázhatatlan kancaként  hajszolta magát minél előbbre az élvezetben. Szökőkútszerű kitöréssel fejezte be a rítust, s teljesen elengedve magát kitikkadva lógott  a végén a láncon, mint egy felkoncolt húsdarab a vágóhídon.
A férfi kihúzta belőle a zseblámpát és a korbácsát, majd a nő mellé guggolva, annak fejét az ölével megtámasztotta. A nedveitől lucskos hajtincseit kiterelgette az arcából, s egy csókot nyomott a kihevült homlokára. Jó darabig nézte, így ebben az állapotban, mire a nő valamelyest összeszedve magát, ráemelte  a tekintetét.
-Köszönöm Uram!- formálta meg a hangokat szinte némán a férfire nézve, de legszívesebben az ölébe penderült volna, hozzá bújva, soha el nem engedve ezt a pillanatot. Az hagyta, hogy Elza pihegve a térdén tartsa a fejét, és visszaálljon a normális kerékvágásba a lélegzése.
-Tudja még tartani magát egy pillanatig?- nézett rá aggódva, s mikor a nő némán bólintott, elengedve őt, az autójához sietett ismét. Egy erővágót vett ki belőle, s a nő bokáinál elvágta a vastag láncot, majd megtámasztva felsegítette és a közeli gerendára nyomta ültetve.
-Nyújtsa ki kérem, és mozgassa meg alaposan a lábait!-szólt hozzá nyugodtan, mire az a zsibbadástól az érzéketlen végtagjait megpróbálta életre lehelni. A táskájába nyúlva elő vett egy szivart, s a módját megadva rágyújtott. Elza még enyhén remegve nézett rá, s bátortalanul a szabad keze alá csúsztatta az övét, a férfi combján pihentetve. Még mindig pihegve nézett körül, s leltározni kezdte a fejében a  szanaszét fekvő ruhadarabjait. 
-Át kellene mennünk a lakrészembe, ha nem bánná- szólt a férfira nézve- ott nyugodtan elszívhatná a szivarját, én meg emberi külsőt varázsolnék magamnak! A férfi erre a kezébe nyomta a vastag szivart, s a táskájába helyezte a holmijait. Elza összeszedte a ruháit, s elhagyták a helyiséget. folyt.köv.