Malom 3.
2021. 06. 10. 23:29 | Megjelent: 988x
Az autó ajtaja kinyílt, a férfi kiszállt belőle, s körül nézett. A jármű lámpáit bekapcsolva hagyta, hogy lásson valamit. A csomagtartóhoz lépett, s egy zseblámpát vett elő belőle.-Hahó, itt vagyok!-hallotta meg ekkor a nő elfúló kiáltását, így egyenesen a hang forrása felé indult. A széles fatáblákat kitárta , s az autó által megvilágítva megpillantotta Elzát, aki fejjel lefelé lógva, a nyakába szaladt ruhájában vergődött a lánc fogságában.Odalépett hozzá és leguggolt a feje magasságában.
-Kedvesem! Nem mondja, hogy mindezt egyedül vitte véghez? Árulja el, mióta lóg itt! A telefonos beszélgetésünkor még valami galérián ücsörgött odafent. Azóta meg tökéletes pózban, magát felkínálva fejjel lefelé hintázik egy láncon.
-Hogy is van ez?-s miközben hozzá beszélt, az egyik kezével megsimította a nő arcát, s megtámasztotta a tarkójánál, hogy a szemébe nézhessen.
-Csak pár perce Uram! Harcba szállt velem a lánc és fogságba ejtett, akaratomtól függetlenül! -válaszolt, s idegesen próbálta közben a ruháját visszatolni magára, de az minduntalan ellenállt ennek a mozdulatsornak.
-Ha megengedné, segítenék...tudja, azért jöttem! Lógassa le a kezét, kérem!- s a következő percben a férfi nemes egyszerűséggel lehúzta az amúgy is útban lévő ruhát a nőről, a fején át.
-Nem könnyebb így, kedvesem?-nézett rá, s a zseblámpa hideg fémtestét végig futtatta a nő testén, a bokáitól a nyakáig. Elza finoman megrázkódott.
-De igen, Uram!-suttogta megadóan, s a férfit bámulta.-Erre most már nem lesz szükség!-kapcsolta ki a lámpát az, majd megállt,s a nőre nézett- Vagy igen?-emelte fel a fejét kérdőn, majd Elza szeméremdombjához közelítve vele, mintha méricskélni kezdett volna.
-De, szükség lesz rá!-mondta higgadtan, s a nő melletti gerendára helyezte.
-Ugyan nem azt terveztem, hogy itt fogok játszadozni Önnel, de ha már ilyen szépen előkészült, miért is ne?- s a következő mozdulattal kicsatolta a nő melltartóját és megszabadította az alsóneműjétől is. Élvezettel nézte a láncon függő lengedező tehetetlen mezíttelen testét,s a rámeredő hatalmasra nyílt szempárt. A telt mellek a gravitáció, és a lánc mozgásának hatására, szinkronban a testtel mozogtak együtt a szeme előtt.
-Határozottan tetszetős, tudja ugye?-kérdezte, s körbejárta minden oldalról, alaposan megszemlélve a játékszerét. Megfogta a láncot a bokái felett, s lassú mozdulattal elfordította a testtel együtt, majd elengedte. Elza a kezeit lógatva, lehunyt szemmel élvezte amint visszapörög a kiinduló állapotába. Hányszor játszotta ezt kislány korában, igaz nem fejjel lefelé lógva, hanem a hintán ülve. Becsavar, elenged......kipörög.Az emlékek hatására akaratlanul is elmosolyodott, s a férfire nézett kérdőn.
-Egy pillanat s jövök Kedvesem, felesleges lenne azt kérnem, hogy maradjon nyugton addig és ne mozduljon, mert perpillanat másra sincs esélye!-nézte végig, s kis mosollyal a szája sarkában az autója felé indult. A csomagtartójához lépve azt kinyitotta, s kiemelte belőle a sporttáskáját. Elza nagyot sóhajtott a barkácskészlet láttán,s élvezte, amint minden kis mozdulatára a lánc mozgására reagálva, a gerenda, melyre rögzítve volt ,nyikorgással válaszol. A férfi felé vette az irányt, s mellé érve a táskát letéve leguggolt, s kinyitva azt, keresgélni kezdett benne. Két vastagabb szövetdarabot vett elő,s a lány bokáihoz nyúlva a lánc és a bőre közé helyezte .azokat, hogy a további kidörzsölést elkerüljék.
-Ez a kényelméért!-Mielőtt az teljes bőrét lenyúzná a bokáin!-mondta magának, majd a táskához visszalépve egy sok ágú bőrkorbácsot vett elő.
-Láttam, határozottan élvezte a láncon való forgást, mit szólna ha még kellemesebbé tenném?- húzta fel a szemöldökeit, s a nőt vagy háromszor körbetekerve elengedte úgy, hogy közben a korbácsot előre tartva, a teste minden fordulatnál súrolja azt. Ezt párszor elismételte, majd amint vele szemben megállt Elza, lágyan a melleire suhintott vele. Minden suhintás magával vonta az ódon gerenda nyikorgását, s a vastag láncszemek csörgését. A nő finoman ficánkolt, s beleremegett az élvezetbe, az járt a fejében, hogy ezt soha nem kellene abba hagyni.
folyt.köv.
Hozzászólások (1)