Malom 2.

Malom 2.
Egy nagyot sóhajtott és lelkiismeret furdalása volt amiatt , hogy a férfit kell most iderángatni segítségül, ahelyett, hogy éppen kedvére-kényére felkínálná magát neki. Kezdett sötétedni odakint ,így a malomban is kellemetlen félhomály uralkodott el. Próbálta alaposan feltérképezni a helységet, nincs-e a közelében valami használható eszköz, objektum, ami megkönnyítené a lejutását.
-Talán a nagy vázszerkezeten lejuthatnék....-mormolta maga elé, s letekintve azt nézte, honnét mekkorát lehetne esni, ha még sem jön össze a tornamutatvány. A középen lévő tengelyszerű vastag rúd, a sok oldalággal , alatta a daráló szájával kecsegtetett némi reménnyel. A galériának kikiáltott pallósor szélére mászott, s a szélébe megkapaszkodva megpróbálta lenyújtva a lábát, elérni a legközelebbi keresztgerendát. Túl messze volt. Hiába tapogatózott a cipőjével, csak a levegőben kalimpált. Visszahúzta magát, s a tűsarkúit levéve a lábáról, ledobta őket a földre, majd ismét a pallósor szélére mászott, és egy kezével kapaszkodva ismét neki ereszkedett lefelé.
-Talán, ha teljes testsúlyommal csak a karomra hagyatkoznék, elérhetném a daráló tölcsérének a peremét!-mondta ki magának mintegy célkitűzésül a feladatot, s így is tett. Elengedte a pallósort és várta, hogy a tölcsér peremét a talpa alatt érezze. De nem érezte, viszont a karja már nem bírta megtartani, így egy élete, egy halála, elengedte azzal is a menedéke szélét.
Hirtelen a nagy sikítás közepette egy talpával elérte a vágyott peremet azonban a másik lábfeje elakadt egy láncban, ami a tölcsért rögzítette a falhoz. Addig rángatta, amíg teljesen rászorult a bokájára, így félspárgában a levegőben ingadozott a lánc és a tölcsér között.-Ez így nem lesz jó!-sziszegte maga elé bámulva dühösen, s arra a következtetésre jutott, hogy a másik lábát is sajnos le kell vennie a tölcsérről, s a lánchoz kell vele közelíteni, hogy a bokáját s segítségével kiszabadíthassa. Megfogta hát két kezével erősen a láncot, s lendületből átvetette rá a még szabad lábát. A lábfejével megpróbálta oldani a béklyót a másik bokáján, de az eredmény az lett, hogy az is a másik mellé szorult.
Nem maradt más, mint a kezei segítségével valahogy kiszabadítani az erősen lengedező láncot a bokái körül, így elkezdte magát odahúzni, a láncszemekbe kapaszkodva. A lánc sajnos olyan olajos volt hogy az egyik pillanatban lecsúszott a keze róla, így fejjel lefelé találta magát egészen közel már a padlóhoz, a bokáinál felakasztva. A lendülettől, amivel lecsúszott az egész ruhája a nyakába szaladt, az arca elé, így már se mozogni nem igazán tudott, se nem látott semmit.
Az egyik kezével visszatolta a nyakába a ruháját, a másikkal meg megpróbálta a talajt elérni, hogy támasztékot találjon, de nem sok híján az igaz, nem ért le a keze a földre.
Ekkor hirtelen a faajtó két táblája között egy fénycsík szűrődött be és autó zaja hallatszott, így nagyot sóhajtva végre elmosolyodott, hogy itt van a megmentője.
folyt.köv.