Malom 1.

Elza-malom 1
Elza egy határozott mozdulattal megrajzolta a száját, és kitöltötte a rúzzsal a kontúrozott területet. Futólag még a tükörbe nézett, és elhagyta a házat. Az építkezésre készült, ellenőrizni az események alakulását a házán. Beült hát a taxiba , és unottan hallgatta az úton a szószátyár és kellemetlen sofőr eszmefuttatását a napi politikáról. Néha biccentett egyet, mintha követné a szófolyam alakulását, de leginkább az ablakon át mereven előre bámult ki a fejéből.
A városi zűrzavar és a kaotikus közlekedés okozta feszültség csak akkor hagyott alább benne, amikor elhagyták a fővárost jelző táblát, és a lankás, zöldet és nyugalmat igérő tájat megpillantotta. Nagyot sóhajtott , lehajtotta a napellenzőt, és a bele nézett, majd a pénztárcájában kotorászva kikészítette az útiköltséget. Kivételesen nem vitette be magát egészen az épülő objektumig, hanem a nagy kapunál kiszállt az autóból és gyalog tette meg a közel egy km-es utat a ligeten át.
Ahogy közeledett a célpontig, a nagy fák között felsejlett a régi, ám de most új köntösbe öltöző vízimalom épülete, mely megnyugvással töltötte el. A mellette csobogó patak zaját, az építkezésen dolgozó emberek kiabálása és a gépek zaja nyomta el, így leguggolt a partjára, belemerítette a tenyerét a vízbe, s jólesőt kortyolt belőle. Egy zsebkendővel leitatta a víz maradványait az álláról, s egyenesen a bejárathoz sétált, ahol nagy mozdulatokkal éppen eligazítást tartott az építésvezetője.
A nő érkeztére egy pillanatra elcsitult a zsivaj mint mindig, s a részéről visszafogott üdvözlés után a munkások a szokásos nőt illető bámészkodással a dolgukra mentek, ő pedig az építésvezetővel karöltve neki indult, hogy bejárja az objektumot.
A lakrésze tulajdonképpen már készen volt, pár bútora a megfelelő helyét elfoglalva jelezte, hogy várja a gazdáját. A magtár nagy faajtaját végig simítva, a hatalmas belmagasságú épületrészbe mentek, ahol már az állványzat egy részét bontották éppen. Önkéntelenül is elmosolyodott, ahogy beléptek .
-Lassan a helyére kerül minden!-szaladt ki a száján, s egy kisajtón át, a hatalmas malomkerék felé indult.
-Hát megérkezett!-nézte a robosztus monstrumot, melyet a patak vize játszi könnyedséggel forgatott meg éppen.
-Egy hónap múlva készen vagyunk hölgyem!-fogta meg a vállát az építész, mintegy visszarántva a jelenbe.
Elza kicsit kibillent ettől a személyeskedő mozdulattól, és visszavonulót fújva hátralépett.
-Ha elmennek, én maradok még egy kicsit, majd bezárom az épületet és a nagykaput- mondta csendesen a férfinak és elköszönve a patak partjára telepedve hátat fordított, jelezve , hogy magányba kíván burkolózni, és nem igényel több társaságot.
Lehúzta a tűsarkú cipőit a lábáról és belelógatta őket a friss vízbe. A váratlan hidegtől kissé felsikkantott, de kis kalimpálással ellensúlyozva a hideget, úgy lubickolt benne, mint egy 10 éves rakoncátlan gyerek. A munkások kéretlen kiabálása alkalmilag még kizökkentette a révedezéséből, de próbált minden hangot kizárva magából a természettel eggyé válva kicsit kilépni az időből.
Hangos tolakodó dudaszó jelezte, hogy a emberek eltávoznak a területről, így Elza fellélegezve, hogy végre egyedül maradt elindult, hogy bebarangolja a birtok épületegyüttesét.. Este a férfival fog találkozni, így fél órája maradt, hogy mindent alaposan megszemléljen, az indulásig. A magtár melletti helységben volt a malom szíve, az ódon gépszerkezet, hatalmas fogaskerekekkel, és az őrlőkkel. Bonyolult faszerkezet keretezte az egészet. Sok régi használati tárgy ellentételezte a jelenlegi üres üzemmódot, jelezve, hogy valamikor itt szorgos kezek serényen dolgoztak a napi betevőért. Elza a kis recsegő falépcsőn egy szinttel feljebb ment a helységben, hogy alaposabban megnézze a szerkezetet, mely kissé nyikorogva végezte üresjáratban a dolgát. A még felújításra váró lépcső egyik foka váratlanul egy hatalmasat reccsent, amint rálépett s a cipőjének sarka a keletkezett résbe szorult. Kilépett belőle, s egy fokot feljebb lépve megpróbálta kirángatni azt , mire a feszegetéstől, újabb reccsenések közepette, a szuvas faszerkezet megingott alatta. Nagyot sóhajtva a lépcső melletti gerendára ugrott, mire a lendülettől a lépcső váza elvált a faltól, s nagy robajjal a padlóra omlott.
Elza kétségbeesetten nézte végig, hogy a lejutásának egyetlen lehetősége most semmisült meg éppen. A nagy gerendába kapaszkodott veszettül, s maga felé tekintve azt vizsgálgatta, hol lehet egy stabilabb pont, ahova eljutva segítséget hívva megvárhatja a megoldást jelentő emberek érkezését. Vagy fél méterre tőle volt a kis galériának szánt fapalló sor, azt célozta meg. A helység közepén álló faszerkezeten felküzdötte magát odáig, s a padlóra ülve elővette a telefonját. Az építésvezetőt hívta. Eredeménytelenül..... Halk szitkozódást eleresztve mérgesen nyomkodta a telefonját, hogy kit is hívhatna most segítségül, amikor hirtelen kis hangjelzéssel az beérkező hívást jelzett-Ismeretlen szám-mormolta maga elé, majd felvette.
-Remélem készen áll az esti találkozóra!-ütötte meg a vágyott férfi hangja. Zavarában, a telefont majd kiejtve a kezéből csak annyit tudott hirtelen belemormolni, hogy :
-Üdvözlöm Uram!- Nemigen!.....és a kapkodó mozdulattal véletlen meg is szakította a vonalat. Sírni tudott volna, hisz lepergett benne, hogy visszahívni a szám ismerete nélkül nem tudja, így lehet az egyetlen menekülésre való esélyét játszotta el éppen mára. Ekkor ismét megcsörrent a telefon.
-Valami probléma van kedvesem?-kérdezte az a vonal túlsó végén, s a nő szinte látta az összehúzott és értetlenül maga elé néző tekintetű férfit.
-Igen Uram, az építkezésen rekedtem! Nem tudom elhagyni a helységet.- mondta megsemmisülve, s tízig számolt magában, hogy megőrizze a hidegvérét kétségbeesésében.
-Mondja a címet kérem!-szólt hűvösen a férfi, mire Elza a kagylóba suttogta azt.
-Egy órán belül ott vagyok, mire van szüksége a kiszabadulásához?-mire Elza gyorsan végig pásztázva a helyiséget.
-Erős kötélre Uram!-mondta szaporán, mire a vonal túlsó végén a férfi felnevetett.
-Azzal rendelkezem, hiszen Önhöz mindig szükségem van egy erős kötélre.
-Ugye nem viccel?-kérdezett vissza.
-Nem viccelek Uram, fent ragadtam a malom gépszerkezetét rejtő helységben és leomlott alattam a lépcső. Egy erős kötélen át lejuthatnék.
-Biztonságos pozícióban van most?-kérdezte az.
-Igen Uram, amíg ideér, fél lábon is kihúzom egy fapárkányon- válaszolt a ő megadóan.
-Igyekszem akkor, ha bármi megváltozik, azonnal telefonáljon és vigyázzon kérem magára!- zárta rövidre a beszélgetést a férfi, s letéve a telefont, Elza ismét magára maradt szorult helyzetében.
folyt.köv.