Véletlen találkozás a mormonokkal a Ligetben (1)

Egyik hétköznap délben mentem otthonról a másik lakásomba, ahol napközben dolgozni szoktam, de mivel szép idő volt, így úgy döntöttem, hogy a villamostól gyalog sétálok át a Ligeten. Már a nagyobb részt megtettem, mikor láttam messzebbről, hogy két srác sétál felém beszélgetve. Messziről is felismertem őket, hogy mormonok, az öltönyös-világos inges-nyakkendős ruhájukról, no meg a kis névkitűzőjükről azon. Közelebb érve rájuk mosolyogtam, amit viszonyoztak, majd mellém érve köszöntek és megszólítottak. Be is mutatkoztak: a magasabbik Isaac, a kisebb, talán fiatalabbik is, Noel nevet mondott. Én is bemutatkoztam: Ákos, de hozzátettem, hogy régebben, az iskolában tanultam angolul, így kértem lassabban beszéljenek, mert nekem a német az erősebb nyelvem, no meg oroszul is tudok, de azt ők biztosan nem. Elnevették magukat és megerősítették, hogy sem oroszul, sem németül nem tudnak. Így maradt az angol.
Megkérdeztem honnan jöttek, mire Isaac azt válaszolta, hogy bár angol, de most Kanadában él és tanul, míg Noel közölte, hogy ő kanadai francia. Együtt tanulnak az egyetemen s most egy félévet töltenek itt, nálunk. Elmondták, hogy már harmadik hete vannak itt. Tetszik nekik az ország, annak szépsége, a lakósaik. Még csak Budapesten jártak. Délelőttönként óráik vannak az országról, az itteni szokásokról, kultúráról és sok minden más, számukra érdekes dolgokról. S ebéd után szabad idejük van. Ilyenkor sétálnak, nézelődnek, múzeumokba mennek s ismerkednek a helyiekkel.
Ezen nevettünk, majd megkérdezték, hogy én mit csinálok itt a Ligetben. Mondtam, hogy megyek a közeli lakásomba, ahol dolgozom. Beszélgettünk röviden arról, hogy mivel foglalkozom –adótanácsadó vagyok – s kérdezgettek a lakásról is. Az nagyon tetszett nekik, hogy „szabadúszó” vagyok, így magam osztom be magamnak a munkát, de a szabadidőmet is.
Ekkor megkérdeztem, hogy ha akarják, jöjjenek fel, s nézzenek meg egy magyar lakást belülről is. Nagyon megörültek az invitálásomnak és megkérdezték, hogyan viszonozhatják? Azt válaszoltam, ha mesélnek magukról.
Elindultunk együtt hát felém, majd a sarki közértben vettem ropogtatnivalót és két fajta üdítőt, majd felmentünk hozzám.
A lakásom tetszett nekik, mert bár kicsi, de praktikus.
Már jó egy órája beszélgettünk, mikor Isaac jelezte, hogy ki kellene mennie WC-re. Odakísértem, majd megmutattam a fürdőszobát is neki, hol tud kezet mosni s visszamentem Noelhez. Az éppen nézelődött a szobában, a szekrényen lévő dolgokat. A kezében éppen egy bőrből készült pénisztő szorító eszköz volt. Az forgatta, nézegette, de látszott semmi nem jut eszébe, hogy mire használható. Már éppen kezdtem volna elmagyarázni annak célját, mikor Isaac visszajött, odalépett hozzánk s ránézve a Noel kezében tartott dologra, elnevette magát. Valamit gyorsan kérdezett Noeltől, de az válaszul rázta a fejét. Ekkor Isaac vidáman azt mondta Noelnek, hogy megmutatja mire használatos és már vette is ki a derékszíját, majd tolta le a nadrágját a térdéig, s alatta selyem, hosszú szárú alsónadrág volt sliccel. Abból elővette a lankadt farkát és a farok tővére tette, a golyói mögé, majd becsatolta a bőreszközt. De előtte még párat húzott a farkán, így az kezdett megtelni vérrel és így merevedni. Most már Noel is megértette annak célját és maga is ki akarta próbálni azt.
Így ő is kicsatolta a derékszíját, a nadrágját letolta a térdéig, majd hagyta teljesen a földig esni és ki is lépett abból. Rajta is hosszúszárú selyem anyagból varrt, vékony alsónadrág volt. Abból is kilépett, az is a földre került, miközben húzkodta a farkát már. Neki több idő kellett, mire merevedni kezdett, majd próbálta feltenni az eszközt, de nem sikerült. Így Isaac nyúlt oda s segített feltenni a helyére. Közben – mivel nem most láthatták s játszhattak elsőre – egymás farkával, Noel golyóit is markába fogta, megszorongatta és megcsavargatta, játékosan. Közben rám mosolygott és megkérdezte:
- Te nem akarok te is megtapintani?
- Ha lehet, miért is ne. - válaszoltam s magam is megsimogattam Noel merev farkát és játszottam kicsit a golyóival.
Közben azonban jól meg is néztem. Teljesen csupasz volt, egy szem szőrszál sem volt rajta. Így odanyúlva a másik kezemmel feltoltam Noel felső testét takaró, az azonos anyagból készült alsóingét a válláig és láttam, hogy a mellkasa is, és a hónaljai is teljesen szőrtelenek. Noel erre a fején át felhúzta és levetette azt s ledobta maga mellé a többire. Ott állt anyaszült mezítelenül. Látszott, hogy még csikóteste van, sehol egy pihe, vagy szőrszál.
Noel kicsit illegette magát, majd forgott előttünk s a végén még derékszögben előre is dőlt, hogy jól láthassam, hogy a feneke, vágata és anuszrózsája is teljesen csupasz. Isaac pedig megmozdult, és a domborodó popójára ütött nyitott tenyérrel, hogy csak úgy csattant a csendben. Erre kiszakadt belőlünk a nevetés.
Mikor abbahagytuk, Isaac kérdőn nézett rám, majd huncut mosollyal maga is leejtette s kilépett a földön fekvő nadrágjából, kicsiz mozgott s az alsógatyája is oda hullott a szőnyegre, majd szinte ezzel egy időben az alsóingét is már lekapta magáról. Ment a többi után. Ott állt Isaac is kihúzva magát, közszemlére téve, a szoba közepén.
Rajta már volt mit nézni. A testét elborította a szőr, mindenhol. Mivel sötét színű volt a haja, így a testszőrzete is sötét volt. A mellkasán egyenletesen terült el, a szeméremdombján sűrűbben nőtt s hosszabb is volt, mint a mellkasán, mert ott trimmelte. Egy idő után megfordult, előre hajolt, hogy jól láthassam, a feneke, vágata és anuszrózsája is szőrrel borított. Nem tudtam megállni, de megsimogattam a szőrös, feszes fenekét és egy alaposan sóztam is rá. Kicsit megugrott ettől, de hátranézve rám nevetett. Majd Noelre nézett, aki szintén csapott egyet-egyet a popóira a kezével. Megint nevettünk ezen.
Most már azonban a két fiú nézett várakozóan rám. N nekem sem kellett sok idő, hogy hasonlóan hozzájuk, magam is kibújjak minden göncömből és ott forogjak már előttük, majd meghajolva derékból magam is megmutassam a hátsó bejáratomat. Most én kaptam mind a két fiútól egyet-egyet a feszes és szőrös popómra. A nevetés sem maradt el.
A nevetés végén Isaac megkérdezte, hogy dom vagyok, vagy sub ( Ő botton-nak mondta). Azt feleltem, hogy dom vagyok, de hozzátettem, hogy nem szadista!
Ennek nagyon örültek, mert Isaac is-is volt, míg Noel sub s mazó. Nem kicsit, nagyon.
Megállapodtunk hát, hogy Isaac kezdi Noellel a játékot, bemutatva, hogy mit, hogyan szoktak játszani, majd én következem Noellel és végül pedig Isaac is sorra kerül.
Még megkérdezték, hogy milyen eszközeim vannak. Ezért behoztam a szerszámosládámat, kinyitottam s hagytam kutassanak benne s válasszanak, mit szeretnének használni, vagy mit szeretnének magukon érezni.
Noel a bőr bilincseket, a bőr nyakörvet a pórázzal választotta, majd méghozzá tette a köteleket, tűs kereket, fa paskolót s a bőr korbácsokat. Isaac ezt látva még tett hozzá krokodil csipeszeket is.
A maga részére is mutatta, hogy a bőr dolgok neki is tetszenek, amiket Noel már kiválasztott, de tett mellé még kínai fa eszközöket, fejhámot maszkkal és szintén köteleket, de lábtartót is. Egy ideig nézegette a dilatatorokat is s kérdőn nézett rám, hogy mire használatosak. Mosolyogtam s odatettem a kiválasztottak mellé azokat is.
Mivel nem választották ki, így kivettem a gyertyáimat és kérdőn néztem rájuk. Isaac nemet intett, de Noel a vállát rándította, mint egy beleegyezése képpen.
Isaac még kutatott valami után, de nem találta. Ekkor elővettem a másutt tartott elektro készülékemet, amire lecsapott s a kiválasztottjai közé tette. Noel is megnézte, de jelezte neki ez nem kell.
(folyt. köv.)