Önuralom-fejlesztés avagy taming of the shrew (brat) I.

A készülődés kellős közepén voltam, amikor arra lettem figyelmes, hogy megcsörren a telefonom: barátnőm hív. Felvettem, és mondtam neki, hogy ennél alkalmatlanabb időpontban nem is hívhatott volna, hiszen pontosan tudja, hova megyek és kivel töltöm az estém. Szóval gyorsan leráztam, hajlamos vagyok arra egyébként is, hogy elszöszmötöljem az időt, ő erre ne tegyen rá nekem még egy lapáttal. Vihogva köszönt el tőlem. Én pedig nagy sóhajjal tértem vissza a lábam borotválásához.

"Jól meggondoltam én ezt?" Tettem fel magamnak a kérdsét immár vagy századszorra. Ő egy tapasztalt dom, egy igazi férfi, nem egy éretlen kölyök. Minek húzgálom egyébként is az oroszlán bajszát, miért jó ez nekem? Eddig a home office és a távolság miatt nem tudtunk találkozni, de most már majd' egy hónap online ismerkedés után látni szeretne, és meg is fog leckéztetni a szemtelenségemért.
Ez a része -a leckéztetés- a dolognak nem teljesen tiszta, elzárkózott minden nemű részletezéstől. Úristen, hány óra van? El fogok késni, ezzel eggyel több okot adva neki a büntetésre. 16:35 van, szóval jó lesz igyekezni, ha nem akarom tetézni a bűnlajstromom a késéssel.

Borotválás pipa, akkor gyerünk gyorsan öltözni, és aztán sminkelni. Kivettem a szekrényből a pöttyös ruhát. Igazi csajos darab, fehér alapon sötét kék pöttyökkel, és egy gyönyörű masnival a derekán. Felül olyan, hogy egészen csípőig simul, deréktól lefelé pedig harang alakban bővül. Kifejezetten szeretem, mert nem kell melltartót viselni alatta, szóval szép és kényelmes is. Bugyit nem vehetek fel alá, ebben egyeztem meg Lacival. ELmondtam neki, hogy nem fekszem le vele azonnal, amire annyira kissé gunyoros választ kaptam, hogy ezt majd ő eldönti. Ruha megvan, akkor gyorsan feldobok egy kis szemceruzát, spirált, piros rúzs és útra készen állok. Sietek, nem szeretnék elkésni. Magassarkút sebtiben felhúzom, és veszem magamhoz a táskám és a kocsikulcsot.
Vezetés köznben ha én nem is, de a gondolataim gyorsan száguldanak: vajon meg fog dugni? Mit fog velem csinálni? Fájni fog? Nem szeretem a fájdalmat, nagyon maximum kis adagban és rövid ideig tudom elviselni, de nem okoz örömöt számomra. Egy párszor megfenyegetett az övszíjjal, és fenekeléssel, de szerintem csak viccelt, legalábbis forrón remélem...
Kisvártatva megérkezem hozzá, becsöngetek, és szinte azonnal ajtót nyit nekem. Ahogy belépek az ajtón, kiveszi a táskám a kezemből, leteszi az előszobában lévő komódra. Nekinyom a falnak és elégedett vigyorral a képén szemléli a meglepett arckifejezésem és a következőt mondja: "Remélem betartottad az ígéreted és nincs rajtad alul semmi."

-To be continued-