A beavatás 6.

Csillát büszkeséggel töltötte el a tudat, hogy szophat és addig nem nyughatott a forró vére, míg a szájába nem élveznek. Ezért a privilégiumért viszont úgy tűnt igazán keményen meg kell dolgoznia. Miközben Csilla a torkát dögönyöztette, addig Alíz valahonnét előszedett egy fém tálat. Olyasfélét amiben habot verni szokás, és oda tartotta Ádám orra elé.
– Köpd ki! –szólította fel a szolgát s az rögtön engedelmeskedve, az eddig a szájában őrizgetett turhát nagy csattanással a tálba jutatta.
Alíz letette a tálat, majd vetkőzni kezdett. Levette magáról a domina-ruha felső részét, ezzel kiszabadítva kerek, formás melleit. Ezek aztán igazi cicik voltak, nem úgy mint a Csilláé. Feszesen, büszkén meredtek előre. Először megsimogatta őket Alíz, majd erősen masszírozni kezdte őket. Megfogta a balt a tövénél, s a bimbó irányába kezdte nyomkodni.
A jobbal is ugyanígy tett, majd átsétált a helyiség túloldalára, s leült a fotelba. Ölében a tállal, kezében kedvenc lovagló pálcájával magához intette szolgáit. Azok rögtön abbahagyták azt amit épp tettek, s megálltak előtte lesütött szemmel.
– Rendelkezz velünk, Úrnőm! – szólalt meg a lány, aki jobban átélte a játékot.
– Gyertek ide. – a szolgák közelebb húzódtak. – Először te. – mutatott pálcájával a fiúra. – Gyere közelebb. Szívd! – mondta a domina, s meg is ragadta a bal mellét. Erős mozdulatokkal fejni kezdte a mellét. Ádám puhán megérintette ajkaival Úrnője csecsét, majd szívni kezdte. Tetszett neki a játék, mert még sosem volt ilyen fejlett mell a szájában. Őszinte sajnálatára azonban az „etetés” nem tartott túl sokáig. –Most te jössz te kis ringyó! Gyere ide! Térdelj! Te fasz, fogd meg. – mondta a srácnak, s a kezébe nyomta a tálat. Szétnyitotta a combjait. Csilla pedig előre hajolt köztük s éhes szája a jobb mell után kapott. Ő már jobban csinálta. Nem harapott úgy, s sokkal többet kiszívott Úrnője tejéből. Jutalma azonban így is csak egy pofon volt és egy goromba megjegyzés, hogy takarodjon vissza szopni.
A két szolga pedig ismét engedelmeskedett. S mialatt Csilla szájában a fasz csúszkált ki-be, addig Alíz felállt, a rabszolgalány mögé került és benyúlt a lába közzé. Rögtön bedugta ujját a hüvelyébe. Óvatosan, de mélyre nyomult be, s ezalatt Csillából patakokban folyt a ragacsos kéjnedv. Lihegve szopta a faszt. Felizgult úgy ahogy illik, s nagyon kívánta volna már azt hogy Ádám farka a csúcsra járassa a pici pináját. Egyszer aztán vette a bátorságot és alázatosan azt kérte Úrnőjétől, hogy végre basszák meg. A domina azonban szigorú volt, s nem engedte. Sőt leültette a sarokba, és végig kellett néznie, amint Ádám farka benyomul Alíz lucskos pinájába, s jó keményen megbassza az úrnőt, aki mindvégig csak azt ordítozza, hogy keményebben, gyorsabban. S végül elélvezett, de persze a szolgának nem engedélyezett orgazmust.
Ameddig pihent, addig újból kiadta Csillának a parancsot az oboázásra. Ő maga pedig a tál fölé guggolt, s belevizelt. Magát meg sem törölve rögtön megkereste a pezsgős palackot, s a maradék pezsgőt a tálba öntötte. Az így elkészített koktélt összekeverte, hogy a testnedvek megfelelően feloldódjanak a gyöngyöző pezsgőben. S mivel már csak egy alkotó elem hiányzott a kedvenc italához, parancsot adott Ádámnak, hogy élvezzen Csilla szájába, ő pedig köpje a tálba a frissen lefejt spermát. Mialatt Csilla a sperma lefejtésen fáradozott, addig Alíz kivette a már előzőleg lefejtett gecit, s beleöntötte a tálba. Még az üvegcsét is kiöblítette.
Várta a friss ondót. De az nem jött. Végül maga vette kezelésbe a fiút, illetve a farkát. Megragadta és keményen szorítva verni kezdte a tál fölött. Elég sokáig kellett kézimunkáznia, de megérte a fáradtságot, mert rengeteg sperma lövellt a koktélba. Még az Úrnő keze is ragacsos lett. De persze Csilla, miután Letisztította a faszt, dominája drága kezéről is lenyalogatta az ondót. Ádám lábai remegtek az ejakuláció közben átélt orgazmus miatt, a talán még össze is csuklottak volna a lábai, ha Úrnője a megfelelő pillanatban ki nem adja a parancsot, hogy térdepeljenek le előtte.
Alíz addig kavarta a koktélt hosszú lovagló pálcájával míg elég undorító színe nem lett. Akkor aztán egy tölcsér segítségével visszatöltötte a nagy üvegpalackba, majd a szolgák elé állt.
– Mostantól az én tulajdonomat képezitek. Csak és kizárólag nekem engedelmeskedhettek. Azt teszek veletek, ami csak jólesik nekem. Nektek pedig kötelességetek kényemet, kedvemet kielégíteni. – kis hatásszünetet tartott, s ezt a szolgák úgy használták fel, hogy szinte egyszerre mondták ki: „Igenis Úrnőm!”. – Most pedig ezzel a koktéllal fogjuk megpecsételni a rabszolgaságotokat. – mondta s ünnepélyesen locsolt egy keveset mindegyikük mellére. – Dőljetek be! – a szolgák megtették, s Aliz pedig meglocsolta mindegyikük seggét, sőt kicsit izgatta is a seggüket, úgy hogy az üveg száját az ánuszukhoz nyomta gyöngéden. – Oké. Most pedig homorítsatok! – az engedelmes szolgák ezt is megtették a rítus érdekében, ezúttal az Úrnő a nemi szerveiket locsolta végig a löttyivel, majd szépen sorban, előbb Csilla lucskos pinájához nyomta oda az üveg száját, majd Ádám lankadt péniszéhez. A Domina beleivott a koktélba, majd átnyújtotta a súlyos palackot Ádámnak. A fiú belekortyolt, de nem igazán íz-lett neki, mert nem sokat ivott. De Alíz biztatására megivott belőle legalább egy decit, s átadta az üveget rabszolgalánynak. – Fenékig! – hangzott a vezényszó, s így Csilla kénytelen keletlen megitta a koktél legsűrűbbjét. Miután pedig nem maradt egy csepp sem, visszaadta a palackot a Aliznak.
– Jól van. – mondta a Domina, s most először kedvesen mosolygott a szolgáira. – Most már igazi rabszolgák vagytok. Az enyémekké váltatok. Soha nem mehettek más Dominához. Itt van a névjegykártyám. Csak akkor hívjatok, ha találkozni akartok. Csak olyan helyről hívhattok, ahonnan biztos, hogy nem hall benneteket más. Most adjátok meg az elérhetőségeteket. S ha kedvem szottyan rátok hívlak benneteket, s nektek azonnal engedelmeskednetek kell.
– Úgy lesz Úrnőm! –zengték újból szinte egyszerre.
– Pakoljátok össze a cuccomat! – parancsolta, s a két lelkes fiatal így is tett. Közben Aliz a fürdőben újból visszavedlett átlag nimfomániás nővé. A szolgák csöndesen cselekedtek, s mire Úrnőjük előkerült ők már ismét nyugodtan térdepeltek a pisis, pezsgős padlón az újabb parancsra várva.
– Úrnőjük szétvetett lábakkal megállt előttük. Napszemüvege mögül szélesen mosolygott. Majd a fiú felé fordult. – Ne merd megkefélni. Egyébként szükségem lesz rád a hétvégén, úgyhogy tedd magad szabaddá. – mondta, majd megcsókolta a fiút. Aztán Csillára irányult a tekintete. – Beszéljünk nyíltan. Amint észrevettem meg akarod magad dugatni.
– Igen Úrnőm.
– Én gondoskodhatom róla, hogy emlékezetes legyen számodra ez az élmény. Több lánnyal, és fiúval. Gondolkozz ezen. S hívj ha eldöntötted mit akarsz.
– Igen Úrnőm, majd felhívom. – válaszolta csakúgy nyugtázás képen, s ő is csókolózott egyet Alizzal. Dominájuk ismét mosolygott, majd egy szó nélkül távozott, mert nem bírta a hosszú búcsúzkodást.
Az ajtó döndülve becsapódott, s a koppanó léptek távolodtak. A két fiatal lassan ernyedt csak el. Fokozatosan távozott belőlük a feszültég, mert azért mindketten féltek a nőtől. Szinte félve egymásra néztek. Nem akarták elhinni, hogy elment ez a titokzatos, veszélyes, vonzó nő. Még abban sem lehettek biztosak, hogy valóban Aliz volt a neve. De erre már nem is volt szükség, hiszen épp ettől volt olyan titokzatos. Nem tudták most mit tegyenek. Valahogy olyan üresek voltak legbelül s csak hamar rádöbbentek, hogy bármennyire is kegyetlen, és veszélyes ez a nő, s bármennyire is sok fájdalmat, és kínzást éltek most át, ők még többet akartak. Veszélyesebbet. Fájdalmasabbat. Bizarrabbat. Mert ezzel többé sosem fognak tudni betelni. Már valóban Aliz szex-szolgáivá váltak. Nem volt menekvés számukra.


-Vége-