A mezőn 1.

Kellemes meleg nyári nap volt. Kisétáltam kedvenc helyemre a közeli erdőbe, ahol a réten magasra nőtt a fűféle növényzet. Óvatosan lépkedtem, ne tapossam le nagyon őket, hogy jól el tudjak bújni benne. Meg is találtam a megfelelő helyet, óvatosan elhelyezkedem, ruháimat levetem, és elfekszem a fűbe. A le nem taposott levelek csiklandozzák bőrömet, ahogy a lágy szellő mozgatja. A természet hangjai elandalítanak, és kikapcsolok. Nem tudom, mennyi idő telik el, furcsa lihegésre eszmélek. A naptól nem látom, csak egy árnyat, egy termetes árnyat, és mozdulataiból kikövetkeztetem, hogy épp a szerszámát veri rám. Meglepetésemben szólni sem tudok, ruháim felé kapok, de erőteljesen rám mordul, hogy maradjak nyugton. Mozdulatom megtörik, de nehogymár hagyjam magam, és megfogom ruháimat. Pillanatok alatt ő is ott van, megfogja csuklómat, hogy tegyem azt le, és fogadjak szót, mert baj lesz. Másik kezében már ott volt egy vékony, hajlékony ág valamelyik bokorról. Szépen meghámozva, nyersen csillog a fényben. Nem ijedek meg azonnal, szabadulni akarok a szorításából, bár az erőfölényének köszönhetően sem lettem volna képes rá. A küzdelem közepette egy csípős ütést érzek a combomon, amitől meglepődök, de még nem engedem magam, és igyekszem védeni magam. Majd lesújt a következő ütés is. Határozottan rám szól, hogy engedelmeskedjek, mert úgy is ő az erősebb. Bár lazul az ellenállásom, még nem igazán adom meg magam, bár pár ütés után inkább sajgó tomporom fogom, mint a ruháim. -Úgy - mondja - most pedig feküdj vissza, ahogy voltál! -parancsolja. Nem, nem így! Széjjelebb a lábaid! Még! Még! Lábaim teljes terpeszben, sima, szőrtelen puncim teljes valóságában tárulkozik kis ismeretlen megerőszakolómnak. Kezeimet is oldalra, kissé a fejem felé parancsolja. -Így jó, morogja elégedetten. Ne mozdulj! És felém áll terpeszben, a letört vesszővel simogatni kezdi testem. Végig húzza melleimen, óvatosan megcsapkodja, megvizsgálja nyakam, arcom, majd a két mellem között lehúzza a bot lágy végét a hasamon át egyre lassulva puncim vágatán. Ekkor akaratlanul összehúzom térdeim, minek következtében egy csípős csapást érzek combomon, és jön az utasítás, hogy tegyem széjjel a lábam. Percekig a bottal játszik puncimon, miközben saját magát kényezteti. A bot vége simogatja csiklómat, a kis és nagy ajkakat, néha a hüvely elejébe is betekint, vagy hátrébb csúszik, és análnál izgat. Aztán hallom az elégedett sóhajokat, és bőrömön érzem meleg nedvét. Gondoskodott róla, hogy jusson az arcomra is, melleimre, és a combjaim belső felére. Azt hittem, vége, és szabadulhatok, de tévedtem. Botjával óvatosan paskolni kezdte arcomat. Kezeim mozdultak, hogy megakadályozzam, de gyorsabb volt, és csapott. Bal mellemet érte az ütés, ezért kezem még lejjebb húztam önkénytelenül. Persze jöttek az újabb csapások. Hasamon, combomon, ahol ért. Persze közben mondta, hogy tegyem vissza a kezem, mert addig üt. Nem volt könnyű az ösztönök ellen cselekedni, de sikerült. Folytatta arcom csapkodását. Próbáltam elfordítani, de rájöttem, ezzel csak segítettem tervében. Jutott mindenhova, még a hajam is bele ragadt. Természetesen a szemem kénytelen voltam becsukni, így semmit nem láttam, már nem csak a nap miatt. Gondosan elrendezte, hogy bekösse ezáltal a szemem. Segített felülni, és mivel a lábaim terpeszben kellett maradjanak, a fűszálak igencsak simogatták tárulkozó puncimat.
Valami kötélszerűvel kezeimet hátra kötötte, ami egyre jobban fájt, már nem is éreztem. Kényelmetlen volt, talán ettől volt, hogy felébredtem. Az ágyamban voltam, kezeim teljesen elzsibbadva, hajam teljesen beterítette arcomat. Ez egy álom volt csupán. Nehezen térek magamhoz. Remélem, következő éjjel tovább álmodom.
folyt.köv.