Álomvilág

Este a sötétben, meztelenül... Kezem hátam mögött összekötve és érzem, ahogy a padlószőnyeg egyre kényelmesebbé válik.

Számban egy labda, ami szorosan hátul össze van csatolva, így akadályozza, meg, hogy hangosabban nyüszítsek, amikor az Úrnőmnek nehéz napja van vagy éppen túlságosan is szeret...

Sosem bántana, vigyáz rám, tudja, hogy nagyobb és erősebb nálam... Egy mozdulattal nagy kárt csinálhatna bennem de nem teszi.. Ezért is a bizalom, el tudom engedni magam. De most csitt... Közeledik... Felteszi a nyakörvem, miközben ad egy csókot vérző fenekemre. Tudja, hogy tudom ennek meg kellett történnie, kiérdemeltem...

Gyönyörű lábait látom emelkedni fölém miközben az ágyába igyekszik. Nem látom tovább haladni az árnyékot, inkább közeledik. A gyönyörű lába a mellkasomra nehezedik, így a hátamra fekszem. Érzem, ahogy egyre jobban nehezedik az Úrnő, de mégis felizgat az érzés... Belenéz a szemeimbe és megszólal - A pórázt majdnem elfelejtettem, a gyönyörű szemeid mellé. Ezzel rögzítelek az ágyamhoz, hogy reggel velem tudd kezdeni a napod...- Kacag egyet, ekkor újra levegőhöz jutok és megkapom a pórázt.

A szokásos hangok, ahogy elhelyezkedik az ágyban - De miért ennyire izgató minden amit csinál? Csak rá tudok gondolni, és arra amit tett velem délután. Örökre emlékezni akarok rá!

Ezzel a gondolattal hajtom fejem álomra a földön és várom, hogy reggel szemeim kinyitva a gyönyörű Úrnővel kezdhessem a napom.

Kinyitva a szemem, viszont valami más... Ismerős a szoba de mégsem ugyan az... Álmodom? Nem emlékszem hogy kerültem ide... A nyakamon póráz ami a falhoz van rögzítve... Miért ilyen hatalmasak a bútorok? HOL AZ ÚRNŐM?

De ekkor ismerős hangokat hallok... Mintha az Úrnő cipőjének kopogása lenne.. 1000 közül is felismerném... De ez most sokkal monumentálisabb.. Érzem, ahogy én is beleremegek minden egyes lépésébe....

Hallom, ahogy elcsendesedik a magabiztosan ismétlődő kopogás és nyílik az ajtó... Az Úrnőm az, de valamiért még hatalamasabb hozzám képest! Így is milyen gyönyörű... A szívem szinte a torkomban érzem dobogni az izgatottságtól

Észrevesz és megindul felém, érzem ahogy a szívem dobbanásával egy ritmusban közeledik. Talán a helyzettől ijedtem, meg, talán attól, hogy Úrnőmön a legvadabb hangulatához illő cipőjét láttam. - Amikor utoljára ez volt rajta 4 ujját számolta meg bennem, most az 1 is veszélyes lett volna...- Elkezdtem szaladni de a földre estem... Elfelejtettem a láncot... Meztelenül a hátamon feküdve látom, ahogy Űrnőm fölém tornyosulva néz le rám és mosolyog... Ennél szebb dologról álmodni se álmodhattam volna, bárcsak sose érne véget. Még ha nem is mehetnék sehova is egy tökéletes világban élnék.

Ekkor láttam ismét elsötétedni mindent, hisz Úrnőm lába volt az ami felém közelített... pontosabban a cipője. Megfogtam két kézzel és az életemért könyörögtem... Egyre nehezebb volt ellent tartani de az Úrnőm egyre jobban élvezte...

Még szerencse, hogy megvan köztünk a bizalom...

- Felébredtem ? -