Türelmetlen kiskutya

Otthon egyedül, meztelenül...
Türelmesen várok mert még nem járt le a munkaideje.
Bárcsak elmúlna 5 óra. Az ablak mellé hajolva figyelem az autó motorjának hangját.
Ez Ő! Csak meg ne lásson...Megtiltotta, hogy leskelődjek utána! De nem bírok magammal túlságosan hiányzik...A tekintete, ahogy látom benne a tüzet. A cipőjének a kopogása... amitől mindig libabőrös leszek. De meg is jött! Hallom ahogy leáll a motor. Az ajtó mellé térdelek lehajtott fejjel, libabőrösen,
mert az ajtó nyitást megelőzően hallani lehetett a várva várt öröm hangját.

Belép és érzem az illatát, ahogy a szépség is elárasztja a szobát. Érzem, ahogy rám néz gyönyörű szemeivel és elmosolyodik...

- Erre várt egész nap. Napközben többször gondolt kiskutyájára. Az irodában látta bejönni nehéz napja közben de rá kellett jönnie, hogy csak a gondolatai játszanak vele. Pedig pont ő akar játszani ezekkel a gondolatokkal, így egyre nagyobb feszültség halmozódott fel benne. Ilyen helyzetbe hozta a kiskutyája? Odapillant törékeny ziháló testére, ami mégis olyan finomnak néz ki... és hogy kiemeli a szemei színét a póráz...De mit látok? A merev farkincája máris nedves!? Nem bírja visszafogni magát? Szorosabbra kell vennem a pórázát, hogy megtanulja hol a helye...-

Érzem, ahogy az Úrnő fölöttem tornyosul de nem nézhetek fel rá.. még nem adott engedélyt. Mozdulatlanul várok, amíg meg nem szólít. Már ha olyan kedve van és nem egyből a cipőjét tisztíttatja le velem. Közelebb lép egyet a gyönyörű lábaival. Ezek szerint már tudja mit fog tenni velem. Magabiztosak a lépései, bár mindig azok az Úrnőnek, lehet azért amiért ilyen magas és erős... Meg kell tudnia védeni magát a Világban. Ehhez viszont kell valaki aki támogatja, aki mosolyt csal az arcára ugyanakkor nagy nyomás alatt is jól teljesít. Megfogta a nyakörvem...Az ujjai még beférnek alá. Milyen puha a bőre... és a körmeit ide érzem, hogy vágni tudnának.

Érzem ahogy a nyakörv egyre szorosabb lesz a nyakamon de az Úrnő nem szeret sokat hajolni... Eközben érzem ahogy az ujjait beerőszakolja a nyakörvem alá... Rögtön a fenekemre gondolok... Egy pillanatra megrémülök de már nincs időm gondolkodni, mert hirtelen az égbe emelkedem, ahogy a falhoz szegezve néznek a szemembe, miközben egyre nehezebben kapok levegőt. Milyen gyönyörű az Úrnő akkor is, ha egy magasságban vagyok vele...

- Tapasztalat -