Még egyszer...

Már megint itt vagyok. Már megfürödve itt ülök az ágy sarkában. Belebújtam abba a piszkosszürke, durva szövésű ruhába, amit odakészített el nekem az ágyra. Nem értem magam. Miért jöttem vissza?

Mikor felhívtam őket, már nem emlékeztek rám. Ugyanúgy ide kellett jönnöm, hogy szemügyre vegyenek és kitöltsem a jelentkezési lapot és aláírják a beleegyezése nyilatkozatot. Újra le kellett vetkőznöm a két lány előtt. Én emlékszem rájuk, ők továbbra sem. Vagy legalább is úgy tesznek. Körbejártak, megszemlélték közelről a testem, de nem értek hozzám. Megkértek, hogy állítsák fel a farkam. Zavarban voltam a procedúra miatt, nem állt fel egykönnyen. Aztán bólintottak, hogy rendben és odaadták a papírokat. Ezúttal beikszeltem a korbácsolást és a teljes publikus megszégyenítést is, akármi is az. Praktikusan beleegyeztem mindenbe, bármit tehetnek velem. Visszaadtam nekik, végre nevettek rám. Talán kinevettek. Gyorsan visszabújtam a ruhákba és örültem, hogy megszabadultam a kellemetlen helyzettől. Az utcán lehorgasztott fejjel, megszégyenülve sétáltam a parkolóba. Már megbántam, hogy elkapott az eszeveszett izgalom és eljöttem.

Félek. Nagyon félek. Jobban, mint először. Most már tudom mekkora fájdalommal kell szembenéznem. Elsőre nem voltam tisztában azzal, hogy mibe mentem bele. Most igen. Abban reménykedem, hogy valamilyen csoda folytán nem fog kinyílni ajtó.
De csodák nincsenek.

- Állj fel és tedd előre a kezeid! - engedelmeskedek és a vastag, hosszú kötél ráhurkolódik a csuklóimra. Csuklyát húznak a fejemre és egy táblát akasztanak a nyakamba.
- Készen állsz? Akkor induljunk!- megfeszül a kötél a csuklómon és végigvezetnek a folyosón, ahol már jártam egyszer.
Hallom, hogy a moraj elcsendesül, hogy aztán a taps és a fújolás keverékének a zajává erősödjön. Olyan közel vannak, hogy szinte a fülembe ordibálják a női és férfi hangok vegyesen, hogy szemétláda vagyok, gazember vagyok, undorító vagyok, bűnhődni fogok. Talán nem is hallottam vagy nem is értettem mindegyiket. Lökdösnek, ütögetnek, nehéz a haladásom előre.

Megállítanak. A kötél villámgyorsan felfelé húzza a karjaimat. Nekiütődöm egy póznának. Rögzítik a kötelet. Egy kés hideg vasa végigfut a hátamon, majd durván letépik a ruhát rólam. Ezzel egyidőben lekapják a csuklyát a fejemről. Elvakít a reflektorfény, ami rám irányul. Nézőim jótékony félhomályban vannak és ordibálnak. Sok férfi, sok nő. Sok dühös, izgatott arc. És az öklüket rázzák felém. Szinte nem is hallom, mit kiabálnak. Elszédülve, eltompulva rázom a pózna tetejéhez feszített karomat, mintha bármi esélyem is lenne a kiszabadulásra. Toporgok, próbálom takarni a póznával a merevedő farkamat, bármennyire is lehetetlen. Nem tudom elmondani milyen megszégyenítő érzés meztelenül egy póznához kötve állni és szembenézni a felöltözött tömeggel. Látom, hogy fedetlen testem méricskélik, vizslatják, nők a farkam bámulják és látom, de nem hallom, hogy megjegyzéseket tesznek rám.
Mellém áll a ház Dominája és szóra emeli a kezét:

- Ez a férfi akarata ellenére magáévá tett, azaz megerőszakolt egy nőt! Noha tettét bevallotta és megbánta, büntetését kiérdemelte. Büntetése nyilvános megszégyenítés, megkorbácsolás és keresztre feszítés. Szexuális használata megengedett, mikor jelezzük azt! -

(Semmi sem igaz ebből, de arra jó, hogy feltüzelte ellenem a nézőket. De valóban, a táblára, ami a nyakamban lóg, azt írták: Rapist)

Rezignáltan tűröm, hogy két férfi bokáimra köteleket kössön.

A nézők nevetnek rajtam, mutogatnak. Lábaim a kötelekkel terpeszben széthúzzák és hátra. Fejem a póznának támasztom, hogy ne lássam az arcokat. Hátamon csattan az első ütés. Felkiáltok, testem rázkódik a fájdalomtól. A következő ütésre vonaglok. Jön a harmadik, majd a negyedik. A ötödik csapásnál a korbács körbe tekeredik a testemen, eléri a mellkasom. Már nem érdekelnek a nézők. Mindig a következő ütésre koncentrálok. Lóg a testem a karjaimra kötött kötélen, minden ütés után hosszasan vonaglok. Mindig megvárják, míg abbamarad a vergődés, akkor sújtanak le újra. A mellkasom piros csíkok tarkítják. A tizenötödik ütést a lábaim közé kapom. Felüvöltök a fájdalomtól, próbálom összezárni a lábaimat, de a férfiak erősen tartják. Még négy ütés éri el a heréimet, úgy érzem, mindjárt elájulok.
Gyomrom görcsöl, folyik rólam a víz, szédülök.
Leoldanak a póznáról. Támogatniuk kell. A földön fekvő kereszthez kísérnek. Kocsonyaként reszketek. Fáj a hátam, ahogy a keresztre fektetnek. Mégis jólesik feküdni. A heréim iszonyúan fájnak még.
Csuklóimra bőrpántot csatolnak. Felnyögök, ahogy erőteljesen szétfeszítik a karjaimat és rácsatolják a keresztre. Megszáll a félelem, egyre szaporábban ver a szívem, zihálok. Várom a pillanatot, hogy a kereszt felemelkedjen velem és kezdetét vegye megalázó kínlódásom.
Megfeszülnek a kötelek a lábaimon a kötelek, felhúzzák a csuklóimig és odakötözik. Durván belém hatol egy tárgy, hűs síkosítóval töltik fel a végbelem. Nem tehetek semmit az ellen, ami következik, mégis rémülten szabadulni próbálok. A megkorbácsolt hátam nagyon fáj, ahogy a gerendán fekve fészkelődök.
Durva, gyors és mély az első behatolás. Eláll a lélegzetem tőle, ránézek. Látom a kéjes vigyort az arcán, ahogy durván és erőszakosan dugja a seggemet. Végignézem, nem tudom levenni a szemem az arcáról. Látom, mikor behunyja a szemét, mélyen belém tolva a farkát, látom az orgazmusát, érzem a lüktető farkát, ahogy belém pumpálja az ondóját.
A következő férfiakat már nem nézem. Egyre fájdalmasabb a behatolásuk. A feldagadt, fájó heréim ide-oda csapódnak, ahogy nekem ütődik a férfi alteste. Elhomályosult szemmel nézem a körülöttem állókat. Kiabálnak hozzám, becsmérelnek, kiröhögnek. Nem egy, a sorban álló férfinek elmegy a gusztusa a már spermától úszó segglyukamtól és hangos női kacagástól kísérve álló farkuk tartalmát a testemre ürítik inkább. Egy különösen perverz férfi a fejem mögé térdel és közvetlenül az arcomra élvezi a spermáját.

- Állj! Az utolsó menet az enyém! - szólt a Domina.

A fejem fölé áll nagy terpeszben, felhúzza a bőrszoknyáját.

- Odáig vagy a puncikért, nem igaz? Bármit megtennél, csak hogy puncihoz juss! Hát nézd! - ezzel lehúzza a cippzárt a bugyiján. Széthúzza, hogy jól lássam a borotvált, vérrel teli, sötétlő szeméremajkait.

- Tetszik neked? Akkor élvezd! - fölém térdel és a számhoz nyomja.
- Nyald! Nyald, te szemétláda! Te undorító egyede a fajtádnak! - ilyesmiket mondogat mindvégig. Teszem, nem is tehetek mást. Rámnyomuló altestétől fulladozva nyelvem a csiklóját falja. Csúszkál az arcomon, keni szét rajta a rávert spermát. Hamar elélvez.

- Húzzátok fel! Szenvedjen! -

A férfiak leoldják a lábaimat. Odanyomják az egyik talpam a gerenda oldalához, térdem behajlítva és a láb fejemet kötéllel szorosan körbetekerik, odakötik. Majd a másikat is. Medencém fájdalmasan szétfeszítve. Altestem védtelenül szabadon.

Hallom a motor hangját. Emelkedik testemmel a kereszt. Sajog a szétdugott végbelem, heréim is fájdalmasan duzzadtak a korbácsütésektől, hátam fájdalmasan csúszik a gerendán lefelé, ahogy a kereszt emelkedik. Fejem enerváltan lóg, nézem a testemet tarkító korbácsütések nyomait, a száradásnak induló, csordogáló, fénylő sperma csíkokat.
Nyoma sincs annak az első, mindent elsöprő szexuális izgalomnak és mámornak, mint első alkalommal, mikor a keresztre feszített testem elől felgördült a függöny és szembenéztem a nézőimmel. Ez már nem az első alkalom, hogy meztelenül állok tömeg elé. De még ezzel a tömeggel szemben sem az. Elmarad hát az első alkalommal átélt szexuális katarzis. Farkam azonban nem vesz tudomást a zavaró körülményekről. Mire a kereszt eléri a negyvenöt fokos szöget, megtelik vérrel és erektál.
Testem már lecsúszott, szétfeszített combizmaim megfeszülnek, karjaimra nehezedik a testem súlya. Akaratlanul is azonnal feltolom, felküzdöm magam félig- meddig álló helyzetbe. Most emelem fel a fejem s nézek szembe szenvedésem szemtanúival. Egészen közel húzódott a tömeg, hogy közelről láthassák keresztre feszítésem első pillanatait. Élvezni akarják a látványt. Jólöltözött, nyilván tehetős nők és férfiak, akik sokat fizettek azért, hogy lássák szenvedésem.
Kiabálnak, hangosan nevetnek, mutogatnak rám. Kinevetik ágaskodó farkam. Élvezed, ugye? Ordibálják.
Valaki kiszúrja, hogy meggyalázott végbelemből csordogál, folyik a belém lövellt spermacsomagok maradéka. Még hangosabb a nevetés, mindenki azt nézi, leköcsögöznek, gúnyolódnak rajtam.
Lábaim izmai tarthatatlan remegésnek indulnak, nem bírom magam már tartani. Lassan visszaeresztem magam. Térdeim teljesen oldalt, szétfeszítve. Nagyon fájdalmas pozíció. Karjaim tartják a testsúlyom egy részét, zsibbadnak a kézfejeim a csuklópánt szorításában. Ágyékom védtelen, érzem, hogy seregnyi szempár ragad rá farkam látványára. Erekcióm szüntelen, lassan elfog a fájdalmak közben is a szexuális izgalom. Különös érzés, mikor tudom, hány idegen nő bámulja a merev farkam. Vergődik a testem a kereszten. Vergődő testem folyamatos mozgásban tartja a merev farkamat. Nevetséges, ahogy leng, csapódik ide-oda.
Egyre nehezebben veszek levegőt, a megfeszülő mellizmaim, szétfeszített karjaim nehezítik a légzés én. Feltolom magam álló helyzetbe. Így könnyebb. De a lábaim már nem bírják olyan sokáig, újra vissza kell engedném magam. Megkezdődik a keresztre feszített kíntánca a kereszten, a nézők nagy örömére. Fulladozó testem miatt egyre több vér pang a farkamban. Mély lila színt ölt, feszíti a távozni nem tudó vér, erekcióm egyre kellemetlenebb és kínosabb.

Ismét közprédává tesznek. A nők tágra nyílt szemmel, hitetlenkedve fogdossák a farkam. Nyomkodják, mintha nem hinnék el, hogy ilyen kemény és ilyen színű is lehet egy farok.Szörnyen kiszolgáltatott és megalázó a helyzet. Nem érdekli most éppen őket a szenvedésem, verejtékben úszó testem, a zavaróan fülledt sperma szagom. Elámulva játszadoznak a már külön életét élő farkammal. Úgy bánnak vele, mintha valami különleges vásári portéka lenne. Mindenkinek közelről meg kell néznie, meg kell alaposan fogdosnia. Megjegyzéseket tesznek rá. Milyen hatalmas, ekkorát még nem látott, milyen idegenül kemény és hogy szörnyű színe van, mintha nem is emberi testrész lenne. Úgy is bánnak vele. Van aki meg akarja rángatni, de nem lehet, annyira dagadt, hogy a fityma nem tud átjutni a makkom peremén.
Cseppet sem kellemes, amit csinálnak a farkammal, még csak nem is izgató. Mégis elönti az agyam a vágy, hogy elélvezzek. Fájdalmas a vér feszítő ereje, vágyom az elélvezést, hogy enyhüljön a hosszan tartó, heves, szűnni nem akaró erekcióm. De ezt a szívességet senki sem teszi meg nekem.
Feltornászom magam, hogy levegőhöz jussak. Állva vergődők tovább, keresve olyan pozíciót, amiben kevesebb fájdalmat érzek. De olyan nincs. Újabb nevetéssel konstatálják, hogy a farkamból csepegni kezd az izgalmi folyadék. Hosszan elnyúló, mielőtt a földre cseppen, hogy helyet adjon a következőnek.
Míg állva küzdök, a Domina támasztékot szerel a gerendára. Egy rövid, ék alakú fa, élét fém borítja. Leereszkedem, enyhülést remélve erejüket elvesztő izmaimnak. Ahogy leereszkedem, bőrön ez szorítanak a derekamra, hogy ülve tartsanak. A támaszték csak rövid ideig ad enyhülést. Ránehezedő testsúlyom hamar fájdalmassá teszi a fémélen ülést. Vágja a végbelem, a farkam testembe zárt részét. Egyre hevesebb fájdalmat okoz. Mocorgok, hogy ne egy ponton vágjon, de már mindenhol nagyon fáj. A Domina szétválasztja a heréimet. Külön elköti őket, majd az ék alatt összeköti a kötelet. Egyik herém az él egyik oldalán, másik a másik oldalán. Altestem ráfeszül az élre, pokoli fájdalommal hasít a testembe. A Domina leveszi a bőrövet, felállhatnék, de akkor letépném a heréimet. Megragadja a farkam és a duzzadt, feszülő makkomat pálcával ütögeti. Nem üt nagyokat, de ügyel arra, hogy a peremét, a legérzékenyebb részét verje. Az ismétlődő ütések fájdalma feljutnak az agyamig, tolnám fel magam, hogy meneküljek, de a heréim vissza tartanak.
Megkegyelmez, eloldja a kötést az ék alatt. Felszenvedem magam. Elkapja az egyik herémről lógó kötelet és húzza közben szerencsétlen herémet és hosszasan veri a pálcával. A másik herém is így jár. Kétségbeesve vonaglok és üvöltök a fájdalomtól. Amíg enyhül a fájdalom, kiveszi az éket és egy másik támasztékot szerel fel. Ezen igen méretes, kúp alakú dildó vár, hogy elfáradjak és beleüljek.
Rettegéssel tölt el a látványa. De tudom, sorsomat nem kerülhetem el, a lábaim hamarosan feladják majd a küzdelmet.
Fájdalmas az elkerülhetetlen behatolás. Próbálom lassan beleengedni magam, de a lábaim nem engedelmeskednek. Lassan, de elkerülhetetlenül a testsúlyom alatt egyre mélyebben hatol belém a dildó. Nem tudom tartani magam, engedem hogy a dildó teljes hosszában felnyársaljon. Úgy érzem szétszakít, olyan tágra feszít szét. A lábaim, ha ilyen áron is, de megpihenhetnek egy kicsit. Amíg kapok levegőt.
Itt a lehetőség. Ha más nem segít rajtam, segíthetek magamon. Óvatosan fészkelődök a dildón. Kicsit megemelem magam, majd vissza. Fáj, de arra koncentrálok, hogy enyhítsük magamon és tudjak ejakulálni. Fel és vissza. Minden behatolás extra erekciót okoz, farkam éles szögben áll fel. Csak bírjam erővel végigcsinálni. Kicsit feljebb tolom magam, csak a dildó vége marad benne. Majd visszaejtem magam, mintha kissé kltágugultam volna, kevésbé volt fájdalmas, de egyre izgatóbb. Igyekszem nem törődni a köcsögöző beszólásokkal, gúnyolódással, ahogy észreveszik, min ügyködöm. Csak a vágyott enyhülés érdekel. Szaporítom a mozgásom ütemét, érzem, hogy menni fog. Önkívületben emelem fel magam és csúszom vissza. Szétfeszített altesttel egy hatalmas dildóval dugom magam rajtam röhögő emberek szeme előtt. A következőnél érzem már az ejakulációt megelőző görcsöt. Farkam, heréim görcsben. Összeszedem magam, felemelkedem, amennyire csak tudok és belenyomom magam a dildóba. Utoljára. Hosszú és erőteljes orgazmust élek át. Spriccel belőlem szerteszét a spermám.
Percek telnek el még kínok között. Farkamból még csepeg a maradék, ki nem lövellt sperma utolsó cseppjei. A várt enyhülésből semmi sem lett, a farkamban pangó vér nem távozott, erekcióm ugyanolyan fájóan hatalmas maradt. Hiába bíztatnak követelik, hogy még egyszer, még egyszer...
Elszállt minden erőm. Hiába éltem át nagy orgazmust, mikor elmúlik a kéj érzete, semmi más nem maradt vissza, csak a teljes megszégyenülés érzése.

Nincs már erőm semmire. Csak lógok mozdulatlanul, felnyársalva, kiszenvedve, rémületében lila, nagy farokkal.

Elhomályosul minden. Alélva hallom még, ahogy leeresztik a keresztet, levesznek róla és elvisznek.

Majd később magamhoz térek.