Tamara (6.rész )

Szombaton este 8-kor az irodámban!-ennyi állt az e-mailben.
Forgattam a karkötőt a csuklómon. Örülnöm kellett volna, mégis az az ominózus este járt a fejemben, mikor Urammal Bdsm képeket nézegettünk. Én a lábainál, fejem a combján, ő pedig a laptopot félig felém fordítva nézelődött. Megállt egy képnél ahol egy sub felnéz az Urára. Az én Uram egy félmosollyal rám nézett és azt mondta: -Szívesen lennék a Gazdája.
A mai napig fizikailag fáj ha visszagondolok arra a pillanatra.
-Na jó! -kiáltottam ingerülten.Felálltam, kimentem, felöltöztem majd bevágtam magam mögött az ajtót. Nem tudtam erre mit reagálni. Összeomlottam és azt éreztem elvett tőlem valamit, amit még magamnak sem tudtam megmagyarázni.
Szombat este ott álltam az ajtaja előtt pontban 8-kor. Kopogtam, majd hallottam a lépteit ahogy jön ajtót nyitni.
Mosolyogva beinvitált. Ezzel összezavart, hiszen az utóbbi időben ez nem volt megszokva.
Hellyel kínált, majd kedélyesen elkezdett velem beszélgetni. Hogy vagyok, mi újság velem, stb.... Nyugodtan, összeszedetten válaszoltam minden kérdésére.
A másik szobából fura zajokat hallottam, ezért kérdőn többször arra néztem.
-Esetleg kíváncsi vagy valamire?-kérdezte Uram továbbra is kedélyes hangulatban.
-Uram, van még itt valaki?- kérdeztem kicsit félve.
-Gyere és megnézzük!-majd felállított a székről, levetkőztetett meztelenre, hátrabilincselte a kezeim, nyakörvet adott rám, a számba szájpecket és elkezdett húzni maga után a szoba felé.
Mikor beléptünk ott volt Szabolcs. A szoba át volt rendezve és egy nem épp megszokott egyedi tervezésű kanapén ült. Szóval ezt terveztette vele Uram.
Nekem az ajtóban kellett maradnom, Uram leült Szabolcs mellé. Lehajtott fejjel álltam és vártam. Megint teljesen semleges dolgokról beszéltek.
Pár perc múlva Uram térdre parancsolt és odahívott magához. Mikor odaértem, egy kis ajtót húzott el a kanapé ülőrésze alatt.
Kikerekedett a szemem mikor megláttam, hogy az egy ketrec és van benne valaki! Egy másik nő!!! Kezdett könnyel megtelni a szemem, mikor Uram pofon vágott.
-Ne kezdd szuka!
Szabolccsal egymásra néztek és elkezdtek nevetni.
-Na? Felavatod?-kérdezte Uramtól.
-Itt az ideje már.- folytatta Uram.
Kivezette Szabolcs a nőt pórázon. Meg tudtam volna fojtani. Mit keres itt? Ki ez? Egyáltalán hogy mer Uramra nézni?
Uram gúnyosan rám nézett, előre bilincselte a kezeim majd megszólalt -Fáradj az új helyedre Tamara!
Nem akartam elindulni, mire kaptam a pálcával a fenekemre párat.
-Nos? Elindulsz végre?
Bemásztam. -Fordulj az ajtó felé!- jött a parancs.
Szabolcs odavezette a nőt majd lehúzta a sliccét és a nő szájába adta a farkát. A nő engedelmesen tette a dolgát én pedig majd' megbolondultam, mert nem láttam Uram arcát, hogy hogyan néz a nőre. Vajon ő az új subja, akinek szívesen lenne a Gazdája? Nem láttam semmit, hiszen felettem ült. Összeszorult a szívem. Nem akartam nézni, ezért lehajtottam a fejem. Hiba volt. Uram ezt észrevette és rám csukta a kis ajtót. Nem láttam mostmár semmit, csak a zajokat hallottam.
Cuppogásokat, sóhajokat.....de mintha Uram visszaült volna...ebbe az utolsó reményteli szalmaszálba kapaszkodtam. Gyűlöltem azt a nőt!
Lefeküdtem a ketrecemben, összekucorodtam és vártam a sorsom.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, mert beszélgettek is, majd kimentek a szobából.
Egyszer csak Uram elrántotta a kis ajtót. Mikor kirángatott, akkor láttam, hogy már nincs ott senki, csak mi ketten.
Körbenéztem és elsírtam magam a megkönnyebbüléstől.
Uram a lábaira hajtotta a fejem és elmondta, az a nő Szabolcs subja volt. Meg kellett hogy leckéztessen, azért a bizonyos estéért. A ketrecet azért csináltatta, hogy többé ne tudjam rávágni az ajtót.
Mikor megnyugodtam, kivette a szájpecket a számból, hátrabilincselte a kezeim, elővette a farkát én pedig rávetettem magam.
Miután elvégeztem a feladatom, vissza kellett másznom az új helyemre. A nyakörvem láncát átfűzte a ketrec tetején lévő karikán és a bilincshez rögzítette. Nem tudtam sehogyan sem leülni, csak térdelni tudtam, de közben vagy a karjaim feszültek a lánc miatt, vagy a nyakam húzta.
Talán fél órát lehettem így mikor Uram visszajött és elengedett. Éjfél elmúlt már.
Felöltöztem, elbúcsúztam a szokásos kézcsókkal, majd elindultam mikor Uram utánam szólt.
-A kis asztalon van a karkötőd kulcsa, ha akarod leveszed és nem tartozol hozzám többé. Ha magadon hagyod, az enyém maradsz és bízol bennem feltétel nélkül. A döntés a tiéd.

Megálltam a kis asztalnál. A kezembe vettem a kulcsot, forgattam, nézegettem...

...halkan becsuktam magam mögött az ajtót...

Vége