A vonatút (17.) - Utazás a haverokkal (1)

- ÖÖÖ te meg mit mit csinálsz?
Mindketten tudtuk, hogy felesleges lenne bármit is mondanom. Luca kérdése se volt egy igazi kérdés, félreérthetetlen volt, hogy mit csinálok. A kádban ültem hátradőlve, de nem zuhanyoztam, hanem a kezemben tartottam a merev farkamat, amikor Luca benyitott. Nem az a kérdés, hogy mit csinálok, de még csak nem is az, hogy mit mondok. A lebukás teljesen egyértelmű volt.
Délután a barátaimmal indulunk Badacsonyba, ahol a már szokásossá vált őszi hosszú hétvégét töltjük ugyanazzal a 6 fős társasággal. Én már majdnem két hete nem élvezhettem el, mert Luca megtiltotta, de nagyon akartam már. Arra gondoltam, hogy ez a legjobb alkalom, hogy ne vegye észre, diszkréten, zuhanyzás közben, aztán 4 napig úgysem látjuk most egymást.
- Miért jöttél be?
Luca kérdésére nem volt jó válasz, nekem viszont sikerült az egyik lehető legrosszabb választ adnom a visszakérdezéssel. A telefonomat mutatta, a kezében, éppen Dávid hívott, ő vesz fel egy óra múlva a kocsijával. Luca megfordult és kiment.
Gyorsan befejeztem a zuhanyozást, és utánamentem.
- Én - kezdtem beszélni
- Nem érdekel - fojtotta belém a szót Luca. - Nem sértődtem meg, de te megszegted az egyik legfontosabb szabályt. Gondolkoztam azon, hogy megtiltsam-e, hogy elmenj, de nem akarok a barátaiddal is kicseszni. De ne számíts rá, hogy ezt egyszerűen meg fogod úszni - mondta, és felém nyújtotta az egyik erényövet. - Tedd fel, a kulcs nálam marad. Ha nem akarsz menni, nyugodtan mondd le az utazást! - tette hozzá nevetve.
Még sosem voltam erényövben így és ilyen hosszan. A kulcs Lucánál, vagyis esélyem sem lesz a következő négy napban levenni, ráadásul a barátaimmal leszek 200 km távolságra. Szerencsére ekkor már október volt, így a strandolás nem jött szóba, de így is elég gáznak éreztem a helyzetet. De nem vitatkoztam, feltettem az erényövet, és odaálltam Luca elé, hogy lakatolja rám.
- Bocsáss meg Luca, megérdemlem a büntetést. Nem tudom, miért gondoltam, hogy maszturbáljak a szabály ellenére.
- Ne nevettess, azt pontosan tudod, hogy miért gondoltad. Csak azt nem tudom, hogy miért csináltad meg mégis. De remélem, ebből a büntetésből tanulni fogsz. Olvastam valamelyik oldalon a Locktoberről, most kicsit késve, de elkezdjük. És azt hiszem, tovább is fogjuk tartani, hogy NOvemberben sem legyen esélyed arra, hogy magadnak csináld. Azt hiszem, két hónap elélvezés nélkül elég büntetés lesz.
- Luca, ezt komo… köszönöm. Igazad van, és köszönöm a büntetést. Megígérem, hogy soha többet nem fogok az engedélyed nélkül magamhoz nyúlni.
- Hát ezt nagyon ajánlom is… Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen állapotban leszel december elejére! Most pedig hívd vissza Dávidot!
Dávid 8-ra jött értem, ő vitt le engem, Annát és Esztit. Anna mindig is bejött, de csak barátok voltunk, az egyetemen kerültünk egy baráti társaságba. Alacsony volt és vékony, vállig érő fekete haja és kékeszöld szeme, és isteni, kisportolt alakja. Peti és Bence még korábban lementek, mert ők nem dolgoztak aznap, ezért ők már ott vártak minket a házban, ami egyébként Petiéké volt, és minden évben itt nyaraltunk.
Amikor beléptünk nem tudtam nem észre venni, ahogy Anna nemcsak a cipőjét, de a szürke csíkos zokniját is leveszi, és beletömi. Mezítláb járt a házban, pedig nem nyár volt. A lábfeje is csodálatos volt, a körmeit feketére lakkozta. Hosszú lábujjai és formás lába volt. Eszti és Anna kapták az egyik szobát, Peti és Bence pedig elfoglalták a másikat, ahol még egy hely volt, ami Dávivé lett, így nekem maradt a nappaliban a kanapé.
Jó volt végre találkozni a többiekkel, ritkán tudunk úgy összejönni, hogy mindenki ráér. Mivel jó késő volt már, mire leértünk, az első este csak beszélgettünk a házban. Én közben alig tudtam levenni a szemem Anna lábairól, amikor igen, akkor is Esztiére tévedt. De a legjobban azon izgultam, hogy hogyan fogom bírni erényövbe zárva 4 teljes napig. És otthon még ki tudja, meddig.
folyt.köv.