mester6van (72)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP

Cikkek idő szerint
2021. 05. (23)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Párizsi élmények a manzárdtető alatt (8)

05. 03. 13:28 | Megjelent: 84x
A terv azonban csak terv maradt, mert mikor délután a Vásárlátogatást befejezve kb. 17 órakor visszaértem a standunkra s leültem fáradtan a napi programom teljesítése után, már hozta is – Mihael, a stewards-unk – a jó erős feketés csészémet, s míg átadta rám nézett jelentőségteljesen. Nem nagyon értettem a jelzését, de hamarosan, mikor a számhoz emeltem a gőzölgő kávéscsészét, megéreztem a Calvados kellemes illatát is benne. Ekkor visszamosolyogtam Mihael-re, köszönet képpen. Megittam a kávét és miközben elvette a csészémet, egy kis cédulát a kezembe csúsztatott észrevétlenül, de mutatta, hogy úgy olvassam el, mikor egyedül vagyok.
(Mihael-ről éjjel Péter is szót ejtett, hogy szerinte meleg, s figyeljek rá s még annyit is mondott, hogy Emile-nek volt egy elejtett megjegyzése a bdsm buliban, hogy egy „ismerősünk” nagyon fájlalja, hogy nem találkozhatott ott velünk.)
Sikerült elolvasnom a cédulát magányomban, az állt rajta, hogy a party után várjam meg őt, mert el kell vinnie valahova még az után, így ne menjek a többiekkel vissza a szállodába. Ott lesz valaki, aki feltétlen szeretne még velem ma este találkozni, akit ismerek már, találkoztam vele korábban, de a nevét hiába írná le, arról nem ismerném fel. Ma személyesen is keresett itt a standon, de sajnos nem voltam itt.
Kicsit csodálkoztam s utolsó estémen sétálva akartam elbúcsúzni Párizstól, de azért kíváncsi is voltam, hogy ki az, aki még ma este látni akar s miért. Így a party végén – úgy fél kilenc tájban – elköszöntem a többiektől, hogy én még sétálok egyet az esti Párizsban, s megvárva míg taxiba szállnak, integettem nekik, majd szétnéztem Mihaelt keresve, mivel ő nem volt ott a partyn.
Hamarosan meg is láttam a közelben s találkozva már együtt mentünk, majd utaztunk a metrón. Én meg közben faggattam őt, hova, kihez megyünk, de nem válaszolt, csak sejtelmesen mosolygott. Még azt is elmondtam neki, hogy búcsút szeretnék venni a várostól, Párizstól ma este - lefekvés előtt – mire azt válaszolta, hogy arra is lesz még idő.
Közben már kiszálltunk és sétáltunk, majd egy ház előtt megállt s felcsöngetett. Nyílt a kapu, be- és felmentünk a lépcsőn a hatodikra, mert ebben a házban az volt a tetőtér szintje. Ahogy felérve kiszuszogtuk magunkat, vettük észre, hogy nyitva az ajtó, így Mihael után beléptem, majd ő behúzta s kulcsra zárta az ajtót, mögöttünk. Az előszobából egy kisfolyosón vezetett végig, majd az utolsó ajtón – kopogás nélkül – benyitott.
Ez egy tetőtéri szoba volt, franciaablakkal, ami a plafontól földig ért, s amelynek nyitva voltak az ajtajai a rácsnál, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra. Kicsit kibámultam azon s gyönyörködtem a pazar látványban s csak később vettem észre, hogy a nyitott ajtók melletti sarokban, összegömbölyödve s összekötözve fekszik valaki, nekem háttal. Jobban megnézve ismertem fel a tegnap esti szolgát, akivel a másik helyen bemutatóztam. Ekkor már kezdett derengeni nekem valami, s bizonyossá is vált, ahogy a másik sarokba néztem. Ott térdelt egy másik pasi, tök mezítelenül, tarkóján a kezei, s jól kihúzva magát, a testét, ami ámulatosan szép volt, így a félhomályban. Kellően izmos, szőrös. Ráismertem: ő volt a tegnapi mester, aki szolgálni akart nekem. 
Élvezettel nézegettem a sarokban térdeplőt, s reménykedtem, hogy lehet vele dolgom, szolgálhat ma és itt nekem. Hátranéztem, hogy erről Mihaelt is megkérdezzem, de már Mihael is mez-telen volt mögöttem és ő is úgy térdelt ott, de nem mutatott olyan jól, mint a mestere.
Megértettem.
Mihael a másik szolgája a mesternek, aki azonban ma szolgálni akar – előttük is – nekem.
Rászóltam Mihaelre, hogy csináljon világosságot a szobában, míg én a korláthoz léptem s csodáltam a látványt. Mikor fény gyulladt a szobában, visszafordultam és behúztam a sötétítő függönyt mögöttem és körbenézve - a sarokban - észrevettem az odakészített eszközöket.
Odaléptem s válogattam közöttük s közben hátraszólva megkérdeztem a mestert, hogy tényleg szolgálni akar-e ma engem, s ha igen, utasítottam, hogy sorolja el a tabuit.
Jó ideig nem kaptam választ, majd hátranézve, ránézve azt láttam, hogy csak térdel, magát a testét kihúzva s néma maradt. Talán gondolkozott. Rákiáltottam:
- Az istenfáját, beszélj! Különben később már nem lesz módod arra, hogy elsorold a tabuidat s el kell viselned bármit, amit kapsz tőlem!
- Igenis, Uram! Így legyen. – hallottam alázatosan tőle s inkább csak sejtettem, de nem értettem a francia válaszát.
- Uram, tolmácsolhatok? – szólalt meg Mihael.
- Kuss, nem kérdeztelek! – csattantam fel és egy felkapott lovaglópálcával végig vágtam rajta. Szegényen. Jól eltalálhattam, mert felszisszent, de más nem történt. A mester azonban azonnal megszólalt:
- Bocsánat, Uram. Kérlek, engem fenyíts s ne a szolgáimat bántsd, ha rám vagy dühös. Ők nem tehetnek arról, hogy a mesterük éppen nem komplett. Dilis.  - fordította somolyogva Mihael.
Ránéztem, majd a mesterhez léptem, a hajába markoltam úgy emeltem fel, rám, a fejét, tekintetét, majd egy futó gondolatnak engedelmeskedve, a szabad kezemmel oda-vissza pofon vágtam. Nem kicsit, de erősen, hogy elengedve a haját eldőlt a földön. Onnan, lentről azonban, gyűlölettel a szemében nézett rám és remegett a teste a visszafojtott indulattól. Ráordítottam:
- Ébredj már fel, térj magadhoz! Ide hívattál, tehát akartál valamit tőlem. Halljam, mond, mi volt az! – parancsoltam rá.
- Oh, igen, Uram! – kezdte, mint aki álomból ébredt, majd így folytatta: - Azt szerettem volna, már ahogyan tegnap is, hogy szolgálhassalak Téged, Neked. Bármit eltűrök, amit teszel velem, alázatos szolgáddal s kérlek, alázz meg, férfi mivoltomban is, itt a szolgáim előtt, ne nézd, hogy a mesterük vagyok. Kérlek, kérlek! – ismételte.
- Ez már más. Rendben. Mihael, mutass valami helyet, ahol átöltözhetek s valamit, amit felvehetek, míg itt vagyok! Másrészt csak ez a szoba van erre a célra, vagy van itt más, berendezett kínzószoba is? – érdeklődtem.
- Nincs, Uram, csak ez. Pár eszköz össze van hajtogatva, ha kívánod, azokat összeállítjuk a másik szolgával, hogy használni tudd. Nem kell tekintettel lenned semmire, itt ordíthatunk, ahogy a szánkon kifér, máskor is itt kapunk mi is, nem hallatszik ki. Ja, bocs, az ajtókat beteszem még. – mondta és átvitt egy másik szobába, ahol voltak még felvehető kellékek.
Kiválasztottam egy bőr-lánc mellényt, feszes oldalán megkötős bőr nadrágocskával, farok takaróval és egy bőr papucsot. Mire visszaértem már majd nem összeállították az András-keresztet és elővették a fabakot, valamint kötelek is lógtak a felül lévő gerendáról.
Elégedetten néztem végig az eszközökön, de azt is megláttam, hogy a mester még mindig ott van négykézlábon, a szőnyegen. Nem mozdult az előbbi helyzetből. Megszólaltam:
- Oldozd el, Mihael a másik szolgát, az ugráljon kicsit, hogy kimozgassa az izmait, majd feküdje csak meg a fa bakot áthajolva, hogy kipróbáljam rajta annak használatát! – hallotta.
- Igenis, Uram! – válaszolta Mihael és tüstént végre is hajtotta az utasításomat.
Közben a mesterhez léptem, megint a hajánál fogva megragadtam, de közben az egyik kezére is léptem s próbáltam elindítani, de persze nem tudott, mert a kezén álltam.  Rászóltam:
- Makacskodsz, köcsög? Menj oda a bak mellé, mert te is kapsz! – utasítottam, de nem léptem le a kezéről.
- Igenis, Uram, mennék, ha tudnék. – nyögte ki halkan, szinte panaszosan a mester.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.