Fordul a kocka 1.

Közel három hét telt el azóta, hogy Angéla kávézni hívta magához barátnőit és bemutatta nekik barátját, Balázst. Mindkettejük számára emlékezetes alkalom volt az a délelőtt, szívesen gondoltak vissza rá. Balázs azért, mert életében először kellett meztelenül, ráadásul szolgaszerepben mutatkoznia a két idegen hölgy előtt, akik közül az egyiket orálisan ki is kellett elégítenie. Emiatt ráadásul aznap este büntetést is kapott úrnőjétől, aki túl lelkesnek és odaadónak találta ebbéli igyekezetét – persze mindketten tudták, hogy ez csak ürügy, a lényeg a fenyítés kiszabásán és elszenvedésén volt. Angéla számára pedig izgatóan új élmény volt, hogy láthatta – akkor az alárendelt szerepben lévő – barátját, amint az orgazmusig nyalja egyik barátnőjét, miután a másikuk laza kis CBT-gyakorlatokat végzett a nemi szervével. Vélhetően a két másik nő – Betti és Klári – szintén élvezte a közösen eltöltött időt, hisz búcsúzáskor abban maradtak; záros határidőn belül újra összejönnek.
Klári a hét közepén hívta telefonon Angélát, és abban maradtak, hogy szombaton kora délután találkoznak nála, ahová természetesen közös barátnőjüket, Bettit is elhívta.
- És képzeld, Angi – lelkendezett a telefonban – most én szolgálok meglepetéssel. Megismerkedtem egy pasival, aki ráadásul… Na, majd meglátod, csak gyertek a kutyuskáddal együtt! Annyit azért elárulhatok, hogy olyasmire készüljetek, mint múltkor nálad. Szóval úgy öltözzetek… Bár gondolom, a kis kanodon csak egy nyakörv lesz – fűzte hozzá nevetve. – Puszi, nagyon várlak titeket!
- Rendben, szívem, vettem a dresscode-ot, puszillak! – búcsúzott el Angéla.
Miután letette a mobilt az asztalra, akkor döbbent csak rá, hogy erre a hétvégére megbeszéltek már programot Balázzsal. Remélte, hogy ha majd hazaér a barátja, könnyen rá tudja venni, hogy változtassanak eredeti elhatározásukon. „Szerintem ő is szívesen találkozna újra a csajokkal” – bíztatta magát.
--->>><<<---
- Szia, drágám – köszönt Angéla, amikor párja hazaért. – Képzeld, Klári meghívott minket szombaton magukhoz! Ott lesz Betti is…
- De angyalom, azt beszéltük meg, hogy szombaton leugrunk Badacsonyba…
- Tudom, tudom és ne haragudj, de kiment a fejemből, amikor igent mondtam Klárinak. Ugye nem vagy mérges a te kis angyalkádra? – kérdezte hízelgő hangon.
- Tudod mit? – válaszolt pár másodpercnyi gondolkodás után Balázs. – Rendben, majd máskor megyünk Badacsonyba. Természetesen szívesen elmegyek veled Klárihoz, hiszen nagyon szimpatikus – folytatta kaján mosollyal és mindketten tudták, hogy a nő két hatalmas melle jár éppen az eszében. – De! Van egy feltételem! Eredetileg is abban maradtunk, hogy ezen a hétvégén te leszel az én cuki és engedelmes kis szolgálólányom. Nos, ehhez ragaszkodom, hogy ez maradjon érvényben a hétvégére.
- De édesem, hát múltkor… a csajok úgy ismertek meg… te voltál… én nem lehetek… - hebegett Angéla.
- Igen, az lehet, hogy úgy ismertek meg múltkor, de az ugye nem az igazság egésze. Ne hazudjunk már a barátnőidnek, szívem! Mindketten switchek vagyunk ugye… Most majd teljes lesz a kép – mosolygott Balázs. – Ehhez ragaszkodom, Angéla!
A nő tudta, hogy nem érdemes vitatkoznia, így rábólintott az eredeti megegyezésre:
- Rendben, akkor legyen úgy.
- Ja, és azt ugye mondanom sem kell, hogy nem szólhatsz erről előre a barátnőidnek, és semmiféle rejtett kis utalással sem célozhatsz rá! Most én szeretnék nekik meglepetést okozni. És a hétvégén végig „Uram” lesz a megszólításom!
--->>><<<---
- Készen vagy? Indulhatunk? – kérdezte Balázs.
- Igen, Uram, készen vagyok – válaszolta Angéla és kilépett a hálóból a nappaliba, hogy megmutassa magát a férfinak, aki sportosan elegáns öltözékben várta: sötétkék vászonnadrágot, bőr cipőt, fehér inget és szürke zakót vett fel.
Elégedetten nézett végig a nőn; aki az utasítása szerint öltözött föl. Már amennyire öltözetnek lehet nevezni, amit viselt. Mindössze egy magassarkú fekete lakkcsizma, egy fekete combfix, a hozzá tartozó harisnyatartó, és a kebleit teljesen szabadon hagyó fekete mellemelő volt rajta, illetve a nyakában egy vékony, ezüst szegecsekkel díszített bőr nyakörv, aminek karikájáról a hozzá tartozó póráz lógott.
- Tökéletes – állapította meg Balázs, ahogy végignézett rajta. – Ezt még szépen tedd be! – nyújtott feléje a tenyerén egy fémesen csillogó, nem túl nagy fenékdugót.
- Muszáj? Uram…
- Igen, muszáj! Azt akarom, hogy minden szempontból, jól nézzél ki!
Angéla újra belegondolt, mennyire meg fognak lepődni a barátnői, és hogy ő mennyire zavarban lesz, hisz így, ilyen helyzetben még nem látták őt soha. „De Balázs is túlélte múltkor” – vigasztalta magát. Természetesen nem árult el semmit Klárinak és Bettinek, ahogy azt megígérte urának. Szájával gondosan benyálazta a plugot, majd fenekét enyhén kinyomva behelyezte magába.
- Azt a drapp hosszú tavaszi kabátodat azért hozd magaddal!
Megnyugodva akasztotta le a fogasról a kabátot és kezdett belebújni: „Huh, szerencsére nem kell pucéran kimennem az utcára”
- Angéla, figyelsz te arra, amit én mondok? – dörrent rá Balázs. – Azt mondtam jól érthetően, hogy hozd magaddal, nem azt, hogy vedd fel. Szeretném, ha nem kellene mindent kétszer elismételnem!
- Értettem, Uram! – húzta le a kabátot és vette a karjára.
Balázs megfoga a póráz végét és elindult kifelé a lakásból. „Remélem, egy ismerős sem jön most errefelé!” – fohászkodott magában Angéla a férfit követve. Szerencséje volt, mert a kis forgalmú utcácskában így szombaton kora délután éppen nem járt senki. A kocsiban is igyekezett minél jobban összehúzni magát. Egyszerre érzett szégyent, hogy megláthatják csupasz kebleit, de izgalmat is ugyanezért. Hálásan gondolt arra, hogy Kláriék sem a forgalmas belvárosban laknak, bár nem tudta, hogy Balázs képes lenne-e akkora nagy nyilvánosság előtt is így végigvezetni őt az utcán. „Ezt majd ki kell derítenem!”
A megbeszélt időpont után öt perccel csöngettek be Klári ajtaján. Meglepetésükre nem a házigazda nyitott ajtót, hanem egy náluk néhány évvel fiatalabb, átlagos testalkatú, mosolygós férfi. Teljesen szőrtelen testét csak egy fekete tanga fedte, nyakában lakattal zárt fém nyakpánt volt. Zavarnak, vagy szégyenérzetnek a nyoma sem volt látható rajta.
- Fáradjanak be, az úrnőm már várja önöket – invitálta beljebb a vendégeket, majd elvette Angéla kezéből a kabátot és a fogasra akasztotta.
Balázs Angélát a pórázon maga után vezetve határozott léptekkel bevonult a nappaliba, ahol már várta őket a két nő. Klári fekete bakancsot, combfixet és harisnyatartós corsetet viselt, utóbbi szabadon láttatni engedte méretes kebleit. Nyakában egy vékony fém láncon piciny kulcs lógott. Rövid haja most is burgundivörös színben pompázott, arcának határozott smink adott vad és érzéki kinézetet. Bettin szexis iskoláslány-jelmez volt: fekete cipő, fehér térdzokni, apró kockás kis miniszoknya, fehér, áttetsző anyagból varrott apró top. Haja két oldalt copfba fonva, egy-egy piros szalaggal összekötve.
- Sziasztok lányok! A szolgálólányomat már ismeritek – köszönt nekik Balázs.
A két nő arcára jól láthatóan ült ki a teljes döbbenet: erre nem számítottak. Elsőnek Klári eszmélt föl:
- Basszus, még mondtad is annak idején, hogy switch vagy, minden tekintetben – intézte szavait Angélához. – Hú, ez így még izgalmasabb! Ez tényleg megint egy váratlan meglepetés!
- Sziasztok! Így is nagyon jól néztek ki – köszönt Betti is –, ez a szerkó is megy hozzád, Angi!
- Én pedig bemutatom nektek Csabit – mutatott Klári a férfira, aki ajtót nyitott nekik. – Ő az én vadonatúj szerzeményem.
- Üdvözlöm önöket! Csabi vagyok, Klári úrnő szolgája.
Balázs leült az egyik fotelbe, és maga mellé a lábához intette Angélát, aki illedelmesen odaült mellé a szőnyegre. Klári a kanapén foglalt helyet, Betti szorosan mellé bújva ült le, fejét a másik nő vállára hajtva. A vendégek csodálkozó tekintetét látva Klári mesélni kezdett:
- Szóval, az a helyzet, hogy az elmúlt hetekben történt egy s más. Betti már jó két hete itt lakik nálam, szerintem egész jól megvagyunk. Aztán szintén nagyjából két hete ismertem meg Csabikát, érdekes volt, majd egyszer elmesélem. A lényeg az, hogy ő a szolgám, mindent megcsinál amit mondok neki és még boldog is ettől. Elvégzi az itthoni munkákat, bevásárol, takarít, meg amit kell. Értelmes, aranyos, egészséges, totál mazo és szubmisszív. És még szexre is tudom használni, kifejezetten tehetséges és jó adottságokkal bír – már ha értitek, mire gondolok –, bár természetesen erényövben van, amit csak akkor veszek le róla, ha tisztálkodik vagy ha használni akarom… akarjuk – nézett maga mellé Bettire.
Közben a konyhából bejött Csabi, kezén egy tálcát egyensúlyozva, poharakkal, italokkal. Miután letette az asztalra, mindenkinek töltött, amit kért, illetve Angélának azt, amit az ura mondott. Miután végzett a szervírozással, gazdájához fordult:
- Parancsol még valamit, Úrnőm?
- Nem. Menj a helyedre! – Csabi a szoba sarkába ment, ahol a fal felé fordulva mozdulatlanul megállt, így a vendégek is észrevehették, hogy tangába bújtatott fenekét szép, lilásvörös csíkok díszítik.
- Fú, milyen izgis most így, Balázs – tért a lényegre egyből Klári –, hiszen a kis szukád kénytelen lesz végignézni, bármit is csinálunk. Már, ha van kedved „rosszalkodni” velem és Bettivel!
- Szívesen, Klári, de előbb még van egy apró kötelességem, amiről nem akarok megfeledkezni. Tudjátok, Angéla nem figyelt ma indulás előtt rendesen a parancsaimra, úgyhogy most – ha nem bánjátok – kénytelen leszek megbüntetni.
- A te szubod, azt teszel vele, amit akarsz – válaszolta Klári, és gúnyos mosolyt villantott Angéla felé.
- Viszont szeretnék tőled kölcsönkérni valami fenyítőeszközt, Klári, nem hoztam magammal semmit, tenyérrel elfenekelni pedig most nincs kedvem. Mit ajánlasz?
Klári felpattant, és a fal melletti kerek kisasztalról egy pálcát kapott föl, párszor a levegőbe suhintott vele és a férfinak nyújtotta:
- Én ezt ajánlanám, szerintem elég hatékony. Nemrég én is kénytelen voltam használni, mint láthatjátok – pillantott a sarokban álló Csabi felé.
- Igen, ez jó lesz – vette el Balázs a pálcát. – Klári, használhatom a kisasztalt? – mutatott Balázs a fal felé.
- Természetesen.
- És tudsz nekem adni négy darab rövid kötelet?
- Hogyne. Csabika! Hallottad mit kért az úr, igyekezz!
Csabi sietve eltűnt a másik szobában, majd kisvártatva megérkezett, kezében tartva néhány kötelet. Alázatosan nyújtotta Balázs felé, aki elvette azokat, majd a szolga a falnak fordulva visszaállt a helyére.
- Angéla, állj ide! – mutatta Balázs, miközben a faltól kicsit elhúzta az asztalt.
A nő kis terpeszben az asztal mellé állt. Lapja a csípője magasságába esett. A férfi utasítására ráhasalt a kisasztalra, Balázs pedig bokáit az asztallábakhoz kötözte, majd a túlsó oldalon a nő kezeivel tette ugyanezt. Angéla ott hasalt, melleivel rálapulva, szorosan az asztalkához erősítve, fenékkel az ülőgarnitúra felé, így láthatóvá vált a segglyukában lévő plugot díszítő csillogó piros kristály.
- Milyen dekoratív – jegyezte meg Klári. – Csabika, fordulj meg, azt akarom, hogy te is végignézd! Angi is biztos örül neki, hogy látni fogod, és neked sem árt, hogyha megtekinted, miheztartás végett!
Egyszerre többféle érzés, gondolat is kavargott Angéla fejében. Volt benne szégyen, hogy barátnői előtt ilyen megalázó helyzetben kell térdepelnie, ráadásul még meg is lesz pálcázva büntetésből. Sőt, még Klári szubja is végig fogja nézni az egészet. Ugyanakkor mindezek izgalommal töltötték el. Már idefelé jövet rá kellett döbbennie, hogy tulajdonképpen élvezi a nyilvános meztelenséget, még ha félt is ugyanakkor annak a lehetőségétől, hogy valaki megláthatja az utcán. És most is azt érezte, hogy bizsergetően izgalmas ebben az alantas helyzetben pucsítania a barátai és egy tulajdonképpen vadidegen pasi előtt. Sőt, félve ugyan, de várta a fenyítést – nem csak a fájdalom, hanem a többiek előtt elszenvedett megaláztatás miatt is. Érezte, hogy az izgalomteli várakozástól nedvesedni kezd, és hirtelen, önkéntelenül provokálni kezdte az urát:
- Remélem, rendesen sikerül majd elverned és nem fogsz beégni előttük!
Váratlanul, hangos csattanással csapott le a pálca a fenekére, úgy érezte, hogy egy tüzes késsel hasítottak végig a fenekén. Felfogni is alig volt ideje, mert már kapta is a következőt, szinte ugyanoda. Felkiáltott a fájdalomtól, farizmait ösztönösen megfeszítve húzta volna maga alá a csípőjét, de az asztallap nem engedte.
- Ha nem bírsz csendben maradni ribanc, akkor kénytelen leszek betömni valamivel a szádat. Megértetted?
- Igen, Uram, megértettem! – válaszolta azonnal, fájdalommal és alázattal a hangjában. „Basszus, ilyen keménynek és határozottnak még soha nem láttam” – futott át az agyán. Félelemtől remegve, mégis kívánva várta a következő ütést.
Közben Balázs oldalra nézett, a kanapén ülő két másik nőre. Betti tágra nyílt szemmel, szinte mozdulatlanná dermedve figyelte barátnője büntetését, viszont Klári bal kezével saját melleit markolászta, jobb kezével pedig széttárt combjai tövében a punciját simogatta. Láthatóan élvezte a tortúrát. Balázs nem volt rest, módszeresen csapott le újra és újra a pálcával Angéla farpofáira, vigyázva, hogy a plugot el ne találja középen. A nő hangosan fel-felnyögött az ütésektől, farizmait a fájdalomtól időnként megfeszítette, de aztán gyorsan újra engedelmesen ellazította. A tizedik ütésnél a férfi abbahagyta.
- Elég lesz, szuka? Figyelsz ezentúl rendesen arra, amit mondok?
- Igen, Uram, figyelni fogok. Köszönöm a büntetést!
(folyt. köv.)