Mese lány 2.

Elnéztem magam mellett az alvó lányt. Tegnap a baszás után még együtt zuhanyoztunk, de aztán pillanatok alatt elaludt. Vasárnap reggel volt, én se siettem sehová. Meztelen volt a fél melle kilógott a takaró alól, barna haja az arcába hullott, a kúsza hajsátor alól alig látszódott ki pár vonása. Elmosolyodtam, aranyos volt így, pedig mennyire egy pimasz ördögfióka! Még akkor is szemtelenkedett, amikor ütöttem. Mosolyom vigyorrá szélesedett.

Elintéztem a folyó ügyeimet, aztán nekiláttam a reggeli készítésnek. Odatettem egy kávét, nem óvatoskodtam, ha felébred a csörömpölésre, akkor felébred. Nem a zaj, hanem a kávéillat csábította ki az ágyból. Alig látott ki a fejéből, a fél arcán vörös csíkokat hagyott a lepedő.
- Kááávvvééét…
Felnevettem.
- Ezek szerint nem szokott kidobni hatkor az ágy.
Reménytelenül rám pillantott, aztán megmutatta a középső ujját. Ébren sincs rendesen, de most se áll le. Tetszett. Mellé léptem, kócos hajába markolva hátrarántottam a fejét, hogy nyikkanni se nagyon volt ideje és megharaptam az alsó ajkát.
- Neee…
- Ne?
- Nem ér a kicsit a bántani, főleg hajnalban.
A konyhában lévő órára néztem.
- Igaz, hajnali fél tízkor…
Nyelvet öltött. Két ujjal elkaptam a nyelvét és megszorítottam. Mérgesen nézett fel rám, én nagyon jól szórakoztam. Viszont látszott rajta, hogy a játéktól éberebb lett. Elengedtem és töltöttem neki kávét.
- Te… te nyelvhúzogató!
- Hm, igen? Te meg nyelvnyújtogató!
Megint kilógatta a nyelvét. Szigorú pillantást kapott.
- Kint hagyod! – dörrentem rá.
Összerándult, mégis engedelmeskedett. Teltek a percek, lógott a nyelve, láttam rajta, hogy küzd hogyan nyelje le a nyálát. Megkegyelmeztem neki.
- Visszahúzhatod!

Sértetten pillantott rám és elviharzott a fürdőszobába. Jókedvűen bundás kenyeret kezdtem enni. Mikor visszaért levágta mellém magát és belekortyolt a kávéjába. Tiltakozásképpen nem nézett rám. A mellét figyeltem, ami egy kicsit még lengedezett a hirtelen mozdulattól. A szeme sarkából azért engem nézett.
- Mi a terved mára, Mese?
Végre rendesen rám nézett.
- Gondolom hazamegyek ruha csere, aztán különösebben nincs semmi más.
Tűnődve néztem egy fél percig.
- Lenne kedved kirándulni velem?
- Nem vagyok úgy öltözve.
- És ha a ruha meglenne oldva?
Kipillantott az ablakon, tökéletes kiránduló idő volt.
- Második randi ilyen hamar?
- Ó, hát ez volt az első randevúnk?
Felnevetett.
- Jó, legyen!

Élénken átbeszélgettük a reggelit, értelmes lány, saját gondolatokkal, csípős humorral, jó beszélgetőpartner. Aztán ruha után kellett nézni, mert azért bármilyen jó idő van Ádám kosztümben nem mehetek kirándulni. Kipakoltam neki egy farmerem, kapott egy pólót, és az exem bakancsát is előszedtem.
- Bugyi, melltartó?
- Minek? Nem kell az neked!
A használt ruhadarabjait elvettem tőle. A melltartója után kapott, arrébb dobtam, az ágyra lökve Mesét. Most nem volt olyan ügyes, egy percen belül alattam feküdt, feje mellé lefogva a két kezét és a combjain ültem. Nekem feszült, erőlködött, én voltam az erősebb. Amikor elfáradt, akkor kihívóan nézett és nyelvet nyújtott. Csókolni akartam, összeszorította a száját, mire egy kézbe vettem a két csuklóját, másik kézzel az arcát szorítottam meg két oldalról, hogy muszáj volt kinyitnia a száját. Erőszakosan csókoltam meg, még a nyelvével is küzdött ellenem. Egy kézzel ugyanúgy letudtam fogni, mint kettővel. Ráfogtam a nyakára és megszorítottam. Vágyat láttam a szemében, amikor hátrébb húzódtam. Felizgatta őt a játék. Átfordítottam a hasára és oldalra hajoltam, hogy az ágy alól elővegyem a lovaglópálcát, vagy bármelyik fenekelő eszközt, amit elérek. A kis mocsok meg kihasználta! Lökött rajtam egyet én meg elvesztettem az egyensúlyomat és leestem az ágyról. Azonnal felült és kinevetett. Szemtelen fruska! Feltápászkodtam, kapott egy szigorú pillantást, és a szekrényből kötelet szedtem elő. Lecsusszant az ágyról és nézte merre talál menekülő utat. Kellett egy kis idő mire elkaptam. A nyakánál fogva lenyomtam a földre, aztán csattogott a seggén a kezem. Tudtam, hogy ezt élvezi, ezért nem is kapott sokat. A hajánál fogva rántottam fel és húztam az ágyra. Előbb a kezét kötöttem ki fent, majd kétfelé húzva a lábait is. Pihegett, arcát oldalra fordítva kíváncsian nézett mi jön. Bekötöttem a szemét. Ficergett, próbálgatta mennyire feszesek a kötelek. Korbácsot vettem elő és kapott egy nagyot a seggére. Hangos nyögés volt a válasz.
- Harmincat-harmincat fogsz kapni. Számolod! Megértetted?
Nem felelt. Teljes erőből a hátára vágtam, felkiáltott.
- Igen… Uram.
Megkapta a harmincat, Mese zihált. Leültem mellé, simogattam a hátát és a fenekét. Felnyögött amikor a vöröslő bőréhez értem, de jól esett neki a hideg érintés. Egyik másik ütés úgy tűnt be fog lilulni. Motyogott valamit.
- Nem hallottam, Mese!
- Köszönöm Uram a büntetést.
Hallgattam és mosolyogtam. Biztos, hogy volt már Domja. Akármennyire szemtelen pár alap dolgot tudott. Levettem a szeméről a kötést és az arcához tartottam a kézfejem. Felsandított rám, aztán megcsókolta.

Az Urának nevezett teljesen magától. Becsukta a szemét és élvezte a simogatást. Lassan megnyugodott a légzése. Végül is nincs szubom, és eléggé élvezem a társaságát. Miért ne? Megpöcköltem az arcát mire felnézett rám.
- Szeretnél a szubom lenni, Mese?
Hallgatott közel egy percet. Elmosolyodott.
- Miért ne? - Nyelvet öltött. – Uram!

folyt.köv.