Párizsi élmények a manzárdtető alatt (7)

Így, végül is, a szolga nem tudta teljesíteni mestere parancsát, nem jött létre a behatolása. 
Mind a ketten megrökönyödve és egyben értetlenül néztek rám: a mester nem értette, ha végre döntött, elhatározta magát és kiadta a parancsot a szolgájának, miért nem engedtem, hogy meg is történjen; a szolga szintén azt nem értette, ha végre nekikezdett a kapott parancs végrehajtásának, miért nem fejezhette be. Az indok pedig az volt, hogy közben rájöttem a mestert nem fogom megalázni a többiek előtt, mert Mester, így a szolgával bemutatózom, bent, tehát felesleges hagyni, hogy a szolga megalázza itt, kint, még ha csak párunk előtt is.
Közben jöttek, kopogtattak, majd Emile dugta be a fejét:
- Hogy állsz? Döntöttél, bent már várják a bemutatódat. – mondta.
- Megyünk, már is. – feleltem s a szolgára feladtam a nyakörvet s a pórázt a kezembe fogva mutattam, hogy induljon befelé.
Bent kicsit csalódottan fogadtak minket, mert ők is azt gondolták, hogy a bemutatót a mesterrel, vagy mindkettőjükkel tartom, de tévedtek.
A szolgát kiterjesztett kezekkel és széttett lábakkal állítottam a nappali közepére s megkértem két mestert, hogy fogja meg a kezét, s tartsák, majd távolabb lépve egy lovaglóostorral jól megcsapdostam, de úgy, hogy csak a szolga kapott, főleg a mellkasára, de a mesterek nem. Majd meghúzkodtam a farkát – hamar felállt – s ekkor merev állapotban egy bőr pertlivel alaposan elkötöztem a farok tövét, majd a golyóit is szétkötöztem egymástól. Mikor végeztem rámutattam egy-egy szolgára a nézők között, s utasítottam azokat, hogy markukkal ütögessék meg a lefogott szolga elkötözött farkát és golyóit.
A négy kijelölt szolga közül az egyik feltűnően durván végezte ezt, ezért a mesterekkel egy behozatott András-kereszthez bilincseltettem ki a bemutatóhoz használt szolgát, de egy bakot is behozattam, amire odakötöztettem ráhajolva azt a szolgát, aki az előbb nagyon kegyetlen volt s most őt kellett a másik három szolgának megütögetnie, megrugdosnia, ahogyan a bakon hasalt. Tanultak az előbbiből a szolgák, mert tették is, de csak átlagosan, nem túl kegyetlenül. (Igaz, közben a bakra fektetett szolga mesterét le kellett fogni a többieknek, mert ki akarta szabadítani a szolgáját s megakadályoznia a többi szolgát, hogy végrehajtsák a kapott parancsot.)
Mikor elégnek éreztem, amit a kegyetlenkedéséért kapott, feloldoztattam, de az ő farkát és golyóit is elkötöttem, majd még az elkötéstől - vértől duzzadt - merev farkára tettem egy fém gyűrűt, amiben 6 hegyes csavar volt s azokat is meghúztam addig, hogy a hegyük érje a farka bőrt s így adtam vissza a mesternek azzal az utasítással, hogy félóráig nem nyúlhat hozzá.
Most az András kereszthez kibilincselt szolgához tértem vissza, akin végighúzkodtam oda-vissza egy háromtűs kereket. A mellkasán kezdtem, majd az oldalain, hasán, belső combjain folytattam s a végén még a bőr nélküli makkján is megjártattam a tűs kereket. Az elkötött golyóira bőr harangot húztam s azok láncaira súlyokat akasztottam, ami húzta a golyóit s áttételesen a farkát is.
Közben hoztak egy szerkezetet, amit beállítottam alá, így függőlegesen mozgathatta a végén lévő dildót. Azt is beigazítottam s előbb lassan, majd egyre gyorsabb intenzitással járattam. A szolga próbált felemelkedni, mikor a dildó is belehatolt, de nem nagyon tudott a bilincsektől, s ilyenkor még a súlyok is jobban húzták a golyót, farkát. Ezt már a szolga nem bírta hangok nélkül, így egyre hangosabban sziszegett, majd már később jajgatott is. Így kapott egy szájterpesztő karikát s biztattam a mestereket, hogy farkalják meg a száját. Nem sokan jelentkeztek, de az egyik olyan izgalomban volt, hogy elment a szájába, belelövellt. Az meg – szegény – ilyen kikötött, kifeszített állapotában nem tudott rendesen nyelni, majdnem megfulladt. Ezen gyorsan segítettem s hagytam pihenni kicsit, de még az András-kereszthez kötve, bilincselve.
Körülnéztem s megláttam azt a mester-szolga párt, akik akkor érkeztek, mikor mi is. A szolga ott hasalt a mestere mellett, ánuszában az íves fém rúddal, aminek a golyója a végbelében volt, a másik végéhez volt rögzítve a póráza. Odaléptem, elkértem a pórázt a gazdájától s odavezettem az András-kereszt elé, majd annak háttal állítottam négykézlábra. A póráz végét, a fogójánál fogva, ráhurkoltam a kikötött szolga farkára, golyóira, majd a négykézlábon álló szolga fenekére ráhúztam a kézbe vett paskolóval. Az persze megugrott előre, de nem sokáig, mert a póráz nem engedte, visszarántotta, de az András-kereszthez rögzített szolga viszont feljajdult. Még egyszer megtettem ezt.
Most felvettem egy ötágú, égő gyertyatartót, közelebb hoztam s levéve az egyik gyertyát, a négykézlábon álló szolga popójára csepegtettem a viaszt. Bár váratlanul érte, de tűrte, nem mozdult meg. Most az álló szolga mellére és majd a farkára csepegtettem a viaszt, aki azonban összerándult s fel is szisszent. Ezt többször is megismételtem, majd hagytam megdermedni a sztearint. Mikor megdermedt a fa paskolóval előbb a térdelő popójáról vertem le – ami nem ment elmozdulás nélkül – így nem csak ő, de a kikötött szolga is fájdalmasan sziszegett ezért. Végül a kikötött szolgáról vertem le a mellkasáról, oldaláról, combjairól a sztearint, majd a farkáról és golyói bőréről körmeimmel szedtem le. Most már jobban jajongott, mert szőrös volt az istenadta mindenhol s a sztearin cseppek a szőrszálaiba dermedtek s néha azokkal együtt jöttek csak le. 
A szolgát az András-keresztről a bakra áthajoltatva kötöztettem le s kitéve mellé gumikat és síkosítót - jelezve annak kért, ajánlott használatát – hagytam, hogy aki akar, az tegye meg vágyai szerint a megfarkalását. Miután nem tolongtak, intettem Péternek, majd Emile-nek is, akik kezdték s négy mester már folytatta, megtette, intettem a saját mesterének, hogy az is tegye meg vele, majd mutattam, hogy oldja fel s vigye le a szolgáját. Ezzel vége volt a bemutatómnak. Lassan a bdsm estnek is, mert kezdtek elszállingózni a résztvevők.
Ugyan a házigazda s a mestere jelezték, hogy maradjunk Péterrel és Emile-vel még, de elnézést kértünk, hogy reggel Péter elutazik, így eljöttünk. Alig értünk haza, mikor szólt a mobilom s az a mester jelentkezett, hogy itt van lent a portán s feljönnek, ha fogadnánk. Péter lement érte s felhozta őket, mert persze a szolga is jött vele, de már normál ruhában, felöltözve. Mikor beléptek kérdőn néztem rájuk, a mester körbenézett s a szolgát kiküldte a teraszra, hogy ott vetkőzzön le s álljon négykézlábra, úgy nézheti a bent történteket.
Míg a szolga kint végrehajtotta a parancsot, a mester is megszabadult bent minden göncétől és már tök mezítelenül ott térdelt előttünk, lehajtott fejjel, nem ránk nézve. Összenéztünk Péterrel s kicsit tanácstalanok voltunk, mit is akar, szeretne.
Végre megszólalt s arra kért, hogy bánjak szolgaként vele, kínozzam meg, s a végén ne maradjon ki – mindkettőnk részről – a megdugása sem. Igen, mind a ketten dugjuk meg, itt, a szolgája előtt, akit szintén megdughatunk, ha akarjuk, szeretnénk.
Péter szabadkozott, hogy hamarosan „kelnie” kellene már, mert megy a repülője, így elbúcsúzott, ott hagyott minket hármasban.
Kis gondolkozás után, behívtam a szolgát, utasítottam, hogy öltözzön fel s menjen le s szálló előtt várja meg majd a gazdáját. Mikor elment magamhoz intettem a maradó srácot, szorosan átkaroltam, magamhoz öleltem, megropogtatva a csontjait – megemelni nem tudtam – s hosszasan csókolóztunk, miközben a kezeinket megjártattuk a másik testén, minden porcikáján. A végén – több meneten is – élveztük egymás testének rezdüléseit, nem visszatartva a kéjt mutató hangokat sem.
Gyors fürdés után a mester is felöltözött s elment.
Reggel Péter még bekopogott, elköszönt s megjegyezte hallotta ám a kéj hangjait az éjjel.
Még aznap hosszú nap lesz a Vásáron, mert 18 óráig maradunk s este még lesz egy búcsú party is a Vásár kiállítóinak.
Másnap 11 órakor kell indulnunk el taxival az Orly repülőtérre, hogy hazarepüljünk.
(folyt. köv.)