Fura találkozás - 2. rész

Leült a mellettem lévő fotelba. Csendben a szemémbe nézett. Mit akarhat? Gondolkodtam. -Kíváncsi vagy miért kértem, hogy maradj? Választ nem várva folytatta. Te szinte végig csendben voltál. Nem meséltél magadról, nem kérdeztél. S szeretném tudni, hogy miért? -Én szeretek csendben szemlélődni. -Igen, azt látom.-mosolygott. Közben a barátomnak szóltam, később jöjjön. Örülnék ha kicsit beszélnél magadról. Hiszen ezért jöttél el, ezért maradtál most itt. -Igen, valóban. Érdekes számomra a szexualitás témaköre. - Van egy tippem, elmondhatom?-Kérdezte. -Persze.- Válaszoltam. -Te nem egy átlagos nő vagy ott belül és nem átlagos vágyakkal. Ugye jól gondolom? Szubmisszív vagy.- Hitetlenkedve néztem rá. Hogy miből gondolhatja ezt. -Hogy miből gondolom? Ugye ez jár a fejedben.-Bólintottam. Érzem! - Mosolyogtam ahogy Tamás vizsgálta az arcom. -Igen, jól gondoltad, de még nem ismerem ezt a világot. Csak rövid ideje tudatosodott bennem, hogy ki is vagyok igazán. Sokáig azt hittem, hogy nem normálisak a vágyaim.
-De igen, normálisak, teljesen természetesek. Volt kapcsolatod szubmisszívként?-Kérdezte. Zavaromban már azt sem tudtam, hova nézzek. Tamást ez nem zavarta, folyamatosan a tekintetemet kereste. -Igen, volt. De nagyon rövid. Kicsit belekóstoltam. Voltál már megkötözve? Izgató számodra átadni a kontrollt? - kérdezte, miközben a szekrényhez ment. - Igen, izgalmas. - A szekrényből egy fekete színű kötelet vett elő. S elém lépett. -Add a kezed! -suttogta. -Ne félj! -Tétovázva felemeltem a kezeim. Lazán a csuklóm köré tekerte a kötelet. -Így folytatjuk a beszélgetést.-közölte. Ahogy mellém ült, éreztem a teste melegét a közelsége szinte megbénított. - Rossz érzés? -Kicsit. Válaszoltam. Egyrészről nagyon izgató, de nem értettem,mit akar tőlem. - Voltál már fegyelmezve?- Nem, nem voltam.- Tamás ismét a szekrényhez lépett és egy ostort vett elő. Azt hiszem elég ijedten nézhettem, mert ahogy oda jött hozzám, megsimogatta az arcom. -Ne félj, csak megmutatom. A karomon végig húzta a bőr szálakat. Éreztem ahogy izgalom fut végig rajtam. Szeretnéd érezni a testeden máshol is? - Igen! Vágtam rá, de abban a pillanatban meg is bántam. -Vagyis... -kezdtem. Az ujját a számra tette.-Csitt.- Mondom, nem kell félned. Felém nyújtotta kezét és közben előttem állt. -Gyere, mutatok valamit. Magam sem tudom miért, de felálltam és felé nyújtottam a még összekötött kezeim.Átkarolt, s ajtó felé vezetett. Bizonytalanul követtem. Nem vagyok normális. Mit akarhat tőlem. Mintha Tamás látta volna a gondolataim hirtelen megállt és a szemembe nézett és megsimogatta a karom. -Nincs okod félni. Mutatok neked néhány dolgot.

Egy szobához mentünk. Csupán egy franciaágy, egy komod volt benne és a falon állott egy kereszt, rajta karabinerekkel. Jó ég, ki ez a férfi? A meglepetéstől megszólalni sem tudtam.-Gyere.-A kereszhez vezetett. A kezemről a kötelet levette és a kereszt elé állított. Megfogta az egyik kezem és a kereszten levő a bilincset a csuklómra kapcsta, majd a másikat is.- Tedd terpeszbe a lábad! Nem is értettem, hogy miért, de engedelmeskedtem. Megbabonázott a tekintete. Az ágyon lévő ostort a kezébe vette,s hozzám lépett. Finoman, alig érezhetően a csípőmre csapott vele. Mintha áram rázott volna meg. Levegőért kapkodtam. A következő ütés a combomat érte, ugyanilyen finoman. Magam sem értettem, hogy mi történik. Tiltakoztam volna ott belül, de mégsem tettem. Tamás egész közel lépett hozzám. A teste az enyémhez ért és apró csókot adott a számra.
- Ha szeretnél előttem, itt meztelenül állni, holnap este várlak nyolc órára. Ne válaszolj most. Gondold át.- mindeközben ezt mondta kicsatolta a csuklómon lévő bilincseket. Megfogta az arcom és kutatva nézett. Mintha olvasni szeretett volna bennem. -Várlak. S szinte ebben a pillanatban csengettek. -Megjött a barátom.- Mosolyogva az ajtó felé tessékelt. Előre ment, s be engedte a vendéget. -Szia! Bocsi, remélem nem gond, hogy később jöttél.- Nem, dehogy! -Hallottam egy ferfihangot. -Ő itt Ági, egy kedves ismerősöm.-mutatott be Tamás. -Gergő, a legjobb baratom. Kezetnyujtottam, és az ajtó felé indultam. Tamás még kedvesen utánam szólt:-Holnap.... Hallottam a hangján hogy nagyon biztos magában. Gergő csak mosolygott. Sietve szaladtam le a lepcsőn. Nem értettem, mi is történt. Hogyan? És pont velem? Teljesen összezavarodtam. Holnap vár... Mit csináljak? Eljöjjek? Dehát nem is ismerem. Ezekkel a gondolatokkal indultam haza.
Folyt.köv.