Bor és korbács - 3. rész

Erik felállt a kanapéról, kortyolt egy nagyot a borából, letette a poharat az asztalra, majd meglepő határozottsággal szó nélkül vetkőzni kezdett. Mi kíváncsian figyeltük, hogy meddig folytatja vajon. Legnagyobb meglepetésemre az én némileg szemérmesnek ismert barátom pár pillanat múlva ott állt előttünk teljesen meztelenül. Látszott a testén, hogy a mai napig – hozzám hasonlóan – rendszeresen sportol és odafigyel arra is, mit és mennyit eszik. És ahogy ránéztem az ágyékára, eszembe jutott, mennyire irigyeltük mi többiek az egyetemi kollégiumban azért a szép, hatalmas farokért, amit a lábai között viselt. Monára néztem, aki szintén Erik, még így ernyedt állapotában is méretes szerszámát szemlélte.
- Tudtam én, hogy valamiért vonzódom hozzád, Erik – utalt nevetve a barátom férfiasságára. – Na, gyere, ülj ide mellém! – mutatott maga mellett a kanapéra. Erik odalépett, majd Mona mellé ült.
- Cseréről volt szó! – türelmetlenkedett M’édaya.
Szememmel a komód felé intettem Ninának, aki megértve a néma utasítást, odament a komódhoz és a rajta heverő vékony, fekete bőr pórázt felcsatolta a nyakörvére, majd újra odament a nőhöz és leült a lábaihoz a szőnyegen. M’édaya kérdőn rám nézett.
- A szolgának alapvetően a lábadnál a helye. Mivel a vendégünk vagy, gyakorlatilag azt teszi, amire kéred.
- Ó, az remek. Akkor azt szeretném, ha folytatná a lábmasszázst, de most feljebb is jönne...
- Ha ezt akarod, ezt fogja tenni. Bármire utasíthatod, megbízom benned annyira, hogy ezt megtehesd. Ha jól csinálja a dolgát, megjutalmazhatod, ha rosszul, akkor megbüntetheted. Én innentől nem szólok bele, a te kezedben van a póráz vége – kacsintottam rá a nőre.
- Nina, azt szeretném, ha masszíroznád a lábam, de a lábszáramat is, meg a combjaimat…
A lány megfogta a szépséges fekete asszony bal lábát, kicsit lejjebb hajolva egészen a szájáig emelte és megcsókolta, majd megnyalta formás lábfejét, utána felegyenesedett és simogatva masszírozni kezdte a nő izmos lábszárát. M’édaya élvezettel dőlt hátra a kanapén.
Közben a sarokkanapé tőlem balra eső részén a feleségem és Erik szorosan összebújva csókolgatták egymás száját, nyakát. Mona élvezettel cirógatta a barátom szinte csupasz, csak néhány szőke pehelyszőrrel fedett, izmos mellkasát, majd szépen kidolgozott, lapos hasát, végül keze az időközben merevvé vált, tényleg hatalmas péniszre és a hozzá tartozó két méretes herét befogadó zacskóra vándorolt és azokat kezdte simogatni, kényeztetni. Persze Erik sem tétlenkedett, a textilen keresztül markolászta feleségem dús kebleit, majd felülről lefelé haladva elkezdte kigombolni a blúzt.
Velem szemben M’édaya időközben annyira sikeresen gyűrte le maradék gátlásosságát – részben az elfogyasztott alkoholnak, részben a körülötte zajló eseményeknek köszönhetően –, hogy felállva eloldotta a testét takaró világos pamutruha övét, majd kigombolta és félrehajította azt. Most már csak egy bordó bugyi takarta dús fekete idomait, melltartót sem viselt. Sietve kilépett a bugyiból is, látni engedve így ébenfekete, göndör szőrrel borított ágyékát. Hanyatt leheveredett a kanapéra, megfogta a lány nyakából lógó póráz végét, és utasította Ninát:
- Azt akarom, hogy nyalogasd a lábaimat!
A lány engedelmeskedett. Tudtam, hogy nincs ellenére a dolog, mert nekem és Monának is gyakran meg szokta ezt tenni, szerette a lábunkat kényeztetni. Most M’édaya lábfejét, talpát nyalogatta, nyelvével időnként a lábujjai közé hatolva, majd szájába véve a nő lábujjait, szopogatta azokat.
Ezalatt a feleségemről is lekerült a ruha. Meztelenül térdelt a kanapén, farral felém, barátom hatalmas farkát a szájával kényeztetve. Egy pillanatra abbahagyta, hátranézett, és így szólt:
- Gyere, dugj meg!
Aztán újra a szájába vette a méretes szerszámot és tovább szopta. Örömmel tettem eleget a kérésének, hisz való igaz, eddigre már én is meglehetősen felizgultam, a farkam türelmetlenül meredezett már a nadrágomban. Úgyhogy felálltam, gyorsan ledobáltam magamról a ruháimat, majd Mona mögé térdeltem az ágyra, megragadtam telt csípőjét és dugni kezdtem. „Kurva régen vártam már erre, hogy a barátommal ketten dugjuk meg a nejem” – futott át az agyamon a gondolat.
Közben a kanapé másik részén annyi változás történt, hogy a fekete nőstény a pórázzal egyre feljebb húzta magán Ninát, aki fokozatosan végigcsókolta a formás, húsos lábszárakat, majd combokat, végül immár a nő kissé felhúzott lábai közt térdelve annak pináját nyalta. A lány két kezével húzta szét a dúsan burjánzó fanszőrzetet, nyelveivel és ajkaival ügyesen izgatva a dzsungel rejtekében megbújó kisajkakat és csiklót. M’édaya szemét lehunyva élvezte az orális kényeztetést, időnként felnyitva pilláit ránk nézett, elégedetten konstatálva, hogy férje is megkapja a kellő figyelmet Monától. Aki közben túljutott az első orgazmus gyönyörén, megfordult köztünk a kanapén, farkamat a számba véve várta, hogy Erik hatalmas lőcse behatoljon a hüvelyébe. Ez hamarosan meg is történt; barátom megragadta az előtte domborodó hátsó két oldalát, majd a legkevésbé sem óvatoskodva dugta be méretes szerszámát a nejem nedvességtől sikamlós pinájába. Mona – szájában a farkammal – felnyögött, bal kezével ösztönösen belemarkolt a tenyerében tartott heréimbe. Erik ütemesen dugni kezdte az asszonyomat, csípője minden lökésénél megremegett Mona kerek feneke. A látványtól – ha lehet – még keményebben állt a farkam, csodálatos volt, ahogy az én izmos, jótestű barátom hátulról kúrja a feleségemet. Először még óvatosan mozogva, majd egyre határozottabban és gyorsabb ütemben. Sejtettem, hogy nem kell majd sok idő Monának a következő orgazmusig, és valóban, nagyjából egy perc múlva élvezett el, hangosan nyögdécselve. Erik persze nem állt le, kitartóan folytatta tovább. Mona azon szerencsés nők közé tartozott, akik akár többször is képesek elélvezni rövid időn belül is. Jó tíz perc után aztán kicsit megpihentünk, mindhárman leültünk a kanapéra, egymás mellé, és M’édaya Ninával alkotott kettősét kezdtük nézni. Mi férfiak, álló farokkal, Mona kipirultan, elégedetten szuszogva köztünk. Amint a fekete asszony észrevette, hogy mindhárman őket figyeljük, eltolta az ölétől Nina fejét és felkelt az ágyról. A lányt pórázon maga után húzva hozzánk lépett, egészen pontosan előttem állt meg.
- Játszhatok vele? - kérdezte felfelé meredő farkamra pillantva.
- Ha szeretnél, nyugodtan. Bár nem hiszem, hogy akkora élményt adna, mint a férjedé – válaszoltam nevetve.
- Azt bízd rám, mennyire fogom élvezni – mondta és elém térdelt. – Te pedig kényeztesd a férjemet – rántotta meg egy picit Nina pórázát, Erik felé intve a fejével.
Nina szófogadóan letérdelt Erik elé, kezébe vette a hímtagját, ami gyakorlatilag vastagabb volt, mint a lány csuklója. A száját is alaposan ki kellett nyitnia, hogy ajkai közé tudja venni a duzzadt makkot és szopogatni azt. M’édaya közben az én farkamat kezdte nyalogatni, majd szopogatni – szó se róla, ügyesen csinálta. Jó fél perc után abbahagyta a szájmunkát, a tenyerét kezdte fel-le húzogatni nyáltól nedves péniszemen, közben odafordult a mellettem ülő páromhoz:
- Mona, nem vagy féltékeny, hogy a férjeddel és a kedveseddel szexelek?
A feleségem hangosan és őszintén felkacagott.
- Ugyan, dehogy! Ez egyáltalán nem befolyásolja, mennyire vagyunk egymásnak fontosak. Ők mindketten nagyon szeretnek engem, én is őket – már csak ezért sem zavar, ha valami élvezeteset teszel velük.
- Akkor most én szeretnék kérni valamit, Aldo – nézett rám alulról, ütemesen fel-le járó keze is megállt a farkamon.
- Mit tehetek érted, te csodálatos fekete istennő? – kérdeztem félig tréfásan, de a válasz még engem is meglepett egy pillanatra:
- Szeretném, ha engem is elfenekelnél! Úgy, ahogy nemrég Ninát.
- Miért szeretnéd? – kérdeztem vissza pár másodperc szünet után. – Valami rosszat csináltál talán?
- Nem, egyáltalán nem. De amióta végignéztem, azóta kívánom. Basszus, már a látványtól benedvesedtem, amikor Ninát fenekelted. Kérlek, tedd meg! Persze, ha az kell hozzá, lehetek én is rossz. Elég bort ittam, ahhoz, hogy valami hülyeséget csináljak.
- Nem feltétlenül kell. Fájdalmat okozni a másiknak az élvezet miatt is lehet. Mert fájni fog, azt ugye tudod?
- Igen, és pontosan ez az, ami annyira izgat a dologban. A fájdalom. Félek is tőle, meg akarom is egyszerre. És persze részben a kiszolgáltatottság is, ahogy ott fekszem… illetve feküdnék a combodon…
- Tudok jobbat. Térdelj fel oda! – mutattam a fotelre, amiben előtte én ültem.
M’édaya odalépett a fotelhez, rátérdelt, kezével megtámaszkodott a háttámlán, göndör fekete hajzuhatagát egy fejmozdulattal a jobb vállára vetette, kipucsított és megkérdezte:
- Jó leszek így?
- Tökéletes. Még valami… Nina, gyere, állj a támla mögé és fogd meg a kezeit!
A lány felállt Erik elől, megkerülte a fotelt és mögé térdelt. Arca így egy magasságban volt M’édaya arcával, kezeivel megfogta a nő kezeit.
- Erik, ha nincs ellenedre, akkor én most elfenekelem a feleségedet.
- Oké – válaszolta mindössze a barátom egy fejbiccentés kíséretében. Persze ismertem annyira, hogy lássam rajta az izgalomteli várakozást.
- Szerinted hányat kapjon? – kérdeztem ismét.
- Hát, annyit, ahányat Nina kapott, szerintem ő is nyugodtan.
Bólintottam.
- Nina, te fogod számolni – néztem a lányra.
- Szívesen, Uram!
Úgy helyezkedtem el a nő dúsan domborodó, sötétbarna bőrrel borított feneke mögött, hogy ne vegyem el a rálátást a kanapén ülőktől. Először a tenyeremmel finoman végigsimítottam mindkét félgömböt, majd rámértem az első ütést. „Egy” – kezdte a számolást Nina. Aztán szépen, sorban, hol az egyik, hol a másik oldalra csapva folytattam. Eleinte nem túl erősen, azt akartam, hogy a nő élvezze a fájdalmat, pontosabban ahhoz szerettem volna hozzásegíteni, hogy megtanulja élvezni a fizikai fájdalmat. Persze túl gyengéd sem lehettem, az pont a dolog lényegét, komolyságát vette volna el. Úgy éreztem, eltaláltam az arany középutat, mert M’édaya az utolsó néhány – erősebb – ütésnél kezdte csak reflexszerűen elhúzni a farát. Olyankor figyelmeztettem, hogy tolja ki a fenekét rendesen, ő pedig úgy tett. Azt is megfigyeltem, hogy egy idő után minden egyes ütésnél erősebben markolja Nina kezeit. A harmincadik után szóltam a nőnek, hogy végeztünk, felállhat, majd megkérdeztem tőle, milyen érzés volt.
- Tudod, nagyon furcsa, mert a végén már picit fájt, szerettem volna, túlesni rajta, mégis volt bennem egy olyan gondolat, hogy szóljak; üss erősebben. De köszönöm, Aldo, jólesett, teljesen új élmény ez nekem – válaszolta, és hozzám hajolva adott egy puszit az arcomra.
- Szívesen, máskor is – mondtam.
- Talán úgy lesz – felelte –, de most szeretnék én is végre elélvezni, későre jár. Kérlek, dugjatok meg engem is ketten! – nézett rám, majd Erikre.
Aztán a kanapéhoz lépett, és szólt a férjének, hogy feküdjön hanyatt. Mona a kanapé végébe húzódott, így Erik kényelmesen el tudott nyújtózni.
- Nina, kicsit feltámasztanád Eriket? – szólt a lánynak, férje némileg lelankadt farkára mutatva.
A lány engedelmesen az ágy mellé térdelt és kezével, szájával felélesztette barátom jól fejlett hímtagját. Miután az elérte a kellő merevséget, a fekete nő intett a lánynak, hogy abbahagyhatja, majd a férje csípője fölé térdelt és beleült annak ágaskodó férfiasságába.
- Add a számba a farkad, Aldo! –tette egyértelművé kívánságát.
Felálltam én is az ágyra, terpeszben a barátom fölé, M’édaya pedig megfogta a farkamat, ami szintén félig kókadt állapotban lógott, szájába illesztette és feje ütemes mozgásával szopni kezdte. Amikor már érezte, hogy elérte a kellő keménységet, újabb kívánságát közölte:
- Szeretném, ha hátulról megdugnál!
- Úgy érted, hogy… - akartam visszakérdezni.
- Úgy értem, hogy kúrjál seggbe, Aldo. Kérlek!
Egy másodpercig elcsodálkoztam, leginkább azon, hogy a nő ilyen természetességgel a nevén nevezte azt, amire kért, utána pedig arra gondoltam, hogy ezután a bőséges vacsora után miért vágyik még egy szendvicsre. Ezen elmosolyodtam. Átmentem az ágyon M’édaya mögé, odatérdeltem, megfogtam a farkamat és szépen lassan bedugtam a feneke két jól fejlett félgömbje közötti vájatban megbúvó, ha lehet, még a környezeténél is sötétebb, finoman ráncolt bőrrel fedett ánuszába. Meglepően könnyen tudtam tövig betolni nyáltól nedves szerszámomat. Gondoltam, hogy addigra már kellőképpen ellazultunk mindannyian, valamint biztos voltam benne, hogy nem az enyém az első hímtag, ami ezen a nyíláson hatolt be. A nő finom csípőmozgásokkal kezdett lovagolni Erik lőcsén, én pedig igyekeztem ezzel összhangban ki-be járatni szerszámomat a seggében. Közben Mona, az én drága feleségem hátulról simogatni kezdte a fenekem, és a heréimet, Nina pedig az ágy mellé térdelve Erik izmos mellkasát cirógatta. Hármunk összehangolt mozgása elég hamar meghozta az eredményt, M’édaya egy idő után szaporábban kezdett levegőt venni, majd lehunyta a szemeit és meglehetősen hangos nyögések, kiáltások közepette elélvezett. „Ezt még talán az óvárosban is meghallották” – jutott eszembe a nyitott teraszajtó, amit csak egy elhúzható szúnyogháló fedett. Miután szétváltunk, megszólalt M’édaya:
- Fiúk, most ti jöttök!
- Rendben. Nina – szóltam a lánynak – szeretném, ha kielégítenéd Eriket. Azt tedd, amire kér!
- Inkább én szeretném! – szólt közbe Mona.
- Rendben, drágám – mondtam neki –, ha akarod, akkor majd Nina segít, jó?
- Persze. És te?
- Én azt akarom, hogy ő tegye meg – mutattam M’édaya felé –, ha már olyan élvezetesen elfenekeltem.
Az este ezt követő része azzal telt, hogy végül Erik és én is részesülhettünk abban a gyönyörben, amit egy jól sikerült orgazmus tud nyújtani az embernek. Barátomról az én drága feleségem és az én kicsi szubom összehangolt munkája gondoskodott, én pedig átélhettem azt a gyönyörű látványt, amint elefántcsont-színű spermám végigfolyik az előttem ülő M’édaya barna bőrrel borított dús mellein. „Ebony and ivory live together in perfect harmony”- emlékeztetett a dalszövegre a színek kontrasztja.
Megelégedetten ültünk mindannyian végül a kanapén. Mivel későre járt már az idő, mondtam a vendégeknek, hogy ne hívjanak taxit, aludjanak nálunk, hiszen van elég hely a bérelt apartmanban. Örömmel fogadták a felajánlást – ami egyébként nekünk, a nejemmel természetes volt – így szép sorban mindenki lezuhanyzott és nyugovóra tért. Miután lefeküdtem Mona és Nina mellé a franciaágyba, még beugrott egy-egy fényképszerű mozzanat a mai estéből a gondolataimba, aztán lassan álomba merültem.
(folyt. köv.)