Párizsi élmények a manzárdtető alatt (6)

A megismerkedés után a Mester azt javasolta, hogy válasszak a jelenlévők közül – akár a házigazda is lehet az – mutassam meg bdsm mesteri tudásomat egy rövid bemutatóval itt a többiek előtt. Ez nem nagyon tetszett, de kényszerhelyzetben voltam, mivel miattunk jött létre az a buli, így nem térhettem ki. Emile azonban közbevetette, hogy a domina legyen az első a szolgájával, aki bemutatót tart és csak utána következzek én, hogy legyen időm kiválasztani a bemutatóhoz a subomat az itt jelen lévőkből s azzal is egyeztethessek a programról.
Elfogadták, így a domina középre húzta a vonakodó szolgáját és elkezdte a bemutatóját. Én nem sokat láttam abból, mert szétnézelődtem a jelenlévők között. Meg is találtam, akit megfelelőnek találtam rá, egyedül állva nézelődött, de pechemre nem szolga, hanem mester volt maga is. Jót nevettünk s már léptem is tovább, mikor megfogta a kezemet, visszahúzott maga felé s intett, hogy menjek vele s persze Péter is jött velünk tolmácsolni. Az egyik szobába tértünk be, de amint Péter becsukta maga mögött az ajtót, a srác máris térdre vetette magát, átfogta a térdeimet, felnézett rám könyörgő szemekkel és ezt mondta:
- Uram, kérlek, felejtsd el, hogy azt mondtam az előbb, hogy mester vagyok s tégy úgy velem, mint egy szolgával, amit csak akarsz! Tekints köcsögnek! Szívesen szolgálnálak, Uram! – fordította Péter.
- De téged itt ismernek mesterként, nem lesz ebből gondod később? Itt van a szolgád is? Az előbb egyedül álltál, nem? – soroltam megdöbbenve a kérdéseimet.
. Ha akarod, idehozom azt a köcsögöt. Így az nem fogja látni, mit teszel velem bent, majd, vagy őt is dominálni akarod, velem együtt? – kérdezte, de választ sem várva elrohant, s hamarosan visszatért a szolgájával, akit belépése után – a hajánál fogva – maga mellé térdelésbe húzott/rántott.
- Ez a köcsög a szolgám s azt fogja tenni, amire utasítod, Uram. – jelentette ki.
(Ekkor néztem meg csak jobban őket. A mester húszas évei végénél járt, igen magas, kb. 195 cm, izmos, karcsú srác volt, gesztenye szőke, kicsit vöröses árnyalatú, göndör hajjal, ami a vállaira omlott és vakító kék szemmel; a szolgája még nálánál is magasabb volt – szerintem átlépte a 2 métert – szintén, izmos, vékony termetű, de rövidebb, hullámos, ébenfekete hajjal, ami csak a nyakáig ért s fekete szemekkel. Kicsit tartottam attól, hogy „alacsony srác nagy bottal jár” esete fordítva is igaz lesz, így a mester helyett a szolgát döntöttem oldalára és felemelve a lábait rántottam le a sportnadrágját a bokájáig, de még így sem láttam, csak azt, hogy a fanszőrzete is fekete, mert az kilátszott a farkát eltakaró suspenzolja alól, ami még rajta/alatta volt. Ja, és a „csomagja” sem tűnt nagynak abban. 
A mestere végignézte ezt, majd elnevette magát, felállva, megfordulva nekem háttal már, kapta, pontosabban érzéki csípőmozgásokkal húzta is le magáról a gatyáját, megmutatva gömbölyű, feszes és persze kellően szőrös popóit, majd gondolom, mert nem láttam, húzhatott párat a merevedő farkán, mert felém fordulva már kellően előre, felfelé meredő, eléggé nagy és vastag farkát láttam már meg. Még incselkedett is velem, erotikus mozgással lassan megfordult a tengelye körül, miközben izgató csípőmozgásokat végzett, végig sármosan mosolyogva ránk. Még kicsit illegette magát előttünk, majd már megjelent a farka végén az elő nedve első cseppje. Kicsit összerezzentem, ezt meglátva, hogy itt, még a szeánsz előtt, eldurran nekem. )
- Fogd vissza magadat! El ne csöpögjön az „érdeklődésed”! Maradjon későbbre is, hékás! – utasítottam a mestert hangosan rákiáltva s a szolgájához fordultam:
- Tedd meg te is köcsög! Lássam!
- Igenis, Uram! – kezdte lassan mondani, de vonakodott azonnal mozdulni is, így –helyettem – a mestere kevert le egy hatalmas pofont a szolgájának, aki a földre esett attól s ráüvöltött, miközben belerúgott az oldalába is:
- Mozdulj azonnal, s tedd, amit parancsolnak neked, köcsög!
Az gyorsan felugorva, már menet közben tépte le magáról a suspenzolját s rángatta a farkát, ami hamarosan merev s legalább olyan nagy és vastag lett, mint a mesteréé.
Erre odaállítottam őket egymással szembe, egészen közel s összemértem a farkuk méretét, miközben a golyóikat is „megmértem” a tenyereimben. Jól sejtettem, a szolgáé volt a nagyobb, ha nem is sokkal. Inkább hosszabb, mint vastagabb, s nem volt kicsi. 
Most gondoltam egyet, merészet s a mesterre mutattam:
- Térdre, puccsíts! – utasítottam. Mivel most ő tétovázott, kapott tőlem egy taslit, de nem akkorát, hogy térdre essen. Meg is villant a szeme, de gyorsan lehajtotta a fejét.
- Mi lesz? Meddig várjak? – ordítottam rá, mire gyorsan nem térdre, de négykézlábra állt, kissé széttett térdekkel, kifelé mutató lábakkal s igyekezett puccsítani is, már amennyire tudott. Az is látszott, hogy remeg a teste az elkövetkezőktől.
- Te meg térdelj, vagy hajolj mögé, ahogy tetszik és tedd be, neki! – parancsoltam rá a szintén remegő szolgára. Még a haját megragadva mozdítottam is arra.
Mind a két srác egyszerre dermedt meg, mint aki nem jól hallotta a parancsomat. A mester felkapta a fejét, visszanézett rám, de olyan rettegő, szinte könyörgő tekintettel; míg a szolga mozdulni sem mert, még a kapott tasli hatására sem.
- Ha nem teszed meg, köcsög, akkor én teszem meg. – jelentettem ki fenyegetően s hozzátettem: - De mind a kettőtökkel megteszem. Ráadásul keményen, durván.
A mester visszafordította a fejét, majd újra előre lehajtotta és hátraszólt a szolgájának:
- Tedd meg! Most! Parancs. – hallatszott keményen, de az is, hogy remeg a hangja, mint ahogyan a teste is, míg várta a szolgája behatolását az ánuszába.
A szolga még mindig nem mozdult, így a hajánál fogva visszarántottam, s megfordítva kilódítottam a szobából azzal a paranccsal, hogy maradjon az ajtó előtt. Még távoztában jól fenéken is rúgtam. Amint kint volt s becsukta maga mögött az ajtót, a mesterhez léptem, hajába markoltam, annál fogva felhúztam a fejét, hogy rám nézzen s ezt sziszegtem:
- Hogy gondolod a szolgálatot, ha abban a megkúrásod nem szerepel? Vagy ott, kint, a többiek előtt akarod, hogy elsőre megtörténjen? – kérdeztem meg sziszegve tőle.
- Nem, dehogy Uram. – válaszolta halkan a mester s így folytatta: - Muszáj, azt is megtenni? Feltétlenül kell? – kérdezte reménykedve nézve rám.
- Nem, nem feltétlenül kell. Had kerüljön csak a porba a többiek előtt a mesteri mivoltom. Milyen mester az, aki a köcsögét a kínzások, megaláztatások sorában a legnagyobb megaláztatással, ami csak férfit érhet férfitől, nem részelteti: a nyilvános megfarkalásban, saját dárdájára felszórásban? Vagy te kihagynád, nem tennéd meg, ha te lennél a helyemben, aki bemutatózik majd? He? – firtattam dühösen.
- Nem, Uram. Igazad van, azt nem lehet kihagyni ilyenkor. – válaszolta a mester halkan s egyben beletörődötten.
Láttam már magában belenyugodott, megadta magát a sorsának, de azt is, hogy még vívódik, akarja-e, vagy sem ezt a bemutatót. Hagytam kicsit tépelődni, de közben Péterrel visszahívattam a szolgát, aki ott állt mellettünk, de már lekonyult farokkal. Mutattam állítsa fel újra a farkát s közben a mesterhez léptem:
- Legyen, vagy ne legyen? Ha akarod, utasítsd a szolgádat, hogy itt és most előttünk dugjon meg! – mondtam neki. – Ha nem, akkor tűnés!
Az felnézett rám, bólintott s rászólt a szolgájára, keményen:
- Köcsög, térdre és dugj meg, de el ne merj menni bennem! – utasította, Péter meg már nyújtott is a szolgának síkosítót és gumit, hogy húzza fel.
Így is lett. Még kellett pár húzás, mire a szolgának újra állt a farka s odalépve, felhúzta a gumit, megujjazta a mesterét egy, majd több ujjával is és letérdelve odaillesztette a farkát mestere ánuszához. Az ekkor hátramozdult, hogy felnyársaltassa magát a szolgájára, de én a
lábammal elrúgtam a szolgát onnan, még mielőtt belehatolhatott volna a mesterébe.
(folyt. köv.)